A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni. (Groucho Marx)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: orosz irodalom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: orosz irodalom. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. augusztus 7., péntek

Az ötödik gyerek; Életművésznők

Kicsit lemaradtam a könyvekkel, és a véleményekkel, az az igazság, hogy Balatonon olvastam utoljára, ami már lassan 1 hónapja volt..
Szégyellem magam, de valahogy most nincs türelmem a könyvekhez. (Persze majd szeptemberben tanulás helyett az összes könyvemet el akarom olvasni..)

Szóval a nyaralás alatt két könyvet olvastam el, az egyik Az ötödik gyerek, ami nem egy egyszerű történet, egy házaspár, akik szerény anyagi körülmények között élnek, gyerekeket vállalnak, és az ötödik gyerek lelkileg-testileg sérült, gyilkos hajlamokkal jön világra, ami megváltoztatja az összes családi-rokoni kapcsolatukat.
Érdekes téma, jó írás, nekem tetszett a végighúzódó feszültség, át tudtam érezni.

Az Életművésznők számomra egy kicsit csalódás volt a Surik után. Nem volt rossz, de többet vártam Ulickajától, azért a Kukockijra kíváncsi vagyok még mindig.

2008. november 1., szombat

Odaadó hívetek, Surik

Imádom az orosz írókat, és a Ljudmila Ulickaja könyvekről sok véleményt olvastam mostanság, hogy mennyire jók.

Igazából a Kukockij eseteit néztem ki, de persze amikor meg akartam rendelni, akkor már nem volt rendelhető, így lett belőle a Surikos.

Már a könyv elején éreztem, hogy ez egy nagyon remek kis regény, és nem tévedtem.

Surikot az anyja és nagyanyja neveli fel, abban a szellemben, hogy mindig segítse családtagjait, nőtársait, amikor csak szükségük van rá. Surikban nem is lehet csalódni, ott van, amikor csak kell, akinek csak kell.

Egyfajta belső kötelesség ez számára, amit nem gondként, hanem teljesítendő feladatként él meg, "ha menni kell, hát menni kell" alapon. És Surik megy is, és teszi a dolgát. A vigasz pedig leggyakrabban fizikai kontaktus formájában nyilvánul meg.

De vajon Surik a sok feladatként megélt ölelés között lehet-e boldog? Ezen talán ideje sincs elgondolkodni. Hiszen ideje indulni, valakinek szüksége van rá megint...

Zseniálisan megírt történet, és ami még különösen tetszett benne, az időnkénti jövőbe pillantás, pl. XY ilyen és ilyen iskolába járt később, és aztán nem tudunk róla már semmit, megszakad minden kapcsolat.
Szóval irtó jó könyv, és imádtam, hogy ilyen hosszú (461 oldal).
Azt hiszem jöhet a többi könyve is.

- Eredeti cím: Искренне Ваш Шурик
- Élet és Irodalom cikk: Szegény Surik!
- Rádió riport a könyv fordítójával, Goretity Józseffel a könyvről

2008. október 23., csütörtök

Ivan Gyenyiszovics egy napja

Egy hetes egyiptomi nyaralásom alatt aztán volt elég időm olvasni, jó is volt nagyon.
Bár csak két könyvet vittem magammal, mert mindenki győzködött, hogy úgyse fogok annyit olvasgatni, jól jött volna még egy harmadik is, de sebaj.

Ivan Gyenyiszovics Suhov egy sztálinista munkatábor lakója, már 8 éve hogy ott raboskodik fogolyként.
A regény egy napját meséli el, a hajnali ébresztőtől a takarodóig, részletesen.

Szinte érezzük a mínusz harmincfokos hideget, amiben Suhovnak és rabtársainak menetelniük kell az építkezésre, ahol estig húzzák az igát. Odafele és visszafele is át kell esni a motozáson, kinyitni a valamit legalább meleget adó kabátot. Aztán ott van a mindig híg halleves, a fagyott kása, és a pár dekás kenyéradag. És a szigorított, a magánzárka, amit jobb elkerülni, mert az ember csak betegen tér vissza onnan, ha egyáltalán visszatér.

Itt az élet arról szól, hogyan tudod feltalálni magad, minél elviselhetőbbé tenned az életszínvonalad, de úgy, hogy ne bukj bele. A titkos dohány vásárlás, az orvosi rendelő látogatása egy pihenőnap reményében, az ételosztó szakács kicselezése az adagokkal, a - bizonyos szerencsés emberek számára érkező - csomagok tartalma utáni sóvárgás, és apróbb szívességek megtétele annak reményében, hogy csurran-cseppen valami, mind a túlélés eszközei a táborban.

