Nők, akik szeretik a szexet - félbehagyva

Kölcsönbe kaptam ezt a könyvet, a fülszövege érdekesnek ígérkezett, és maga a téma is.

" A Nők, akik szeretik a szexet c. különleges könyvben magukat erősen szexuális beállítottságúnak tartó nők beszélnek intim részletekbe menően arról, hogy mi nyújtja számukra a legnagyobb örömöt. Tapasztalataik szerint az igazi szex sokkal többet jelent két test egybeolvadásánál: erőt, energiát és mély megelégedettséget hoz életük szinte minden területén. Nemiségük korántsem csak a közösülésről és az orgazmusról szól; az egész testre kiterjedő érzékiség, a bizalom, a megosztás, a szeretet és a spiritualitás legalább ilyen fontos alkotóelemek lehetnek. Gina Ogden több évtizedes szexológiai kutatás eredményeire alapozott, beszélgetésekre épülő, közérthető stílusban, de mégis tudományos igénnyel megírt műve lehetővé teszi a nők számára, hogy saját szemszögükből értsék meg szexualitásukat."

Jó, nem mondanám, hogy eljutottam a feléig, de annyira nem keltette fel az érdeklődésem az első 50 oldal, hogy úgy voltam vele, hogy nem vagyok hajlandó vele tovább szenvedni.

Tulajdonképpen a lényege addig az volt, hogy az AIDS elterjedtével veszélyes lett a szexuális élet, hogy a nők sokszor mennyire el vannak nyomva a férfiak által a szex terén,és egyébként is olyan túl hivatalos stílusban ír a szerző, ami nem jön be. Úgyhogy nem adok neki több esélyt.

"A szexuális extázis öröm. Elengedés. Az életbe olyan görcsösen kapaszkodó izmaink egy pillanatra ellazulnak."

- Eredeti cím: Women Who Love Sex

Az új élet

Nagy lelkesedéssel fogtam neki ennek a Pamuk könyvnek, bár még sose olvastam tőle semmit, és őszintén szólva nem is hallottam/olvastam róla se jót, se rosszat.
A fülszövege nem volt teljesen egyértelmű, mire is megy ki a történet, kicsit elvont, kicsit misztikus, de azért még nekem valónak tűnt.
Azonban a leírásában szereplő egyik mondat szerint "Az elképesztő fordulatokban gazdag, nyugat-európai hagyományokra épülő, finom humorú misztikus regény eleven és valósághű képet fest a keletről, a mai Törökország életéről, belső viszonyairól." - hát, én semmi finom humort nem érzékeltem eddig, legalábbis az első 100 oldalig, a mai Törökország életét és viszonyait se éreztem ki belőle, de lehet ez az én hibám. Ha még rövidebb lenne, talán kíváncsiságból elolvasom, de így, 450 oldal kicsit sok.
Mindenesetre annyira untatott a könyv, olyan vontatott és sok helyen számomra nem érthető, illetve követhető volt, hogy feladtam, mondván amikor már nem szívesen veszek a kezembe egy könyvet, az már nem az olvasás élvezete.
Kíváncsi lennék másnak vajon tetszett-e.

Mentegetőzöm

Az igazat megvallva kicsit röstellem, hogy már ennyi ideje nem tudtam ide írni, és felvirítani valamit, de az a kőkemény igazság, hogy a Szerelem a kolera idején elolvasása után, azzal a lendülettel rögtön a kezembe vettem az Azért élek, hogy elmeséljem az életemet c. önéletrajzi ihletésű Márquez darabot, mondván nehogy elvonási tüneteim alakuljanak ki, ez most nekem jó lesz.

De valahogy mégsem volt olyan jó nekem, mint azt reméltem.

Rengeteg minden visszaköszönt az önéletrajzból, ami a Szerelem a kolera idejénben benne volt, azaz Márquez tulajdonképpen számos dolgot saját életéből átemelve írt meg a regényben. Ami amúgy nem lenne rossz dolog, sőt, engem mégis zavart, hogy sokszor az volt az érzésem, mintha újra elkezdeném olvasni elölről az imént letett könyvet.

Szóval (az 500-hoz képest legalábbis) röpke 110 oldal után csalódottan a polcra raktam a könyvet, talán majd máskor újra előveszem, és úgy már jó lesz nekem.

Még két dolog, amit mentségemre felhoznék, hogy kicsit elkezdtem tanulni, illetve egy ugyancsak vaskosabb regénybe belefogni, and you know, it takes time.