Fő a kötelesség?

Az Ostinato után valami könnyedebbre vágytam, valami ponyvára, ami kicsit azért remélhetően jobb, mint mondjuk egy fejőséva könyv, de csak semmi komoly..
Így amikor megláttam a barátnőmnél, megtetszett a borítója, és a történet is, hát lecsaptam rá és kölcsön kértem.

A borító szerint "Itt jön a férfi Bridget Jones", és tényleg van egy kis hasonlóság, csupán a lényeges eltérés kettőjük között az, hogy Bridget Jones szingli volt, és próbált párt találni, e főhősünk pedig egy kapcsolatból, illetve kötöttségből akar menekülni - legalábbis egy darabig.
Ugyanis barátnője, akivel bár már hosszabb ideje együtt van, de nem is élnek még együtt, benyögi az obligát kérdést, miszerint feleségül venné-e őt.. Hősünk ekkor hirtelen megrémül, és (majdnem) sokkot kap..

A többit már nem mesélném el, tulajdonképpen erről szól a történet, és bár némileg ugye kiszámítható, mi lesz a vége, de azért egy könnyed nyári olvasmánynak, ami mégse túl gagyi, pont megteszi.

Nézegettem, hogy angolul elég sok könyve van az írónak, lehet, hogy tőle legközelebb majd eredetiben fogok olvasni valamit, legyen benne egy kis nyelvgyakorlás is.

Érett asszonyok dicsérete

"Borzadt attól, hogy „elengedje magát” – vagy inkább attól, hogy elfelejti: nem szabad, mert nem lesz belőle semmi."

Egy ismerősöm kutakodott könyvespolcán, hogy mit adjon nekem kölcsön olvasni - nem mintha nem lenne jó pár könyvem, ami olvasatlanul áll a saját polcomon, ehh -, végül többedmagával ez a könyv került hozzám.

Vizinczey István Kálozon született, majd 1956-ban nyugatra menekült, 1966. óta pedig Londonban él. Regénye egy fiatal fiú története, akinek végigkövethetjük gyerekkorától tartó vonzódását a nőkhöz, különösen az érettebb nők iránt, és felnőtt férfivé válását mellettük.

A lopott simogatások, paskolások az anya barátnőivel, majd a gyerekkori vágyak, szerelmek, tapasztalatkeresések, tanulságok, élmények. Aztán az önálló, szabad, fiatal férfiúi élet, amiben nincs helye az érzelmeknek, csak a vágy beteljesülésének, és a minél több nővel való érintkezésnek. A titkos órák férjes asszonyokkal, megcsalt szeretők és házasságtörő, boldogtalan asszonyok.. az élet maga.

Igazából nekem nagyon tetszett a stílusa, olvasmányos volt és mindig volt valami benne, ami miatt alig vártam, hogy tovább olvashassam.

Vizinczey könyvéből 1978-ban film is készült, Érett nők dícsérete címmel.
És most olvasom, hogy könyvét 20 év után újra kiadták a Penguin Press Modern Klasszikusok sorozatában

"Túlságosan megértők vagyunk ahhoz, hogy megbélyegezzük cselekedeteinket: inkább indokainkat ítéljük el. Miután sikerült megszabadulnunk a viselkedést szabályozó parancsoktól„ megteremtjük a lelki élet motívumainak szabályrendszerét, hogy azért csak legyen valamiért szégyenkeznünk és szoronganunk. Elvetettük a valláserkölcsi tanokat, mivel azok az ember saját ösztönei ellen fordítják, és bűntudatra kárhoztatják azért is, amiért nem felelős: a természet törvényeiért. De nem olyan könnyű megszabadulni a szorongástól, bűntudattól! Ha másért nem, hát azért gyötörjük magunkat, mert nem vagyunk képesek az örök szerelemre. Ime az új bűnök: „csapodár vagyok”, „rosszul választottam”, „nem volt az igazi”, „nem lehet engem szeretni”. Manapság ilyesmi miatt háborgat minket a lelkiismeret. Szorongunk, de azt el nem ismerjük, hogy a szerelem múló szenvedély, amely nemigen függ akaratunktól vagy jellemünktől."

