A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni. (Groucho Marx)

2008. november 6., csütörtök

A Magdolna nővérek

Irtó durva ez a könyv, elöljáróban ennyit mondanék. A leírása alapján, amit a fülszövegben olvastam róla, sejtettem, hogy elég megbotránkoztató egy (igaz) történet tárul majd elém, de hogy ennyire felhúzom magam rajta, azt nem is gondoltam volna.

Kathy O'Beirne, a könyv írója, kiskorában egy javítóintézetbe kerül apjának "köszönhetően", aki ily módon akar tőle megszabadulni.
Bár otthon se jobb a helyzete, apja szinte minden nap veri, kínozza, éjszakára a pajtába űzi, mégis, amikor bekerül a gonosz apácák és agresszív pedofíl papok közé, visszasírja a szülői házat.

Ötévesen megerőszakolják, később pszichiátriai intézetbe viszik, ahol elektrosokkot és különféle gyógyszerkísérleteket hajtanak rajta végre, majd az úgynevezett Magdolna mosodába szállítják át, ahol egyeseket szó szerint halálra dolgoztatnak, aki nem bírja az iramot, az egyszerűen elhullik, és a szomszédos kis tömegsírban végzi.

A Magdolna mosodákba olyanok kerülnek, akik a társadalom egyfajta számkivetettjei - leányanyák, értelmi fogyatékosak, árvák. Ha teherbe esnek (a papoktól, és az ún. látogatóktól), gyermekeiket elveszik tőlük, és eladják őket Amerikában.

Kathy O'Beirne most a nyilvánosság elé tárta élettörténetét, és próbál sok sorstársán segíteni, akik hasonló körülmények között éltek, mint ő, és ugyanúgy áldozatai voltak egy szörnyű rendszernek, ami gyerekek ezreinek életét tette tönkre örökre.

Amin irtóra felhúztam magam, az leginkább az volt, hogy Kathy anyja nem mert közbeavatkozni, amikor férje ütötte-vágta, véresre verte, kiűzte a lányát egész éjjelre a házból.. Én ezt el sem tudom képzelni, hogy tényleg _semmit_ nem tudott tenni, miközben látta, hogy a saját lányát szinte halálra veri a férje...a védtelen, kiskorú, törékeny gyerekét. Ha csak a saját anyámra gondolok, mit tenne ilyen helyzetben, szerintem az első adandó alkalommal leütötte volna egy serpenyővel, vagy akármivel, a saját életét kockára téve is. És tudom, hogy ez nehéz és kemény téma, de ez annyira felbosszantott, hogy sokszor meg kellett állnom az olvasásban.

Amúgy hihetetlenül durva, amiket Kathy elmesél ebben a kötetben. Szinte ép ésszel felfoghatatlan, hogy egy gyerek hogy szenvedhet el ilyen szörnyűségeket, és milyen iszonyat lehet ilyen pszichés teherrel élni..borzalmas.

Többet nem is mesélek a könyvről, olvassátok el.

- Eredeti cím: Kathy's Story
- Magdalena Laundries
- Film is készült belőle: The Magdalene Sisters

3 megjegyzés:

Mademoiselle írta...

Láttam a filmet ami erről a történetről készült. Hát... olyan volt mintha egy kalapáccsal péppé verték volna az agyam, napokig csak kóvályogtam utána. Tényleg borzalmas amiken átmennek, nagyon hat a lélekre.
Nagyon jó ez a poszt, szóról-szóra ezt éreztem, pedig nem olvastam a könyvet (azt hiszem nem is fogom, nem bírom elolvasni).

Neela írta...

Én nagyon nem szerettem ezt a könyvet olvasni a kegyetlensége miatt. Néha már azt gondoltam, hogy ez nem lehet teljes egészében igaz történet, mert ennyi szerencsétlenség nem eshet meg egy emberrel. Sajnálom nagyon az írónőt. A filmet biztosan kihagyom.

Borostyán írta...

Csatlakozom mademoiselle-hez, én is csak a filmet láttam, de a leírásod alapján nekem úgy tűnik, hogy a film már a "lightosabb" változat volt. Pedig hát az sem volt semmi..:S
A könyv felkeltette érdeklődésemet. Köszönöm!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...