A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni. (Groucho Marx)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jaffa Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jaffa Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. augusztus 14., vasárnap

Az orvos, aki megosztja az embereket

Az emberek szerintem két kategóriába sorolhatók: vagy utálják Csernus doktort, vagy kedvelik, olvassák a könyvét, néha még talán egy-egy előadására is elmennek, ha tehetik. Én az utóbbi csoportba tartozom egyértelműen.
Nálam tiszta lappal indult a doktor, annak ellenére is, hogy a környezetemben viszonylag sokan elég rossz véleménnyel vannak róla. Elmentem egy előadására, és meghallgattam, megfigyeltem, magamba szívtam.  Aztán utána jött még egy előadás, és még egy. Ugyanis felettébb élveztem ezeket, számomra hiteles ember, őszinte és okos. Amikor dedikáltattam vele egy előadás után, akkor a szemébe nézve mindez megerősítette bennem a dolgokat. Vidám, életszerető, jó ember. Nagyon sok érdekes gondolatot hallottam tőle az előadások alatt, és érdekes volt látni, ahogy az emberekkel beszél, ahogy hallgatja és kérdezi őket, rávezetve őket a dolgok lényegére, aminek a vége hol sértődés volt, hogy hatalmas ráeszmélés valamire, és megkönnyebbülés. És nem, nem ordibált senkivel. Nagyon is nyugodt ember, nem hagyja magát kihozni a sodrából. Aki a régi sorozat, a Bevállalja? alapján ítéli meg őt, annak szívből ajánlom, hogy menjen el egy előadására.

Ezek után a könyveit is így olvastam, érdeklődve és magamba fogadva a gondolatait.
Kíváncsi voltam erre a könyvére is, mert nem egy szokványos "megmondós" könyvről volt szó, hanem egy beszélgetésről, barátokkal, amibe mi is bepillanthatunk.

 Érdekesek a beszélgető partnerei is, jó olvasni a sorsukat, történeteiket, és úgy egyáltalán jó az az érzés, mintha egy kis hokedlin ülnénk a konyhában, és hallgatnánk őket, láthatatlanul. A könyvben lévő receptek csak egy kis plusz a könyv élvezetéhez.


Nekem nagyon tetszett, és azért külön tisztelet illeti Csernus doktort, hogy őszintén kitárulkozott önmagáról, vállalva azt, hogy ő is hibázhat a magánéletében, halandó módjára. Nem terel, őszintén belátja, és ehhez szerintem kell egyfajta nyíltság és bátorság. És emiatt is érezzük, hogy ez nem egy "megmondós" könyv, hanem rólunk szól: emberekről, akik olykor hibáznak, de tanulnak belőle, és igyekeznek minden bú és baj ellenére élvezni az életet, amíg megadatik. Tudtam volna még folytatni, és azt hiszem ez egyértelmű dicséret.


2010. augusztus 27., péntek

Mesterkurzus


Tavasszal jártunk Csernus Imre előadásokra, ami minden hónapban egyszer volt, és szerettem volna egy könyvet dedikáltatni, viszont A nőt és A férfit már olvastam (kölcsön könyvek voltak), ezért nem akartam megvenni. Tulajdonképpen ez a könyv maradt kizárásos alapon, amit ott épp lehetett kapni, köze volt Csernus doktorhoz, és még érdekesnek ígérkezett.

Nem nagyon szokásom ehhez hasonló könyveket olvasni, de gondoltam egy próbát azért megér, hátha a sok szerző közül valamelyik írt egy-két érdekes gondolatot, és akkor már megérte.

