A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni. (Groucho Marx)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Laurell K. Hamilton. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Laurell K. Hamilton. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. június 8., szerda

Laurell K. Hamilton – Fogat fogért avagy képzelt randi Olaffal...

Végre egy Anita Blake regény, amiben némiképp visszatérve a gyökerekhez, nem (csak) a szexé a főszerep. Azoknak akik kissé megunták a csöbörből-vödörbe stílusban szükségkamatyoló főhősnői képet, felüdülés lesz ez a rész. Nekem az volt...

 Az ardeur-vész természetesen nem múlt még el, a más szempontból rajongókat szeretném ezen a ponton megnyugtatni, hogy ez a kaland sem múlik el Anita étlapjának bővülése nélkül. A játszma tétje azonban egyre nő, hiszen korábbi ellenségei újult erővel törnek ellene, és a feledés homályából kiemelkedve, egy, talán Marée Noire-hoz mérhető régi-új ellenfele kezd vele halálos játékba. A felmentő seregként érkező fejvadászokat pedig Anita visszatérő rémálma, Olaf teszi teljessé, aki egészen meghökkentő dolgokat forgat fejében a halottkeltővel kapcsolatban.

 Az emberek részéről táplált előítéletek nem múlnak Jean Claude barátnőjeként betöltött státuszával kapcsolatban, a vámpírok részéről pedig a bizonyos negyedik jel hiánya veti fel a problémákat, illetve hogy Anita lassan minden vérállat felett hatalmat nyer. A korábban felfedezett tigris-probléma hirtelen égetővé válik az új tetthelyen, ahol a város urának hívóállatai szintén a csíkos nagymacskák. Ráadásul úgy tűnik, a tigrisek körül valami egészen furcsa dolog történik, és egy titokzatos erő lassan kikezdi a vámpírvadász önuralmát, amivel a testét birtokolni vágyó vérállatokat eddig képes volt féken tartani. Természetesen a helyi rendőrséget problémáiból ki kell hogy hagyja, ha nem akarja hogy üldözőből üldözötté váljon. De távol szerettei nagy részétől, kénytelen talán túl sok területen a régi barátra, Edwardra, és a fejvadászokra támaszkodnia, vagy éppen Belle Morte-ra...

 A történet Hamiltontól megszokott módon fordulatos, izgalmas, feszített, azaz egy lélegzetvételnyi hatalmas kaland. A főhősnő mint mindig, messze jár a szociálistól, humora, cinizmusa karcol, lehetőségei végtelenek, és végtelenül korlátozottak. A kapcsolatai további árnyalatokkal bővülnek, újabb titkokról lebben fel a lepel, és Anita magának, barátainak, illetve környezetének is új meglepetéseket okoz. Az írónő rajongóinak kötelező darab, letenni elég nehéz, saját kategóriájában véleményem szerintem meglehetősen jó.


  • Cím: Laurell K. Hamilton – Fogat fogért
  • Oldalszám: 560
  • Kiadó: Agave Kiadó

2010. december 16., csütörtök

Mese 18-as karikával...

Ha valaki már olvasott megközelítőleg bármit Laurell K. Hamiltontól, akkor az átugorhatja a következő bekezdést.

A többi halandónak bevezetőül annyit, hogy valamelyik korai Anita Blake könyvben, valahol van egy bekezdés, amiben a főhősök éppen összeborulnának, mikor kiszól,vagy inkább kikacsint az írónő, hogy egyes írók ezen a ponton szakítják meg a történetet, és folytatják ott, hogy a megszaggatott lepedők közt a főhősök rágyújtanak...
Hamilton könyveiben ilyen téren semmi sincs a fantáziára bízva, egy oktatófilm alaposságával részletezi a szereplők minden egyes mozdulatát, és egy pszichiáter röntgenszemével lesi lelkük legapróbb rezdülését.

Az írónő sorozataiban azonban van valami abszolút lenyűgöző, és szerintem ez a változás. Karakterei a történetek során folyamatosan fejlődnek, állandóan tovább árnyalva, mélyítve, színezve történeteit. Emellett az egyes epizódok – könyvek – pár rettentően sűrű, cselekménnyel és feszültséggel teli napra, esetleg hétre korlátozódnak, szinte sürgetik az olvasót, aki maga is átveszi ezt a sodró lendületet, és dinamikát az olvasás során.

Aki véletlenül a sorozat közepén kapcsolódik főhősei életébe, az menthetetlenül kíváncsi lesz az előzményekre, hiszen sok utalást találhatunk korábbi eseményekre. A könyvet kivégezve pedig már a folytatást várjuk, hiszen a történet nem ér véget, főhősei csupán lélegzetvételnyi időhöz jutottak, a sors kereke nem áll meg, minden fordulójával újabb kihívás elé állítja a szereplőket.

Merry Gentry magándetektív, avagy Meredith nic Essus faerie hercegnő története, mely a jelen időben játszódik, a kelta mitológia köréből táplálkozik. Főhőse csak félig tündéri lény, kevert vérével, halandóságával kirí mind az emberek, mind a rejtőző hatalmasok fényes tömegéből. Mégis az elfeledett istenek őt választják ki, hogy a lassan elhalványuló mágiát újra visszahozza egy haldokló, és elkorcsosult árnyékvilágba.
Misztrál csókja Merry történetének ötödik epizódja. Száműzött, rejtőző és magányos nőként ismertük meg őt, az események hosszú sora azonban társakkal és hatalommal vértezte fel, sorsának többé azonban már nem ura. Ősi erők irányítják lépteit, cselekedeteit, melyeknek értelmét, célját, maga nem érti vagy ismeri, és következményeit fel nem mérheti.

Ahogy azt Hamiltontól megszokhattuk, a történet most is sötét, borzongató, magával ragadó, vérrel, és kéjjel írott. Misztrál, a szél, és vihar megtestesítője keresztezi a hercegnő sorsát, egy újabb természeti elemként, ami meghatározhatja a rejtett királyságok jövőjét. Majd Sholto, a sluagh királya, az árnyak lordja sodorja veszélybe mindazokat, akik Merrynek olyan fontosak...


  • Cím: Laurell K. Hamilton - A misztrál csókja
  • Eredeti cím: Mistral's Kiss
  • Oldalszám: 272
  • Kiadó: Agave Könyvek
  • Az írónő hivatalos weboldala
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...