Nagyvárosi Emanuelle

Régóta ácsingóztam erre a könyvre, és talán kicsit túl sokat is vártam tőle.

Ha a külsőségeket tekintjük, a borító elég elcseszett, vagy inkább primitívnek mondhatnám, legalábbis Szilágyi Gyula eddigi régebbi, és első kiadású könyveihez képest. (

És ha már Emanuelleknél tartunk, a Tisztántúli Emanuelle új borítója szerintem sokkal bénább, és fantáziátlanabb, mint a régi, nem beszélve arról, hogy puhafedeles lett, eleve ponyva-feeling olvasni, sajnálom)

Másrészt sajnálattal szemrevételeztem, hogy elég vékonyka, de ez már nem a külsőséget illeti, és inkább csak szellemi mohóságom mondatja velem.

A könyv tulajdonképpen a Tisztántúli Emanuelle nagyvárosi változata: azaz hogyan működik a szexuális élet és kultúra a városokban, távol az aprófalvak merev erkölcsi normáitól.

Sok érdekes, helyenként megmosolyogtató, máskor elgondolkodtató interjú, beszámoló, és bár itt azért nem érnek olyan sokkok, hogy le kell tennem a könyvet, mert ezt nem hiszem el, úristen, de attól még igen szórakoztató, kellően humoros és intelligens olvasmány.

Azért is idegenkedem a borítójától, mert kinézetre egyáltalán nem szociográfia jellegű könyvként hat, hanem inkább valami olcsó soft pornóként, amit (a tartalom előzetes ismerete nélkül) valószínűleg nem emelnék le a polcról a könyvesboltban, és így sosem tudnám meg, hogy miből maradtam ki.

- A könyv az Alexandrán

Nincs kilincs

Szilágyi Gyula újabb remekét nyílt alkalmam olvasni: a Nincs kilincs a magyarországi pszichiátriai ellátást és körülményeket hivatott felvázolni előttünk.
Az embernek némi fogalma ugyan van róla, hogy is működnek (vagy inkább nem működnek) kis hazánkban (és nem csak itt) ezek a dolgok, de azért néhol hitetlenkedve olvashatjuk a sorokat.

Szilágyi Gyulát - stílusa mellett - azért kedvelem nagyon, mert amikor csak lehet, úgymond "beépül a rendszerbe", hogy közvetlen közelről láttassa a valóságot az olvasóval. Így tett a gőzfürdőben is, amikor homoszexuálisnak adta ki magát, és így tesz ebben a könyvben is, amikor önként befekszik a pszichiátriára kezelésre. Bevállalós. Na és ettől lesz csak igazán realisztikus egy könyv. Érdemes elolvasni, mindenkinek ajánlom.
Egyetlen szépséghibája a borító, ami szerintem irtó rondára sikerült, pedig eddig minden könyvének annyira ötletes a borítója, nem értem ki csinálhatta meg ennyire bénára, de ez ne zavarjon meg senkit abban, hogy kézbe vegye.

Ja, és azt olvastam, hogy most nyáron fejezi be új könyvét, a Nagyvárosi Emánuellt. Alig várom.