 - Eredeti cím: In Praise of Older Women

A Csokoládéimádók Klubja

Forget diamonds - Chocolate is a girl's best friend


L.-től kaptam ezt a vidám borítójú nőcis könyvet, és vártam a megfelelő hangulatra, amikor egy kis csajos limonádét lesz kedvem olvasni. Mert hogy ilyen is van, igen, időnként jólesik valami könnyed olvasmány, főleg ha az ember el akarja terelni a figyelmét valamiről. Nálam mindenesetre bejött, egy bő nap alatt el is olvastam, és őszintén szólva tökéletes időzítés volt, marha jól szórakoztam.

Hozzátartozik, hogy nem voltak illúzióim, tudtam mit kaphatok: egy kis agyrágógumit. Kicsit hasonlít ahhoz az érzéshez, amikor megveszek néhány női újságot, bevackolom magam velük a kanapéra, és lapozgatom őket. Nem gondolom, hogy megváltoztatják a gondolkodásomat, vagy bármilyen módon hozzájárulnak kultúrális fejlődésemhez, de tagadhatatlanul ellazítanak.

Így volt ez most is, azt hozzáadva, hogy tulajdonképpen meglepően jó volt a történet, a humor (helyenként hangosan felröhögtem, ez utoljára szerintem csak a Vavyan Fable könyveknél fordult elő utoljára nálam), alig volt benne fordítási hülyeség, és a szereplők is szerethetőek voltak, akikkel könnyű azonosulni a magam fajta nőnek.

Mert a történet arról szól, hogy négy csokoládéfüggő jóbarátnő törzshelyükön, a Csokoládé Mennyországban találkoznak, ha bárkinek bármi baja van, vagy csak egyszerűen egy jót akarnak beszélgetni együtt, a mennyei csokik csámcsogása közepette.
És persze ahol pasik is vannak, ott bonyodalom, ármány és cselszövés, női praktikák, könnyek és szex is van, mindez helyenként teljesen szókimondó stílusban (pont amikor kell), sok humorral fűszerezve, kellemesen könnyeden, de mégse bárgyú stílusban.
Mondjuk tény, annyi csokit zabáltak ezek négyen össze, hogy a végére már nekem forgott a gyomrom. :)

Egyszóval a maga nemében és műfajában egy tök jó kis regény, és látom folytatása is van, szívesen elolvasnám azt is.

- Eredeti cím: The Chocolate Lovers' Club
- A folytatás: Csokoládéimádók diétája
- Carole Matthews honlapja
- The Chocolate Lover's Club

Akit a kalapból kihúztál - A párkapcsolatok pszichológiája

Most úgylátszik kezembe kerülnek ilyen jellegű könyvek. Amik eddig szinte sosem.

Mostanában nincs nagyon időm/alkalmam olvasni, ezért fogtam bele ebbe a kicsi, könnyednek látszó könyvbe, aminél nem baj az sem, ha pár napig nem nyitom ki, mert nem lehet elveszíteni a fonalat.

Tulajdonképpen most olyan hangulatban vagyok, hogy érdekelnek ezek a "megmondós" könyvek, vagy nem is tudom hogyan jellemezzem őket.

Ami az emberi jellemeket, párkapcsolatokat, személyiségeket boncolgatja, amiből esetleg magunkra, vagy éppen másra ismerhetünk, és aminek segítségével esetleg könnyebben megérthetjük ki mikor miért hogyan viselkedik.

Ebben a könyvben is van néhány érdekes dolog, mondjuk a különböző személyiségek leírása számomra annyira nem volt érdekes, át is lapoztam, kicsit az ilyen Cosmós pasi típusokra emlékeztetett (a macsó, a félénk, stb.).

Viszont az például tök jó volt, ahogy leírta, hogy a nőknek milyen fontos az összebújás, a mindenféle hátsó szándék nélküli "csak és kizárólag" össszebújás, és hogy ha a férfiak tudnák, mennyit jelent ez egy nőnek, biztosan gyakrabban tennék.

Szóval egy kis laza olvasmány, amolyan 1-2 órás elfoglaltság, nem a szépirodalom csúcsa, de időtöltésnek és némi érdekességnek pont megfelel.

Dog

Régen nagyon szerettem volna kutyát, de természetesen itthon nem lehetett, ebben a lakásban, minden régi bútort megrágcsált volna, meg a család se volt nagy kutyarajongó. 

Így csak abban reménykedhettem, hogy ha majd nagy leszek, és külön fogok élni, tarthatok kutyát.

