A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni. (Groucho Marx)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: JLX Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: JLX Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. október 24., péntek

A régi kastély asszonya

Egy újabb könyv került a kezembe Dr. Szigeti Zoltántól, alias Frank Soreltől - na nem a véletlen műve volt, hanem annyira megfogott az előző könyve, hogy kíváncsi lettem a többire is.

A körülmények itt is kicsit hasonlóak, a háború dúlta Magyarországon vagyunk, és a Károlyi gróf kastélyban élők életébe nyerhetünk bepillantást.

A grófné szolgálatában álló fiatal asszony, Gál Juliska fia, és a grófkisasszony szerelembe esnek, de sorsuk onnantól hamar külön válik, a grófi család - a nagypapa kivételével - Spanyolországba költözik, Juliska férjét, Jánost elviszik a frontra. Juliskát a grófnő még levelében megkéri, hogy vigyázzon a nagypapára, maradjon vele a a kastélyban. Később odaköltözik hozzájuk Juliska édesapja is, így élnek négyen ott.

Az idő múlásával fia, Péter, Pestre kerül gimnáziumba, majd egyetemre, hogy orvosnak tanuljon, távol a hőn szeretett anyukától, és az imádott "öregektől". János messze sodródik hazájától, fogolyként tengeti életét egy kis faluban, ahol befogadják, és új családot alapít..

Az idő során aztán a kis családot hol elfújja a szél egymástól messzire, hogy egybefűződnek a szálak, és újra egymásra találnak, szerelmek szövődnek és kihunynak, születés, halál, élet, mindenről olvashatunk, igazán élvezhető stílusban, ahogy azt már az előző regényben tapasztaltam.

Talán csak egy dolog, ami kicsit zavart, amikor a szerelmesek együtt vannak, mindig az a vége, hogy egyszerre mennek el. :)
Már kicsit túl sablonos, szirupos volt ezt olvasni.

De amúgy jó kis regény volt, és továbbra sem vesztettem el éreklődésemet a következő kötetek iránt sem, csak a borítók ne lennének ilyen gagyik..

2008. augusztus 26., kedd

Elsodort lelkek

Na, ez tipikusan az a könyv, amit nem emelnék le csak úgy a polcról az üzletben. Az író neve nem mond semmit, és a borító sem túl meggyőző számomra, legalábbis nem azt a műfajt sejteti, amit szívesen olvasok.

De akkor mégis hogy került a kezembe a könyv?
Hát úgy, hogy valahol olvastam, hogy a János kórházban van egy orvos, Dr. Szigeti Zoltán, a Szent János Kórház szemészeti osztályának vezető főorvosa, aki álnéven könyvet ír, mégpedig Frank Sorel néven, és elég sikeresnek mondhatók az eddigi alkotásai. Több se kellett nekem, az Alexandrán rögtön ki is szúrtam ezt a könyvét, és most végre sort kerítettem rá.

Hát mit is mondhatnék.. szerintem fantasztikus a könyv. Nem csak a történet, a benne lévő fordulatok, párbeszédek, hanem maga az írói stílus. Faltam minden sorát.

A regény a második világháborút átívelő időszakban játszódik, így Horthytól Kádáron át a Kennedy családig mindenki felbukkan, csak úgy mint a zsidóüldözés, a munkaszolgálat, az ÁVH, Hitler, Recsk.. Magyarország történelmének egy igen jelentős szeletét öleli fel.

Három fiú élete teljesedik ki a történetben. Hartai Mihály kitűnő tornász gyerek, de igazi tehetség a tanulás terén is, amit szerencséjére mások idejében felfedeznek, és felkarolják a szegény családban született fiút, így a koszos gyár helyett gimnáziumban tanulhat, és később azzal foglalkozhat, amit a legjobban szeret, és amihez a legjobban ért.
Barátja, Hegedűs Miklós igazi sakkbajnok. Bár a tornateremben nehézkesen mozog, a sakktábla előtt verhetetlen elme. Az első adandó alkalommal disszidál Amerikába, és ott csinál fényes karriert.
Másik barátja, Nónay Gusztáv is teljesíti nagy álmát: orvos lesz, méghozzá híres urológus.

Mindhármójukat megtépázza a sors, és bár sokszor tűnik úgy, hogy a helyzet reménytelen, azért legtöbbször már látni a fényt az alagút végén. És bár van, hogy messzire sodorja az élet őket egymástól, az igazi jó barátok tíz év elteltével is ugyanolyan jó barátok, még ha nem adhatnak magukról hírt sem, mert közbeszól a rendszer.

Imádtam a könyv természetes stílusát, gördülékenységét, ízességét. Ugyanakkor kiadás előtt jobban figyelhettek volna a bosszantó elírásokra, illetve egyszer van egy véletlen névcsere is (kétszer egymásután ráadásul), ami elég zavaró volt.

Mindent összevetve nekem rettentően tetszett, ajánlom mindenkinek, és kíváncsian állok most már elébe a többi három könyvének is.
Szép munka, Doktor Úr!

- Interjú Dr. Szigeti Zoltánnal
- Frank Sorel, a Turáról elszármazott szemészprofesszor és regényíró
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...