Csernus doktorban bíztam azért, a többi szerzőt nem nagyon ismerem, maximum hallásból.
Kánya Kata egész jó kezdés volt, Dr. Lux Elvira nagyon jópofa, és érdekes dolgokat írt. A kedvenc részem az, amikor a korai magömlés visszatartási problémákat taglalja, amikor a férfi képtelen megvárni a nőt (a klasszikus 'nekem ugyanannyi időm volt rá mint neked' esete):

"Volt nekem olyan páciensem, aki azt mondta, hogy ő az életben mindig elkapkodott mindent, miért ne kapkodná el ezt is? Mondom, ja, uram, ha ez a maga filozófiája, akkor mit akar itt? Akkor menjen haza, de siessen!"
Szendi Gábor cikke meglepően érdekes volt; hűtlenség, féltékenység, evolúció. Hogy például a féltékenység összefügghet a gyerekkori dolgokkal, hogy az egykék kevésbé hajamosak a féltékenységre, mint a másodszülöttek. Elgondolkodtató felvetések.
Csernus doktorban nem csalódtam, hozta a formáját ebben a könyvben is.

A többi szerző is írt helyenként érdekesebbet, de kiemelkedően nem volt egyik se nagy hatással rám. A grafológiai összeillőség-vizsgálatról szóló cikk nagyon nem kötött le, azt már csak fél szemmel olvastam el.
Összességében egy ilyen könyvtől nem vártam sokkal többet, nyilván egy sokszerzős kötetet nem lehet úgy megírni, hogy mindenkinek tetsszen mindegyik cikk, viszont lehet szemezgetni belőle információt, érdekességeket, végülis ez a lényege, egyszer el lehet olvasni.
Azért a könyvet a dedikálás miatt megtartom. :)

2010. február 24., szerda

Szeretők - A titkos viszonyok lélektana

Nem is gondoltam, hogy ilyen pici, vékony könyv, de tulajdonképpen nem éreztem a végén, hogy lehetett vagy kellett volna tovább ragozni a témát. Rövid, tömör, tartalomtükröző. :)

A könyvet négy szerző írta, a Mesterkurzus kötetek egyik - viszonylag - új kiadása.
Mivel engem különösen érdekel ez a téma, ezért amikor megláttam valahol ezt a könyvet, elég hamar be is szereztem, rettentően kíváncsi voltam, hogy mit tudnak összehozni ők négyen: Bácskai Júlis, C. Molnár Emma, Mester Dóra és Popper Péter.

Tulajdonképpen nem voltak nagy elvárásaim, mert úgy gondoltam maga a téma kicsit elcsépelt, csak akit közelebbről érint a dolog, szívesen olvas róla gondolatokat, külső véleményeket, mint ahogy én is. Nem vártam semmi világmegváltást, csak kíváncsi voltam, milyen szempontból közelítik meg a dolgot. És voltak nagyon érdekes gondolatok, főleg Popper Pétertől.

Azt például nagyon igaznak éreztem, hogy egy kapcsolatban kell, hogy legyenek bizonyos "titkok", amik nem feltétlenül olyan titkok, amikre az ember először gondol, hanem hogy amikor két ember együtt él, nem kell mindent közösen csinálni, átélni. Például ha a nő este elmegy zuhanyozni, csukja be maga mögött az ajtót - nem kell a férfinek látnia, ahogy pisil, ahogy fogat most, ahogy zuhanyozik. Majd amikor rendbe tette magát, kijön.
És erről eszembe jutott a sminkelés. Múltkor valaki - egy férfi - épp ott volt, amikor a szokásos reggeli rutinban sminkeltem magam - és kimondottan zavart. Pedig nem volt idegen, sőt. De úgy éreztem, ez olyan része a dolgaimnak, aminek csak az eredményét szeretném megosztani egy férfivel, egyszerűen zavar, ha látja, hogyan készülődöm. Szóval ebben igenis lehet valami. Hogy maradjon meg a varázs, ne tárjunk mindent fel.

És hogy persze, mindig az a szemét harmadik, de ha Pistike és Mancika olyan boldog, hogy semmi gond nincs, hiába jön a galád csábító Petike, Mancika nem fog félrelépni. Ha viszont nem boldog, akkor igenis megtörténhet.
Persze vannak a macsósabb típusú férfiak is, akik a mennyiségre utaznak, de az már egy másik kategória.

