Napfogyatkozás Guyanában

Borzasztóan kíváncsi voltam erre a könyvre. A történet a következő: a forró Guyana mélyén egy skót férfi családot alapít. Két indián felesége lesz, az egyik asszonytól születik egy testvérpár, a másiktól egy lány.

A báty, Danny, egy sötét éjjelen belopódzik húga, Beatrice függőágyába, és szeretkezik vele.
Húga csak másnap döbben rá a titokzatos szerető kilétére, onnantól azonban elválaszthatatlanok. Megszöknek otthonról, hogy együtt éljenek, megbélyegzés nélkül, szabadon.

Az önkéntes térítő jezsuita pap, aki eltökélte, hogy Isten útjára vezeti az indián népet, az apa kérésére elindul a testvérpár után, hogy megkeresse, és a helyes útra terelje őket. Nincs könnyű dolga, de nem adja fel.

Egy indián legenda szerint a kiközösített szerelmes testvérpár az égre menekül, ahol a fiú lesz a Nap, a lány a Hold. Ezért a napfogyatkozást baljós jelenségnek tekintik, amikor a vérfertőzés megismétlődik, ezért hatalmas csörömpöléssel igyekeznek szétrebbenteni egymástól a két égitestet.

Az író, Pauline Melville maga is indián és fehér szülők gyermeke, és Guyanában született. Szerintem nagyon érzékletesen sikerült megírnia ezt a huszadik századi történetet, nem csak maguk a szereplők "éltek" a lapokon, hanem az egész környezet.
Szinte éreztem a számban a parakiri (maniókából, banánlevélből erjesztet gyenge alkoholos ital) ízét, a levegő forróságát, hallottam a kígyó sziszegését, láttam a jaguár izzó szemeit..

Szerintem ez is olyan alkotás, amiről keveset lehet írni, mert inkább el kell olvasni.

- Eredeti cím: The Ventriloquist's Tale
- Az írónőről

Bánatos kurváim emlékezete

Egyrészt azért rendeltem meg ezt a könyvet, mert hiányzott a Márquez-repertoáromból, másrészt felkeltette a kíváncsiságomat a címe.

Na nem azért, mintha valami szaftosat akartam volna olvasni, hanem egyszerűen kíváncsi lettem, mit tud egy ilyen címből kihozni Márquez.

A történet egy kilencvenéves férfi visszaemlékezése, ami leginkább a maga mögött hagyott éveiben feltűnt nőkről szól.
Sosem volt szerelmes élete során, és mindig valahogy rávette a vele együtt háló nőket, hogy fogadjanak el tőle pénzt az együttlétért.
Egyszer ugyan majdnem megnősült, de végül mégse ment el az esküvőre.

Az idős újságíró a 90. születésnapja előtt fejébe veszi, hogy sok-sok év absztinencia után visszatér a bujálkodás örömeihez, méghozzá nem is akármilyen fordulattal: egy fiatal szűz lányt óhajt éjszakára csemegének.

Rögtön tárcsázza is régi jó madám ismerősét, hogy megossza vele kérését, a madám pedig teszi is a dolgát, nem kell hozzá sok idő, előállítja a kívánt kislányt.
A férfi izgul, órákon át öltözködik, alaposan kitesz magáért, még az utcán is mindenki levágja, hova készül, és jó dugást kívánnak neki barátian.

Aztán amikor meglátja a szobában a neki tálcán felkínált, nyugtatóktól még alvó lányt, csak nézi, nézi egész éjszaka, másnap reggel pedig a lányt teljesen érintetlenül hagyva távozik.

Így megy ez nap nap után, míg nem rájön, hogy az, amit érez, talán a szerelem, ami most először életében utolérte. Talán ezzel a kislánnyal végre megtapasztalhatná a szerelemből való szeretkezést. Talán.

Igazából rövidsége miatt nagyon gyorsan elolvasható regény, helyenként kissé vulgáris beütésekkel, ugyanakkor mégis van benne valami "márquezes".
Értem ez alatt azt, hogy természetesen a Szerelem a kolera idején nyomába se érhet, de a maga nemében mégis élvezhető könyv, mert a kissé hagyományosnak mondható sztorihoz az írói hangvétel és stílus sokat hozzáad. Éppen annyit, amennyi kiegyensúlyozza a történetet.

- Eredeti cím: Memoria de mis putas tristes

Szerelem a kolera idején

Abból is látszik, hogy milyen régóta áll a polcomon, hogy amikor kinyitottam, megtaláltam az első oldalon egy akkori legjobb barátnőm beírását, a dátum 2000 volt.

Tőle kaptam, és már emlékszem, hogy abban az időben mindketten nagyon szerettük Márquez könyveit, és faltuk is sorban: Szerelemről és más démonokről, A guajava illata, Egy hajótörött története, és a Száz év magány, amit viszont csak a barátnőm olvasott el végig, én nem találom az én példányomat már évek óta.

Aztán abbamaradt a dolog, gondolom nem volt időnk olvasni, vagy épp a fiúk szédítették el a figyelmünket, lényeg az, hogy most ismét ráéreztem a Márquez könyvek ízére, szeretném megszerezni az összes könyvét, és belemerülve olvasni őket.

Mert hogy Márquezbe aztán bele lehet merülni rendesen. Annyira csodálatos, kifejező, úgymond "színes-szagos" jelzőket, leírásokat használ, hogy az ember szinte látja, érzi, amiről épp olvas. Ez a művészet.

A szerelem a kolera idején egy férfi szerelméről szól, aki évtizedeken át vár A Nőre, aki először visszautasítja, aztán férjhez megy egy nagy tekintélyű orvoshoz, aztán pedig elkerülhetetlen módon megöregszik..

Mindenkinek meleg szívvel ajánlom, mert nem hogy csak gyönyörű, de szabályosan élvezet olvasni. Én imádtam.

- Eredeti címe: El amor en los tiempos del cólera
- Egy oldal Márquezről, angolul: The Modern Word
- Film is készül belőle
- A mozifilm előzetese