A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni. (Groucho Marx)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: romantikus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: romantikus. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. szeptember 9., csütörtök

Együtt Párizsban

"Klikk-klak.
Senki ne mozduljon.
Felfüggesztett pillanat.
Boldogság."

Sokat hallottam már erről a könyvről, de néha pont ezért nincs kedvem elolvasni bizonyos könyveket, mert már "a csapból is ez folyik". Vagy akkor szeretném elolvasni, ha már lement a nagy láz vele kapcsolatban.
Aztán amikor a Magyar Könyvklub üzletébe betévedtem, nem lehetett otthagyni annyiért. Aztán úgy hozta a hangulatom, hogy mégis elkezdtem olvasni, és onnan már nem volt visszaút. Ugyanis ez tipikusan az a könyv amibe az ember belemerül, ha olvassa, akkor megszűnik a külvilág, és szinte a szereplőkkel együtt él, ő is részese a történetnek, még ha csak figyelőként is..


Őszintén szólva nem vártam nagyon ütőset ettől a könyvtől és Anna Gavalda-tól, bár még nem olvastam tőle semmit, de valahogy light-os női ponyvának tituláltam magamban a regényeit, persze semmire nem alapozva.

Ahogy egyre inkább belemerültem a regénybe, annál jobban magával ragadott nem csak a történet, hanem maguk a szereplők is, egytől-egyig. A morózus és sokszor bunkó Franck, az ő karakterét jól ismerem az életből, aki vastag páncélja mögé rejtőzve néha kiszól valami bántót, miközben belül le tudná harapni a saját fejét.

Camille, a vékonyka de belül megkeményedett, és már sok mindent megélt tehetséges festőnő, jószívű és elkápráztatja lényével a környezetét, Philibert, aki egy igazi lovag, ami itt szó szerint értendő: magázódik és mintha egy másik századból tévedt volna ide, végtelenül udvarias és körülményes, teljesen Franck ellentéte.
Ez a három fiatal azonban az együttélés alatt annyira összecsiszolódik, hogy már el se tudnák képzelni egymás nélkül mindennapjaikat Philibert kis kastély-szerű otthonában.

Aztán még ott van Franck nagymamája, Paulette, aki nagyon is beleillik a képbe, és aki már előre tudja, amit a fiatalok még nem, belelát a szívekbe.

Nem találtam sablonosnak, sziruposnak a könyvet, engem nagyon megérintett az egész, és szerintem teljesen életszerű is. A regény közepe fele már annyira beleéltem magam a történetbe, hogy olyan hülye érzésem volt, mintha ismerném a karaktereket, mintha én is ott lennék velük.. Azt akartam, hogy ne legyen vége, tartson még, ne kelljen letenni, becsukni, polcra rakni..
Szörnyű sorsok, életek tárulnak fel, a gyerekkori traumák felnőttkori kicsúcsosodásai, néha elképesztő, hogy mit meg nem élünk gyerekkorban, és azok milyen hatással vannak felnőttkorunkban a jellemünkre.

Anna Gavalda írónő nagyon fiatal, 1970-es születésű, egy válás után két gyermekével él Seine-et-Marne beli otthonában, ahol ír, franciát tanít, és egy állatorvosnál asszisztenskedik.
Nem tudom a többi könyve milyen, de ez elég meggyőző volt ahhoz, hogy majd elolvassam a többi művét is.
Az eredeti borító meg ezerszer jobb, kár, hogy nem hagyták meg..



  • Cím: Együtt lehetnénk
  • Eredeti cím: Ensemble, c'est tout
  • Oldalszám: 628
  • Kiadó: Magvető Könyvkiadó

2008. december 27., szombat

Várakozás

Ezt a könyvet el is felejtettem, hogy még a múltkori rendelésemből félretettem anyuéknál otthon, hogy ott is legyen egy tartalék olvasnivaló, nehezebb időkre, aztán valamikor nemrég megtaláltam, és mivel épp nem volt úgysem olvasnivalóm, nekifogtam.

Bár először kicsit furcsálltam, hogy én ezt a könyvet megrendeltem, vajon mi fogott meg egy előreláthatóan csöpögős-romantikás kínai regényben?
De aztán rá kellett jönnöm, hogy ez azért annál több.

Kong Lin katonaorvos már 17 éve él várakozva.
Suju, lótuszlábú felesége szülőfalujában vár rá hűségesen, egyetlen lányukat nevelgetve, Vu Manna ápolónő pedig a városi kórházban dolgozik, Kong Lin kollegájaként.

Kong Lin ahányszor hazatér otthonába, mindannyiszor megpróbál elválni feleségétől, aki minden alkalommal meggondolja magát a bíróság előtt, így nem is lesz belőle semmi. Vu Manna pedig egyre türelmetlenebbül vár, hiszen amíg nincs válás, ők se közeledhetnek egymáshoz, máskülöben annak súlyos következményei lenne karrierjükre.

