A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni. (Groucho Marx)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: novella. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: novella. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. április 28., csütörtök

Antidepresszáns papírkötésben


Léteznek évtizedek múltával is magával ragadó, örökifjú történetek, melyek újra és újra képesek elbűvölni múlt és jelen közönségét.
A legtöbb science fiction rajongónak ismerős Ray Bradbury neve, a Fahrenheit 451 vagy a Marsbéli krónikák szerzőjeként. Azt talán már kevesebben tudják, hogy a még ma is élő szerző, élete során tengernyi kisregényt, novellát, színdarabot, krimit, mesét írt. Saját bevallása szerint egy sci-fi művet írt, mely a valóságon alapszik, ez volt a Fahrenheit 451, emellett legtöbb műve a fantasy kategóriába sorolható, hiszen fantáziájának szüleményei. Ennek a hihetetlen, és kimeríthetetlen fantáziának szüleményeit, ékköveit csodálhatjuk most meg az 1959-ben kiadott kötet 25 elbeszélésén keresztül.

A kötet címadó novellája a „Gyógyír a búskomorságra” egy végtelenül kedves, elképzelt, talán középkori környezetben játszódó vidám, meseszerű történet, ami valóban gyógyír lehet a búskomorságra. „A békés időjárás évszaka”, egy hihetetlen, egyedülálló találkozást ír le, amely akár meg is történhetett valahol, valakivel, a „Házasságfoltozó” története egy különleges ágy köré fonódik, „A csodálatos fagylaltszínű öltöny” öt ember megtestesülő álmát meséli, „A szasszaparilla illata” főhőse elmúlt, szebb korokban kalandozik.

A történetek hangszíne időnként más tartományban jár, a sötét humort, némi keserű tanulságot hordoz, a bántó hangnemtől mégis távol kalandozik, enyhén borzongatva az olvasót. A „Lázálom” beteg gyermek-főhősének szavának senki sem hisz, pedig érdemes volna, az „Itt tigrisek élnek” eljátszik a gondolattal, hogy mi történne, ha egy bolygó képes volna megvédeni magát, az „Alkonyat a parton” főhősei megérinti egy hihetetlen esemény és az elképzelhetetlen nyereségvágy, „A város ahol senki sem szállt le” szereplője szembesül saját lelkének és a véletlen(?) által útjába sodort idegen lelkének sötét bugyraival, a „Nagyböjt első napján” történetében kiderül, hogy időnként jobb az, ha a sofőr iszik, míg a „Talán álmodni” főhősének elméje, a sors szeszélye folytán lesz egy évezredes, vagy évmilliós csata színhelyévé válik.

A történetek egy részében furcsa jövőképekkel találkozhatunk, a „Bőrük barna ,szemük arany”, illetve az „Az eperszín ablak” történetei az emberek és Mars küzdelméről szólnak, az „És a szikla felkiáltott” az amerikai kapitalizmus elleni lázadás egy elképzelt története, az „Ajándék” egy rendhagyó karácsonyi történet, „A mosoly” szembeállít egy antiutópiát a művészi értékekkel, „Az egy napba sűrített nyár” a Vénuszon elképzelt életről mesél.

Az állandóságról, és megváltoztathatatlanságról mesél „A múlt hétfői nagy karambol”, egy amerikai turista Írországi kalandjain keresztül, a „Kisegerek”egy furcsa mexikói házaspárja, „Az örök esők napja” sivatagi hoteljének csendje, a „Kezdet vége” főhőseinek időtlen kapcsolata.

A kötet minden egyes novellája elgondolkodtató, különleges, az olvasó szívesen elmélázik rajtuk, ízlelgeti őket. Sorolhatjuk őket kategóriákba, mint én tettem, de minden egyes történet más-és más hangulatot, gondolatot kelt, és ezért más és más okokból tud felvidítani, elringatni, és elvarázsolni. Igazi kuriózum a hétköznapok szürkeségében, nyomasztó-realisztikus utópiáiban gázolva, búskomorságra valóban erősen javallott...