És ki tudja mikor jön el a szabadulás napja?
Valakire tíz év után ráhúztak újabb tíz évet.. De remélni kell, muszáj, anélkül nincs élet.

"Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin a mai orosz irodalom talán legnagyobb alakja. A ma nyolcvanöt éves író 1918-ban született kozák értelmiségi családban. Apja még születése előtt meghalt, a fiatalember pedig a Vörös hadsereg tisztjeként végigharcolta a Második Világháborút, bátorságáért kitüntetésben is részesült. De bátorsága, szabad szelleme volt az is, ami már korán bajba sodorta: egy levelében nyíltan bírálta Sztálint és annak hadvezéri képességeit. Ezért 1945-ben letartóztatták, és nyolc évig különféle szovjet börtönökben, munkatáborokban raboskodott. A hatvanas évek enyhülő légkörében, Sztálin halála után írta meg az "Iván Gyenyiszovics egy napja" című novelláját, ami bombaként robbant a Szovjetunióban és külföldön is. " (http://www.mult-kor.hu/)

Nagyon tetszett a könyv, és mivel tényleg egy nap története, nagyon hamar el lehet olvasni. Megéri.

- Eredeti cím: Один день Ивана Денисовича
- A könyv letölthető az OSZK oldaláról
- Legeza Ilona könyvismertetője
- Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin

2008. február 17., vasárnap

Nevetés a sötétben

Nabokovtól még csak a Lolitát volt szerencsém olvasni, ami a maga nemében egy fantasztikus könyv szerintem, anno írtam is ki belőle valami idézetet, annyira tetszett.

Úgyhogy kíváncsi voltam e viszonylag újonnan kiadott regényére, bár tudtam, hogy rossz nem lehet.

A Nevetés a sötétben időben a Lolita előtt íródott, 1932-ben, Camera obscura címmel megjelent magyarul a fordítása oroszból, majd 1938-ban az angol változat - de ez nem csupán fordítás volt, mert Nabokov teljesen átírta a regényt.

A történet egy jóképű művészettörténész férfiről, Albert Albinusról szól, akinek bár van felesége és egy kislánya, mégis úgy érzi valami hiányzik az életéből. Mígnem egy nap betér egy kis moziba, ahol megpillantja a 16 éves Margot-t, aki jegyszedőként dolgozik ott. Több alkalommal is visszalátogat, de nem meri megszólítani, míg egy esős napon egymásba nem botlanak az utcán.

Albinus azonnal szerelembe esik, Margot-t viszont leginkább az anyagiak érdeklik, és álma, hogy egyszer híres filmszínésznő lehessen belőle. Albinus mindenben támogatja, idővel a családjától is eltávolodik Margot kedvéért, és észre sem veszi, mennyire kihasználják, és romba döntik, csak amikor már késő.

Bármennyire is annak tűnik, nem egy kiszámítható cselekményű regény, és az is nagyon tetszett, ahogy a szereplők pillanatnyi helyzetéről, életéről a legfinomabb átmenettel ír.

Megindító történet, szerintem letehetetlen.

- Eredeti cím: Laughter in The Dark
- Vladimir Nabokovról
- Film is készült belőle Tony Richardson rendezésében

2007. augusztus 14., kedd

A Metamor Szent Könyve


Metamorok, prostituált rókadémonok, Moszkva, kábítószer, farkasemberek, állambiztonság, és buddhista bölcseletek.

Eredetileg L.-nek vettem, csak sajnos elkéstem vele, és már meglepte vele más, de ha már így adódott, kölcsönkértem tőle.

A történet főszereplője Hu-Li, a többszáz éves rókadémon, aki prostituáltként dolgozik Moszkvában, és beleszeret egy FSZB (a KGB utódszervezete)-s tisztbe, akiről később kiderül, hogy farkasember.

Tulajdonképpen a történet egy nem megszokott szerelmi szálon fűződik, miközben mély filozófiai eszmefuttatások, buddhista gondolatok kényszerítenek minket arra, hogy figyelmünk egy pillanatig se lankadjon, miközben olvasunk.
Nincs mese, ezt a könyvet nem lehet csak úgy átpörgetni, vagy olvasgatni: vagy száz százalékosan a könyvre koncentrálsz, vagy folyton újra kell olvasnod ugyanazt a bekezdést, újra és újra.

Valami ilyesmire számítottam, kicsit talán túl filozofikus volt, bár ez hangulat kérdése, de inkább 'otthon egy bögre teával a sarokba kucorodós' könyv, mint 'útközben a héven sok háttérzajjal' olvasós.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...