Elég elgondolkodtató regény arról, hogy ami után olyan erősen epekedünk, az beteljesülve néha elveszti varázsát.
Nehéz erről a regényről sokat írni, ha viszont elolvassuk, átérezhetjük mi is azt a feszült várakozást, vágyat és küzdelmet, amit a szereplők érezhetnek, ami egyszerre csodálatra méltó, megingathatatlan, és frusztráló.
Sokkal jobb volt a regény, mint számítottam rá, elgondolkodtató és szép.

Ha Jin a kommunista Kínában nőtt fel, majd később Amerikába ment tanulni. Mindkét világról alkotott tapasztalatát beleszövi a regénybe, a hagyományokon át a kommunista pártrendszerig.
Ezért a regényéért 1999-ben megkapta a National Book Award for Fiction díjat.

- Eredeti cím: Waiting

2008. október 24., péntek

A régi kastély asszonya

Egy újabb könyv került a kezembe Dr. Szigeti Zoltántól, alias Frank Soreltől - na nem a véletlen műve volt, hanem annyira megfogott az előző könyve, hogy kíváncsi lettem a többire is.

A körülmények itt is kicsit hasonlóak, a háború dúlta Magyarországon vagyunk, és a Károlyi gróf kastélyban élők életébe nyerhetünk bepillantást.

A grófné szolgálatában álló fiatal asszony, Gál Juliska fia, és a grófkisasszony szerelembe esnek, de sorsuk onnantól hamar külön válik, a grófi család - a nagypapa kivételével - Spanyolországba költözik, Juliska férjét, Jánost elviszik a frontra. Juliskát a grófnő még levelében megkéri, hogy vigyázzon a nagypapára, maradjon vele a a kastélyban. Később odaköltözik hozzájuk Juliska édesapja is, így élnek négyen ott.

Az idő múlásával fia, Péter, Pestre kerül gimnáziumba, majd egyetemre, hogy orvosnak tanuljon, távol a hőn szeretett anyukától, és az imádott "öregektől". János messze sodródik hazájától, fogolyként tengeti életét egy kis faluban, ahol befogadják, és új családot alapít..

Az idő során aztán a kis családot hol elfújja a szél egymástól messzire, hogy egybefűződnek a szálak, és újra egymásra találnak, szerelmek szövődnek és kihunynak, születés, halál, élet, mindenről olvashatunk, igazán élvezhető stílusban, ahogy azt már az előző regényben tapasztaltam.

Talán csak egy dolog, ami kicsit zavart, amikor a szerelmesek együtt vannak, mindig az a vége, hogy egyszerre mennek el. :)
Már kicsit túl sablonos, szirupos volt ezt olvasni.

De amúgy jó kis regény volt, és továbbra sem vesztettem el éreklődésemet a következő kötetek iránt sem, csak a borítók ne lennének ilyen gagyik..

2008. szeptember 28., vasárnap

Rózsa tövis nélkül

Amikor legutóbb E.-nél voltam, odaadta nekem ezt a könyvet, hogy olvassam el, mert neki nagyon megtetszett ez a sorozat.

A regény VIII. Henrik ötödik feleségéről, Katherine Howardról szól, aki történetesen Boleyn Annának, a király szerencsétlenül járt sorsú feleségének unokatestvére volt.

Katherine Howard szegény körülmények között, de boldogan él testvérei között, míg nem nagyanyjának, Norfolk hercegnének megakad rajta a szeme, és ennek köszönhető, hogy Katherine tízévesen hozzá kerül.
Elég naiv és tanulatlan, nincs benne annyi báj, mint Anna unokatestvérében, ahogy ezt nagyanyja sokszor emlegeti is neki, azonban mégis van benne valami a Howardokból, ami különlegessé teszi, és szépségét is egyre többen észreveszik.

Nagyanyja házában lassan feloldódik, részese lesz a titkos éjszakai légyottoknak, amit az udvarhölgyek a Hosszú Teremben tartanak, amikor a férfiak titokban belopóznak a kisasszonyokhoz.

Néhány szerelmi kalandja után úgy tűnik, rámosolyog a szerencse unokatestvére, Thomas Culpepper személyében, akivel szóbeli jegyességet fogadnak egymásnak, és Katherine az Udvarba kerül, ami mindig is az álma volt. Thomas-szal azonban eltervezik, hogy alkalmas időben majd együtt megszöknek és összeházasodnak.

Egy fogadás alkalmával azonban megakad rajta a király szeme, megtetszik neke természetes viselkedése, és nem telik bele sok idő, királyné lesz belőle.
Tragikus előde sorsát azonban nem kerülheti el, az ő feje is a porba hull végül.

Igazából nem számítottam komoly történelmi szépirodalomra, amikor elkezdtem olvasni, talán ennek is köszönhető, hogy nagyon tetszett a könyv, és bele tudtam feledkezni a történetbe. Könnyed is volt, ugyanakkor mégis egy kis történelem.

Victoria Holtnak megjelent még néhány történelmi sorozata, az egyik ez a VIII. Henrik feleségei, például Lucrezia Borgia-regények, Medici trilógia, Tudor hercegnők.
Azt hiszem szívesen beleolvasnék azokba is majd.