Szóval összességében érdekes gondolatok vannak benne, nem csalódtam.
"Miről szól a vágy? Szólhat csupán rólunk. Van olyan, amikor a szerető és a hitves is csupán statiszta abban a filmben amit önismereti kalandozásnak is hívhatunk. Játéknak magunkkal, ismeretlen helyzetekkel, határátlépésekkel, a tiltott és az engedett világával. Lehet, hogy még a múlttal van dolgom, lehet, hogy a szüleim múltjával. Otthonról vagy valahonnan hozott élménnyel, traumával. Nagyon sok kalandunk van önmagunkkal, de ebben sokszor szükségünk van az emberi interakciókra, a másik tükrére, a helyzet kínálta kiszámíthatatlanságra."

2010. február 22., hétfő

A férfi

A nő után ennek kellett jönnie, és nem csak azért, mert Bt. elhozta nekem kölcsönbe, hanem mert annyira tetszett A nő, hogy úgyis megszereztem volna, mert úgy érzem egy ilyen must have. :) Legalábbis számomra.

Szintén nem csak férfiaknak szól a könyv, egyaránt mindkét nemhez szól. Néha elgodolkodtam azon, amikor olvastam, hogy Csernus doktor hogy viselkedik a párjával, hogy ilyen férfi létezik még? Vagy csak a mesében? És tényleg, a férfiak (tisztelet a kivételnek, mindig) miért nem képesek kimondani az érzéseiket, beszélni róluk? Miért olyan nehéz lekommunikálni a dolgokat? Talán túl könnyű lenne, ha mindent meg lehetne beszélni..

Ez a könyv kicsit lightosabban van megírva, mint A nő, ez tény. Persze azért itt is megkapják a férfiaknak nem nevezhető hímneműek: pp-k, azaz puhapöcsök. És egyetértek, sajnos sokukra leginkább ezt a jelzőt aggatnám a "férfi" helyett, úgy érzem jogosan.

Most kicsit úgy hangzik, mintha valami megkeseredett férfigyűlölő lennék :)) pedig nem, nagyon nem. És úgy szeretnék hinni abban, hogy a sok rossz tapasztalat után kellemesen csalódok majd.

"A szavak mellett fontosak a tapintások, simogatások, ölelések, cirógatások."
Ez így van. De még mennyire..  De fordítva is igaz.

2010. február 14., vasárnap

A Nő

Már olyan kíváncsi voltam Csernus doktor könyvére, de valahogy nem került a kezembe, most viszont a csoporttársam kölcsönadta, így a vizsgaidőszak legvégén, szóval kiérdemeltem. :)

Hát őszintén meg kell mondanom, nem csalódtam. Sőt. Még inkább felnézek most rá, mert amit, és ahogy ír ebben a könyvben, az szenzációs.

Szenzációs, mert teljesen logikusan építi fel a dolgokat, az előzményekkel és a következményekkel együtt. Mert magamra ismertem néhány esetben, és megdöbbentő élmény volt, pedig így a "terápia" nem is személyreszabott volt, de mégis olyan "aha-élményem" volt helyenként..

Elképesztően jó könyv, és engem nem zavart a vulgáris stílus se, amit néhol használt, szerintem az inkább hangsúlyossá tesz dolgokat, kijelentéseket, amikre az emberek amúgy nem figyelnének fel, így viszont muszáj észrevenniük, mi van odaírva, beléjük ég..

Tényleg félelmetes, hogy az emberek néha mennyire vakok. Vagy hülyék. Én is sokszor voltam már abban a helyzetben, ó de még mennyiszer, hogy tudom, nagyon jól tudom, hogy hülyeség, amit csinálok, de mégis csinálom. Erre vajon mi a franc a magyarázat? Az emberek néha idióták, nagyon idióták.

Most kedvet kaptam Csernus doktorhoz, így A férfi már a kezemben is van, és már az előadásai között is böngészgetek. Azt hiszem eljött az idő, szembenézni önmagammal, a félelmeimmel, gyengeségeimmel, megrázni magam és Nőként élni. Mert máshogy nem éri meg.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...