Állati jó krimi

Kibuggyanó töltelék, hasadó varrások, plüsserőszak, ármány és izgalom. A könyvet olvasva eszembe jutottak Tarantino Kill Billjének fekete-fehér képsorai, melyek képregényszerűvé és sterillé próbáltak változtatni egy derékig érő vérfürdőt. Itt is valami ilyesmit éreztem, hiszen a történet maga egy rendkívül izgalmas, több szálon futó krimi, sokoldalú, meglepő karakterekkel, egy különös, titkokkal átszőtt társadalomban.

Medve Erik boldogan él feleségével Nyúl Emmával, míg egy napon bekopogtat hozzá élete lezárt fejezetének egy szereplője, és különös „kéréssel” fordul hozzá. Jól szituált reklámszakember főhősünk kénytelen utánajárni egy városi legendának, melyben soha nem hitt. Természetesen egy felforgatott lakás, egy kiadós verés, és egy fenyegetés, mely a számára legkedvesebb lény ellen irányul, komoly meggyőző erővel bír. Ehhez viszont társakra van szüksége...

Megfelelő társakat azonban már csak ködös múltja rejt, akiket egyrészt nem könnyű maga mellé állítania, másrészt a múló évek mindenkin nyomot hagytak. Van aki a pirulái nélkül már nem üzemel, van akit a múlt traumái kötnek gúzsba, s van akit saját mániája éltet.... Ahogy Erik és társai próbálják megfejteni a rejtélyt, velük együtt mind mélyebbre merülünk a múltban, melynek apró szilánkjaiból, történeteiből lassan összeáll egy kép...

Egy kép, melyet több mesélő, több sors ölel körül, s melyről minél többet hallunk, a színes és kedves külső mögött, annál sötétebb és ismerősebb színt ölt. Hazugság, árulás, gyilkosság, hatalomvágy, képmutatás, szenvedés, függőség és fájdalom kíséri és kísérti a kis csapatot a legenda kutatása során.

Minden egyes megoldott rejtély újabb kérdéseket vet fel, míg a fogyó idő, s a körülmények egyre elkeseredettebb lépésekre ösztökélik hőseink, egyre-másra borítva ki a csontvázakat a szekrényekből. Vajon sikerül időben teljesíteni a küldetést, megállítani a kis világ olajozott fogaskerekeit, megtenni azt amiről csak suttognak?

Nem vagyok kifejezetten oda a krimikért, de Tim Davys valami egészen érdekes dolgot alkotott evvel a plüsskrimivel, ami egyszerre abszurdan bájos-kedves de emellett sötét, cinikus és kegyetlenül izgalmas. Minden fordulata, kiegészítő szála, karaktere, igazi gengszterfilmeket idéz, időnként egészen elvetemült módon, de eközben lelki szemeink előtt tompán csillogó szemű plüssállatok vetik bele magukat az akcióba, vagy ki tudja mibe...

• Cím: Tim Davys: A halállista
• Eredeti cím: Amberville
• Oldalszám: 304
• Kiadó: Agave Könyvek

Ostinato

Hű, lehet, hogy túl sokat vártam ettől a könyvtől, de akkor is siralmas volt..
Persze kicsit elfogult voltam, mert a hátoldalán olvastam, hogy az írónő magyar származású, '56-ban ment ki Svédországba, ahol jelenleg egy gyermekklinika professzora. Gondoltam ez elég jó "ajánló" ez ahhoz, hogy valami érdekes könyv legyen, főleg ha önéletrajzi ihletésű.

De nem, semmilyen orvosi vonatkozása nincs a regénynek, sőt. Mindössze egy régi, elfeledett gyilkosságról szól, aminek szemtanúja volt gyermekkorában, és ez az emlék most feltör belőle, és próbálja megfejteni az akkor történteket...
Mindeközben össze-vissza ugrál időben és térben, teljesen összefüggéstelenül, mint amikor valaki szóban mesél valamit, de nem tudja hol is kezdje, és idő közben jutnak eszébe régebbi dolgok, amiket kihagyott.

Szóval nem tetszett, nagyon nem, egyáltalán nem kötött le, sőt, már idegesített is, de mivel pont előtte volt egy könyv, amit abbahagytam, nem akartam még egyet.. Pedig már többször megfogadtam, hogy nem olvasok el többé kényszerből könyvet (kivéve persze a tankönyveket), mert hát végtére is a szórakoztatásomra van.
Az utolsó pillanati azt akartam hinni, hátha mégis megváltozik a véleményem, de sajnos nem így lett.

- Eredeti cím: Första kontingenten

Blanche és Marie könyve

Jean Marti Charcot, a párizsi Sâlpetriere kórház világhírű ideggyógyász professzora, a hisztéria tüneteit kutatja, és annak kezeléséről tart nyilvános szeánszokat a kórházban.

