A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni. (Groucho Marx)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Philip K. Dick. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Philip K. Dick. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. március 12., szombat

Louis Skizofrénia-országban

Komolyan elgondolkodtam miről is szólt ez a könyv. Időnként fájt az olvasása. A cím megtévesztő, hiszen az elektromos Lincoln valóban szerepel a könyvben, de a történet valódi főszereplője Louis Rosen, kinek egyes szám első személyben elmesélt, átélt történetét borzonghatjuk végig.

Minden ártatlanul indul, míg be nem lép a történetbe Pris, Louis üzlettársának lánya, aki nemrégiben tért vissza kezeléséről. Társadalmukat ugyanis szigorú szabályok szerint szűrik a McHeston törvény szerint, és a megfelelő tesztek alapján pszichésen instabil emberek hamar a Szövetségi Lélekgondozó Intézet valamely klinikájára kerülnek.

Louis 33 éves, már korábban átment ezeken a teszteken, Prist 18 éves, már a gimnáziumban kiszűrték, majd kezelték, de teljesen meggyógyítani nem tudták... A közös munka, egy új ötlet összesodorja ezt a két, látszólag egymáshoz nem kötődő embert. Majd innentől kezdve rémálomszerűen szép lassan a feje tetejére áll, s végül Pris köré csavarodik Louis világa.

Az írót skizofrénnek nyilvánították, amely állítólag rányomta bélyegét az egész életére, és munkásságára. De néhány könyve, többek között az Elektromos Lincoln is elgondolkoztatja az olvasóját, hogy talán nem véletlenül. A betegséget nehéz diagnosztizálni és besorolni, mert sok formában jelentkezik, de a főhősön keresztül valami rettentő hihető, fájdalmas, bántó pszichével vehetjük fel a kapcsolatot, illetve a történet előrehaladtával a főhős tettei és gondolatai is egészen elképesztő torzuláson esnek át. Az olvasónak olyan érzése van, hogy az író mindezt tapasztalatból írja, találkozott ilyen emberrel, és érzett, vagy akár tett a leírtakhoz hasonló eszelős dolgokat...

A történet másik szálának nevesített szereplői, melyben önmagukra személyként és emberként tekintő gépek létrehozásáról szól, és akiknek felhasználásával kapcsolatosan indulnak el az események, csupán tarka színfoltként, akaratlan mozgatórugóként vesznek részt a történetben.

A könyv olvasható tudományos-morális fejtegetésként, mely a technológia felelős és erkölcsös felhasználását boncolgatja.
Tekinthetünk úgy is rá, mint egy kellemetlen utópiára, ahol a nagy testvér finoman kényszerzubbonyt ad a kicsit eltérő egyénekre, amely világot a skizofrén besorolástól ellen lázadó-szenvedő író teremtetett.
Nekem mégis Louis pokoljárásáról-látogatásáról szólt Skizofrénia-országba...


  • Philip K. Dick: Az Elektromos Lincoln
  • Eredeti cím: We Can Build You 
  • Oldalszám: 240
  • Kiadó: Agave Könyvek





2010. október 7., csütörtök

Játékosok – jövőkép a múltból

Philip K. Dick könyve, a Titán játékosai furcsa módon hódított meg. Közös kirándulásaink és felfedezőtúráink alkalmával a különböző könyvesboltokban sci-fi és fantasy rajongó barátnőmmel, annyit már sikerült leszűrnöm, hogy íróként termékeny lehetett, akárki is volt. A könyvet olvasva, furcsa érzés lett úrrá rajtam... Nem ebben a kontextusban és nem így, de találkoztam már a könyvben felmerülő világképpel, érzésekkel és problémákkal.

A szenvedélyes játékosokat, kiknek túlélése, jóléte, és talán az élete múlik a Játékon, a Blöffön - bárki ismerősként üdvözölheti, akinek baráti körét gazdagítja például online póker-függő. A könyvben megjelenő titániak és terraiak – ők lennénk mi,a földlakók – közti ellentét, melynek komplexitása lassan bontakozik ki a történet folyamán, szinte mindenhol megjelenik napjainkban, ahol különböző kultúrák és hagyományok érintkeznek és ismerkednek egymással. A gyermeknemzés és párkapcsolatok témaköre pedig – noha a történet az okokat alapjában véve rémisztőbb, de mégis elképzelhető eseményekből származtatja –, úgy érzem valahol már egy csíráiban létező problémát boncol.

A történet közepén, mikor a főszereplővel együtt elvesztem az eseményekben, és furcsa érzésekben, megnéztem mikor íródott ez a könyv. Ott ért aztán az igazi sokk, mely abból fakadt, hogy a könyvet 1963-ban adták ki.

Utánanéztem ekkor az írónak, és megdöbbenve konstatáltam, hogy munkássága milyen hullámokat vetett a sci-fi irodalom, filmek terén. Magának az írónak az élete is különlegesen alakult, egy koraszülött ikerpár túlélő tagjaként,skizofrénként (félre?) diagnosztizálva, ponyvaregény-írói státuszban megrekedve, zseniként tisztelve, különféle drogok bűvkörébe vonva, paranoiától rágva... és még sorolhatnám hosszan.
Mindezeket figyelembe véve, a műfaj kereteitől is eltekintve, történeteiben rendkívül érdekes jövőképet tár az olvasó elé, melyet érdemes ennyi év távlatából újra felfedezni.

A Titán játékosai egy nem is oly távoli, és nem is oly lehetetlen jövőben játszódik, tragikus események után, melyeknek során az emberiség saját magával, és egy idegen fajjal is megvívta utolsó háborúit. A kevés túlélő látszólag békében él az idegenekkel, különös játékszabályok által körülhatárolva, ahol a szenvedélyesen űzött játék tétje valójában a túlélés és fajfenntartás. A telepátiával, jövőbelátással, különös képességekkel, örök ifjúsággal, intelligens gépek által szolgáltatott biztonsággal és kényelemmel megáldott vagy megvert terraiak minden változás ellenére is gyarlók, esendőek és emberiek. Így eshet hát, hogy egy rossz döntés, egy átdorbézolt éjszaka, és egy gyilkosság során, a depressziós rohamoktól szenvedő főhős bepillantást nyerhet az igazi játszmába, melyben ő is bábu csupán....

  • Philip K. Dick: A Titán játékosai
  • Oldalszám: 256
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...