  • Ray Bradbury – Gyógyír búskomorságra
  • Eredeti cím: A Medicine for Melancholy
  • Oldalszám: 272
  • Kiadó: Agave Könyvek



2010. július 25., vasárnap

Tükör és füst

Nem szeretem a fantasy-t, ezért nem is olvasok ilyen műfajt. Egészen idáig rendíthetetlen is voltam, de most, hogy van még egy jó hónapom a suliig, egy kicsit belekóstolok mindenbe. Így történhetett, hogy L. barátnőm kölcsönadta nekem ezt a könyvet, hogy ő nagyon szereti, és ha ez alapján bejön nekem Gaiman, majd jöhet a többi.

Nos, Gaiman írása tényleg jó. A fantasy, mint műfaj, nem került hozzám közelebb, de el kell ismernem, hogy Gaiman tényleg jól ír. Mégpedig úgy, amit nagyon szeretek egy könyvben: teljesen bele tudom magam élni a történetbe, elveszik a külvilág, csak én vagyok és a történet.

Gaiman-nek pedig még nehezebb dolga volt eleve, mert egy olyan műfajban tette ezt meg velem, amit nem szeretek, és mégis sikerült neki.

A versekért nem voltam oda mondjuk, az elsőbe beleolvastam, de aztán inkább átugrottam őket. A vérfarkasos történet annyira nem volt szívhez szóló, de a többi novellája nagyon tetszett.

Tehát le a kalappal Gaiman előtt, legalább ez alapján a könyve alapján.
A többi nem tudom milyen lehet, továbbra se vonz a fantasy világa, úgyhogy nem tudom fogok-e még tőle olvasni valaha, de nem zárkózom el a dologtól.

Azért a magyar borító eléggé gány, meghagyhatták volna inkább az eredetit..

- Eredeti cím: Smoke and mirrors
- Neil Gaiman blogja

2009. június 6., szombat

A tv-s emberek

A Terebess honlapját böngészve akadtam rá erre a Murakami novellára, és mivel nem volt hosszú, gondoltam elolvasom, úgyis rég olvastam már japán irodalmat.

Mint azt említettem már egyszer, a japán irodalomban többek közt azt szeretem, hogy olyan más, olyan letisztult és egyszerű a nyelvezete, néha igazi felüdülés olvasni egy-egy ilyen regényt.

(És most nem a horror-"meséikről" beszélek, amik elvileg gyerekeknek szólnak, hát én csodálkozom hogy nőnek fel azok a szerencsétlen gyerekek Japánban ilyen meséken..az egyetemen anno egy könyvbe fordítottunk japán meséket, és én a Piroska és a farkas japán verzióját kaptam kábé, de ott a "farkas" ((valami más állat volt, most nem jut eszembe mi)) különös kegyetlenséggel főzte meg és mészárolta le a mamócát, aztán a hazatérő papát is. Brrr. Ja, és a végén közölték, hogy az én mesém nem kerülhet bele a könyvbe, mert túl durva, hát b.szki, nem én írtam, köszi, na mindegy, ennyit a japán mesékről.)

Na de ez egy novella volt, és semmi horror nincs benne, sőt, inkább valami álmos misztikumnak nevezném azt, ami végigvonul ezen a novellán.

A történet arról szól, hogy a tv-s emberek meghozzák a TV-t, nesztelenül és hangtalanul bemennek a lakásba, nem szólnak semmit, látszólag senki nem látja őket csak főhősünk, aki E/1.-ben mesél nekünk a furcsa kis tv-s emberekről, akik rejtélyes módon fel-felbukkannak, de senki nem akar tudomást venni róluk.. Többet nem mondok, mert kb. tényleg 2 mondatban elmesélhetném az egészet, de nem is a sztori a lényeg, hanem a körítés.

Szóval semmi extra, semmi nagy csattanó vagy hűha-élmény, de mégis körüllengi valami, amit szeretek.

- Eredeti cím: TVピープルの逆襲
- Murakami új regénye megjelent
- Az új regényről cikk a Könyvkolónián
- A TV-s emberek c. novella a Terebessen
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...