- Eredeti cím: The Rose without a Thorn
- Az írónőről és megjelent sorozatairól: Victoria Holt (1906-1993)

2008. szeptember 1., hétfő

Fénykép

Könyvmolyoló oldalán olvasgatva akadtam erre a könyvre, és a leírása alapján úgy gondoltam érdekes lehet a téma.

A hatvanas éveiben járó Glyn Peters tájtörténész egy dolgozat keresgélése közben rábukkan elhunyt felesége, Kath, titkos fényképére a polcon. A képen egyértelműen intim kapcsolatban, kézen fogva látszik egy másik férfi mellett, aki történetesen Kath nővérének a férje.

Glynt teljesen feldúlják a látottak, őrült módjára kutatni kezd a múltban, felkeres mindenkit, akinek bármilyen információmorzsája lehet elhunyt feleségéről, és eme titkos kapcsolatáról. Elsőként a nővérét keresi meg, hogy kiderítse ő tudott-e róla, majd később megszólal a regényben Kath nővérének a lánya, a sógor, a fénykép készítője, és Kath bizalmas barátnője.

Mindenki máshogy tekint a történtekre, mindenki kicsit másként látta Katht, azonban mindenkinek rá kell jönnie, milyen keveset is tud a másikról, mennyivel több figyelmet kellett volna szentelnie annak, akit szeret, és aki fontos neki.

Bevallom, a könyv első harmadában kissé vontatottnak éreztem mind a stílust, mind a történetet, valahogy minden kicsit kiszámíthatóan alakult, a dialógusok, a reakciók, a történet maga. Aztán azonban kezdett kikerekedni a regény hangsúlyos része, ami akár igazán jó is lehetett volna, de sajnos nem volt az. Elképzelhető, hogy a fordítás elég sokat nyom a latban negatív irányba, de ezt azt hiszem sosem fogom megtudni.

- Eredeti cím: The Photograph
- A könyvről még
- A szerző weboldala

2008. augusztus 26., kedd

Elsodort lelkek

Na, ez tipikusan az a könyv, amit nem emelnék le csak úgy a polcról az üzletben. Az író neve nem mond semmit, és a borító sem túl meggyőző számomra, legalábbis nem azt a műfajt sejteti, amit szívesen olvasok.

De akkor mégis hogy került a kezembe a könyv?
Hát úgy, hogy valahol olvastam, hogy a János kórházban van egy orvos, Dr. Szigeti Zoltán, a Szent János Kórház szemészeti osztályának vezető főorvosa, aki álnéven könyvet ír, mégpedig Frank Sorel néven, és elég sikeresnek mondhatók az eddigi alkotásai. Több se kellett nekem, az Alexandrán rögtön ki is szúrtam ezt a könyvét, és most végre sort kerítettem rá.

Hát mit is mondhatnék.. szerintem fantasztikus a könyv. Nem csak a történet, a benne lévő fordulatok, párbeszédek, hanem maga az írói stílus. Faltam minden sorát.

A regény a második világháborút átívelő időszakban játszódik, így Horthytól Kádáron át a Kennedy családig mindenki felbukkan, csak úgy mint a zsidóüldözés, a munkaszolgálat, az ÁVH, Hitler, Recsk.. Magyarország történelmének egy igen jelentős szeletét öleli fel.

Három fiú élete teljesedik ki a történetben. Hartai Mihály kitűnő tornász gyerek, de igazi tehetség a tanulás terén is, amit szerencséjére mások idejében felfedeznek, és felkarolják a szegény családban született fiút, így a koszos gyár helyett gimnáziumban tanulhat, és később azzal foglalkozhat, amit a legjobban szeret, és amihez a legjobban ért.
Barátja, Hegedűs Miklós igazi sakkbajnok. Bár a tornateremben nehézkesen mozog, a sakktábla előtt verhetetlen elme. Az első adandó alkalommal disszidál Amerikába, és ott csinál fényes karriert.
Másik barátja, Nónay Gusztáv is teljesíti nagy álmát: orvos lesz, méghozzá híres urológus.

Mindhármójukat megtépázza a sors, és bár sokszor tűnik úgy, hogy a helyzet reménytelen, azért legtöbbször már látni a fényt az alagút végén. És bár van, hogy messzire sodorja az élet őket egymástól, az igazi jó barátok tíz év elteltével is ugyanolyan jó barátok, még ha nem adhatnak magukról hírt sem, mert közbeszól a rendszer.

Imádtam a könyv természetes stílusát, gördülékenységét, ízességét. Ugyanakkor kiadás előtt jobban figyelhettek volna a bosszantó elírásokra, illetve egyszer van egy véletlen névcsere is (kétszer egymásután ráadásul), ami elég zavaró volt.

Mindent összevetve nekem rettentően tetszett, ajánlom mindenkinek, és kíváncsian állok most már elébe a többi három könyvének is.
Szép munka, Doktor Úr!

- Interjú Dr. Szigeti Zoltánnal
- Frank Sorel, a Turáról elszármazott szemészprofesszor és regényíró
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...