Mindig is a német dogok vonzottak valamiért. Talán mert olyan impozánsak, tiszteletet parancsolóak, hatalmasak és gyönyörűek. 

Már nem is emlékeztem rá, hogy vettem ezt a dogokról szóló könyvet, ezért most, hogy a teljesen saját lakásban élés lassan időszerű, már "csak" egy felújítás választ el tőle, újra elkezdtem foglalkozni a kutya gondolatával.

Winfried Nouc (aki a Német Dog Klub elnöke) e könyvét előszeretettel javasolják a dogos oldalakon is, mint alapmű, és már nem is nagyon lehet kapni sehol, csak internetes antikváriumokban látom elvétve.

Jó kis könyv, minden alapvető információ benne van, amit egy kezdő dog tartónak tudnia kell, mielőtt/amikor dogot vesz magához.

Elválasztás, nevelés, tanítás, táplálás, egészségmegőrzés, stb. Érthetően, olvasmányosan.

Gabo elnevezésével élve a dogok nagy cicák, akiket igenis ajánlatos lakásban tartani, nagy méretük ellenére könnyen megfáznak az ízületeik kint a hidegben, és egyébként is, a gazdi mellett érzik magukat a legjobban, igazi "kis" házikedvencek, na.

- Eredeti cím: Die Dogge

A céltalan szépség

Igazi kis könnyed olvasmány Maupassant-tól. 

Novellák a Nőkről, így nagybetűvel, ugyanis a kötetben szereplő novelláknak mind ők a föszereplői.

A Nők, akik tudnak önfeláldozóak, segítőkészek, anyáskodók lenni, ugyanakkor mindig van egy kis fondorlat, boszorkányság a tarsolyukban, különösen ha a férfiakról van szó.  

Kiszámíthatatlanok, gyönyörűek, kacérak, ártatlanok és bűnbe hajlók, kecsesek és erősek.

Tulajdonképpen a novellákat annyira nem szeretem, jobban szeretek egy regénybe teljesen beleveszni, átvenni a hangulatát, a sodrását, szép komótosan, a novellába meg még bele se melegedhet az ember, már ott a vége..

Aztán amikor a kezünkbe veszünk egy igazán jó novelláskötetet, ezt is átértékeljük, legalábbis időlegesen. Rájövünk, hogy tulajdonképpen novellákat is szeretünk olvasni. Mindegyiknek más és más a hangulata, mégse nehéz átváltani egyikről a másikra, mint ahogy tartottunk tőle.

Maupassant nőkkel kapcsolatos novelláit gyűjtötték csokorba ebben a kötetben. Márpedig a nőkről mindig lehet írni..

Könnyed kis olvasmány, szerethető.

- Eredeti cím: Contes et Nouvelles

- A Lazi Könyvkiadó oldala

A gyógyítás trükkje

Dr. Riesz Tamás belgyógyászként dolgozik a szakmában, immár negyven éve, mellette egyetemi tanár.

Írni csak úgy kezdett el, amolyan belső indíttatásból, nem a babérok learatása volt a cél.
Első novellája, a Csákányozok, egy napilapban jelent meg, majd ezt követte a többi hasonló stílusban, élvezetes humorral, helyenként cinikus korrajzzal átitatott írás.

Első kötete a Csákányozok címet kapta, A gyógyítás trükkje immár a második kiadott novelláskötete.

A frappáns kis történetek főhősei leggyakrabban orvosok, és pácienseik, mégsem lehet azonban beskatulyázni a szereplőket, hiszen a törénetek az Életről, a mindennapok embereiről szólnak, fanyar humorral, szórakoztazóan, időnkénti a kádári rendszer sajátosságait beleszőve.

A kötethez az illusztrációkat Kádár János Miklós festőművész szolgáltatta.

Könnyed, rövid kis kötet, és nagyon emberi.

Pop, csajok, satöbbi

Nagyon kíváncsi voltam már erre a könyvre, kb. olyan volt számomra, mint A lét elviselhetetlen könnyűsége Kunderától: annyit olvastam és hallottam már róla, illetve sokszor idézetekbe botlottam a könyvből, hogy végre már beszereztem és rávetettem magam.

Az talán mindig veszélyes egy kicsit, amikor valaki nagy elvárásokkal áll neki egy könyvnek, kicsit én is így voltam most ezzel.