Blanche Wittmann is bekerül egy nap a kórházba, és hamarosan ő lesz ezeknek a szeánszoknak a főszereplője, és Charcot kedvenc betege, titokban hőn áhított szerelme, akihez hozzáérni se nagyon mer, mert a nő számára szent.

Charcot halála után Blanche a híres fizikus-kémikus, Marie Curie mellett kezd dolgozni asszisztensként. Marie egész életét a kutatásnak szenteli, férjével Pierre Curie-vel, akivel együtt dolgoznak a kis laborban. Férje aztán váratlanul meghal, és Marie-nak csupán Blanche marad, aki nem csak az asszisztense, hanem szoros barátja, bizalmasa, az egyetlen, akiben bízik, és aki mindig mellette áll.

Marie Curie megszállottan kutatja a rádiumot a szurokércben, közben azonban nem menekülhet a saját érzelmei elől; beleszeret Paul Langevinbe, a híres fizikusba, aki viszont nős és gyerekei vannak. Közben Marie megkapja második - a kémiai - Nobel díját, de akkor már kirobbanóban a botrány, amiért egy lengyel nő tönkretette egy nős férfi életét.

Blanche az idő múltával sorban veszti el végtagjait, a sugárzás okozta károsodások következtében amputálni kell egyik lábát és kezét, míg már csak a jobb keze marad, amivel írni tud. Naplót vezet, amit három könyvre oszt: a sárga, a fekete és a vörös könyv, a "kérdések" könyvei. A regény e három könyv alapján íródik, a szerző személyes emlékeivel megtűzdelve olykor, feltüntetve benne a kor számos jelentős alakját is: Sigmund Freudot, Paul Langevint, Einsteint, Pierre Curie-t, Babinskit.

A szerelem erőt ad és elpusztít, ezt sugallja a regény, és mi mást tehetnénk, mint igazat adunk neki.

Az eleje felé még nem ragadott magával annyira a regény, abban sem voltam biztos, hogy végigolvasom, mert időnként annyira összekeveredtek a szálak, hogy most ki mond mit, és hol vagyunk az időben, de aztán minden letisztult, összeállt a kép, szóval csak azt tudom mondani, aki elkezdi olvasni, érdemes befejeznie, megéri.

- Eredeti cím: Boken om Blanche och Marie
- A borítón lévő kép teljes nagyágában (festette André Brouillet 1887-ben)

Egy tél Stockholmban

Talán azért fogott meg ez a könyv így látatlanban is, mert úgy éreztem, egy mondhatni tényleg jellegzetes női sorsról van benne szó.

A nő házassága nem hogy romokban áll, de annál is rosszabb a helyzet: a férje egy másik nőt is szeret.

Nem laknak már együtt, de a férfi még mindig vissza-visszajár hozzá, virágot küld neki, hívogatja telefonon.
A nő, bár lelke mélyén tudja, hogy mit kellene tennie, mégis sokáig képtelen rá. Képtelen szembenézni a valósággal, felébredni lidérces álomvilágából, és végre szakítani vele.

Eközben találkozik azzal a férfival, akivel 11 éve együtt töltött egyetlen éjszakát. Megint egymásba gabalyodnak, a férfi erőt ad neki, és úgy tűnik végre a sarkára tud állni, hogy rendezze az életét, az érzéseit. Vagy mégsem ennyire egyszerű lenne?

Az elején nagyon furcsa a könyv tagolása. Egy oldalon akár több nagybetűs kiemelés is szerepel időnként, amik néha címként, néha pusztán kiemelésként funkcionálnak. Sokszor viszont angolul szerepel egy-két mondat kiemelve, legtöbbször a nő és a férfi közötti párbeszéd egy éppen hangsúlyos mondata, kérdése, témája.

Ez eleinte kicsit zavaró volt számomra, aztán már nem. Valahogy tényleg éppen ott volt a helye annak a kiemelésnek, és valahogy éppen jó volt úgy, hogy angolul volt.

A könyv, vékonysága és látszólag teljesen kusza szerkesztése ellenére (sokszor időbe telt, mire rájöttem most éppen kiről is van szó), tele van érzelmekkel, méghozzá nagyon mély érzelmekkel, minden sorából érződik, hogy nő írta.

"A SZERELEM
az ellentétek felfüggesztését ígéri. Fogékonnyá tesz az ismeretlen dimenziókra. A többi élet, melyeket magunkban hordozunk, nyomban a tudat küszöbéhez sereglik, ls dörömbölni kezd. Hirtelen minden lehetségesnek látszik. Egyenesen belezuhanunk a másik emberbe, mint egy kútba. A másiknak, úgy látszik, valamiféle különleges kulcsa van van hozzánk. És milyen régóta kerestük már ezt a kulcsot! Szívünk megtelik hálával, kiszabadulunk az én szűk ketrecéből. Ott bent, a börtönünkben csökevényesek voltunk, most épek és teljesek vagyunk."

Tetszett.

-Eredeti cím: En vinter i Stockholm
- Polar Könyvek