Olvastam valahol a neten egy kiritikában, hogy Nick Hornby eme könyve tulajdonképpen "Bridget Jones naplója pasiknak". Na most ez a kifejezés tökéletesen fedi a véleményemet. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem tetszett a könyv, mert a Bridget Jones naplóját imádtam anno, csak azt, hogy ugyanazok a szenvedések, problémák, taktikázások, gondolatok vannak benne, mint a "női változatban", csak éppen egy férfi nézőpontjából: a téma nem a nők, hanem a férfiak körül forog.

Nick Hornby nagyon jól ír, élvezet olvasni, DE. Már az első néhány oldal után a hajamat téptem a fordító jóvoltából. Azért az, hogy a számcímeket lefordította magyarra, az elég durva húzás volt. És még ezen kívül is volt pár apróság, ami zavart, így végig azt gondoltam magamban, hogy angolul kellett volna inkább elolvasni, de most már mindegy.

A történetet le sem írom, úgyis biztos mindenkinek már a könyökén jön ki, ha van olyan még egyáltalán, aki még nem olvasta.
Abból a szempontból mindenképp érdekes, hogy (ó, minden nő álma) kicsit bepillanthatunk a férfiak agyába, anélkül, hogy egyszer is feltennénk azt a bizonyos kérdést, amitől minden pasinak borsózik a háta: "Mire gondolsz most?"
Ebből kiderül, hogy a férfiak nem taktikáznak annyit, nem bonyolítják túl a dolgokat, ha azt kérdezik jobb volt-e valaki az ágyban, akkor az azt jelenti jobb volt-e valaki az ágyban. (De a helyes válasz minden esetben a "NEM".)
És ha összeköltözünk valakivel, azután se hordjunk lepukkant, szakadt bugyit, mert az kétségkívül illúzióromboló!

- Eredeti cím: High Fidelity
- Kritika az Ekulturán
- A film belőle

Görögdinnye

Az előző könyv után valami könnyed olvasmányra vágytam, így esett a választásom a Görögdinnyére.

A történet röviden: Claire-t, a frissen szült 29 éves anyát, gyermekük születése napján elhagyja férje egy másik nőért. Claire magába zuhan, majd felül az első gépre, és maga mögött hagyva Londont, hazamegy szüleihez és testvéreihez Dublinba.

Szép lassan kezd kikecmeregni a depresszióból, majd megismerkedik húga egyik egyetemi csoporttársával, aki ugyan fiatalabb nála, de mégis van benne valami..

Élete alakulásába hirtelen azonban beleszól férje felbukkanása, aki úgy gondolja, ideje kibékülniük, és újrakezdeni mindent.

Az első oldalak után szinte biztosra vettem, hogy valóban könnyed olvasmányt sikerült választanom, de kezdtem kicsit aggódni is, nehogy túl limonádé legyen, főleg mert a könyv két kötetes.
Azonban ahogy haladtam az olvasásában, szertefoszlottak a kételyeim: a sztori valóban könnyed ugyan, bár szinte együtt izgulunk Claire-ért, hogy vajon mikor hogy dönt, olykor felismerni véljük a tipikus női gondolatmeneteket, logikát is, de az a fantasztikus ír humor, amivel az írónő megfűszerezi a regényt, az frenetikus.

Csak néhány szösszenet, ami nekem tetszett:

"Kivettem a nagy darab sajtot a hűtőből, ahol mostanára nyilvánvalóan kiépítette a rémuralmát. A nejlonfóliába csomagolt szeletelt sajtok a frigó hátsó falához lapultak páni félelmükben, amit az egzotikus jövevény keltett bennük."
és:
"..szerintem az ennyire vonzó embereknek engedélyeztetniük kéne magukat, mielőtt kimennek az utcára. Le kéne tenniük valami vizsgafélét, ami igazolja, hogy ilyen isteni külsővel is képesek felelősen viselkedni."

Érdekes, azt olvastam Marian Keyes önéletrajzában, hogy Írországban, Dublinban született, de húszas éveit Londonban töltötte, ahol pincérnőként kapott állást. A könyvben pedig ugyanez történik Claire-rel is.

Szóval összességében egy nagyon aranyos, rettentően élvezetes humorú, könnyű kis olvasmány.

- Eredeti címe: Watermelon
- Részlet a könyvből: Wiandt Könyváruház
- Marian Keyes oldala: The Official Marian Keyes Website
- Film is készült belőle: Watermelon