A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni. (Groucho Marx)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: krimi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: krimi. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. augusztus 25., csütörtök

Az élet nem habospite

Nem állítom, hogy Vavyan Fable minden könyvét olvastam volna, de például az egész Vis Major sorozatot igen, és nagyon szerettem.  A Halkirálynővel már bajban vagyok, azt hiszem abból egyet sem ismerek, de ez nem jelentette azt, hogy emiatt ne élvezhettem volna a könyvet maradéktalanul.

"– A béka kisfiú a szülei elé áll, és megkérdezi: Apu, anyu, hogy születik a kisbéka? Béka apuka így hebeg: Ööööööö… izé… nos… Hát a gólya hozza! Béka anyuka a szívéhez kapva felkiált: Gratulálok! Jó, hogy nem mindjárt a vérfarkas!"

Tényleg meg kell hagyni: elég nagy elvárásokkal kezdtem neki a könyvnek. Arra számítottam azt hiszem, hogy a kanapén a rekeszizmom görcsölésétől összegörnyedve fogok fetrengeni, és hangosan hahotázni. Jó, talán ezt nem kellett volna. De a könyv első egynegyedében az járt a fejemben, hogy te jó isten, ezek a szójátékok és szlengek nagyon gyengék, és még egy halvány mosoly sem suhant át az arcomon.
Azért nem adtam fel, leginkább mert kölcsön könyv volt.

Aztán végülis a vége fele már belemásztunk az izgalmakba, ráhangolódtam Vis Majorékra is újfent, és egyszer hangosan fel is röhögtem. Talán a sok karakter kicsit sok volt, és néha kapkodtam a fejem, hogy most hol is vagyunk térben és időben, és ki is a narrátor. De azért nem állítom, hogy követhetetlen volt, a rajzos megoldás is sokat segített a dolgon.
Van esküvő, izgalom, lövöldözés, zsaruromantika, csipkelődés - ahogy már megszokhattuk. A fejezetek elejére beszúrt idézetek meg jópofák.

"– „Nagypapa! Koporsós temetést akarsz vagy inkább hamvasztósat?” "Lepjetek meg, fiacskám.""

Szóval első könyvnek biztos nem ajánlanám senkinek, az igazi rajongók meg úgysem fognak emiatt eltántorodni az írótól, de ez egy erős közepest kapott tőlem.



  • Cím. Habospite
  • Oldalszám: 456
  • Kiadó: Fabyen Kiadó


2011. január 25., kedd

Állati jó krimi

Kibuggyanó töltelék, hasadó varrások, plüsserőszak, ármány és izgalom. A könyvet olvasva eszembe jutottak Tarantino Kill Billjének fekete-fehér képsorai, melyek képregényszerűvé és sterillé próbáltak változtatni egy derékig érő vérfürdőt. Itt is valami ilyesmit éreztem, hiszen a történet maga egy rendkívül izgalmas, több szálon futó krimi, sokoldalú, meglepő karakterekkel, egy különös, titkokkal átszőtt társadalomban.

Medve Erik boldogan él feleségével Nyúl Emmával, míg egy napon bekopogtat hozzá élete lezárt fejezetének egy szereplője, és különös „kéréssel” fordul hozzá. Jól szituált reklámszakember főhősünk kénytelen utánajárni egy városi legendának, melyben soha nem hitt. Természetesen egy felforgatott lakás, egy kiadós verés, és egy fenyegetés, mely a számára legkedvesebb lény ellen irányul, komoly meggyőző erővel bír. Ehhez viszont társakra van szüksége...

Megfelelő társakat azonban már csak ködös múltja rejt, akiket egyrészt nem könnyű maga mellé állítania, másrészt a múló évek mindenkin nyomot hagytak. Van aki a pirulái nélkül már nem üzemel, van akit a múlt traumái kötnek gúzsba, s van akit saját mániája éltet.... Ahogy Erik és társai próbálják megfejteni a rejtélyt, velük együtt mind mélyebbre merülünk a múltban, melynek apró szilánkjaiból, történeteiből lassan összeáll egy kép...

Egy kép, melyet több mesélő, több sors ölel körül, s melyről minél többet hallunk, a színes és kedves külső mögött, annál sötétebb és ismerősebb színt ölt. Hazugság, árulás, gyilkosság, hatalomvágy, képmutatás, szenvedés, függőség és fájdalom kíséri és kísérti a kis csapatot a legenda kutatása során.

Minden egyes megoldott rejtély újabb kérdéseket vet fel, míg a fogyó idő, s a körülmények egyre elkeseredettebb lépésekre ösztökélik hőseink, egyre-másra borítva ki a csontvázakat a szekrényekből. Vajon sikerül időben teljesíteni a küldetést, megállítani a kis világ olajozott fogaskerekeit, megtenni azt amiről csak suttognak?

Nem vagyok kifejezetten oda a krimikért, de Tim Davys valami egészen érdekes dolgot alkotott evvel a plüsskrimivel, ami egyszerre abszurdan bájos-kedves de emellett sötét, cinikus és kegyetlenül izgalmas. Minden fordulata, kiegészítő szála, karaktere, igazi gengszterfilmeket idéz, időnként egészen elvetemült módon, de eközben lelki szemeink előtt tompán csillogó szemű plüssállatok vetik bele magukat az akcióba, vagy ki tudja mibe...



  • Cím: Tim Davys: A halállista
  • Eredeti cím: Amberville
  • Oldalszám: 304
  • Kiadó: Agave Könyvek

2010. november 25., csütörtök

Barbár állatok

A könyv borítóján található egy figyelmeztetés (vagy ajánlás), mely szerint a könyv széplelkeknek nem ajánlott. Ezt tanúsíthatom. Viszont bárki, aki bírja a szókimondó, fanyar, enyhén morbid, cinikus kortárs megnyilvánulásokat, annak kötelező.

A történet, ha jobban megnézzük, tulajdonképp egy ballada, ami valahol Oliver Stone "Született gyilkosait" éleszti újjá, modern környezetben, tengernyi vérrel, szexszel, erőszakkal megpúpozva, Guy Ritchie filmjeinek vágástechnikájával, mindezt azonban átszövi egy komoly társadalomelemzés és kritika.

A történet három anti/fő/hőse eltérő családi és társadalmi háttérrel rendelkezik, életüket ennek megfelelően más módon mérgezték meg, tették vakvágányra, de végül a közös szenvedély összehozza őket. Furcsa triumvirátusukban időnként együtt, máskor egyedül keresik a kiutat zsákutcának tűnő életükből. A közös nevező, közös kiskapu itt a drog, amivel kapcsolatban elkövetik a közmondásos hibát, azaz avval az utópisztikus feltételezéssel élnek, hogy lehet ezt okosan is csinálni.

És itt kezdődik a ballada, vagy morális tanmese azokról, akik - egészségtelenül hosszú ideig - azt hiszik, hogy korpa közé keveredve nem eszik meg őket a disznók, kis halként van esélyük cápák ellen, illetve, hogy az igazság végül győzedelmeskedik...

Az író életrajza szerint kalandos életet élt és él, mely alatt meglehetősen sokat látott a világból, és annak árnyoldalaiból, ezért valószínűleg saját tapasztalatainak köszönhető a feltűnő mellékszereplők karakterének, történetének időnként megdöbbentő részletessége. Dokumentarista tömörséggel, félkézzel lógat be olykor, a különböző környezetek egyesek számára hétköznapi, mások számára elképzelhetetlen poklainak bugyrai fölé, hogy utána, az így kapott, okozott többletfeszültséggel sodorjon a történet tovább.

Meséje ugyanis elképesztő lendülettel száguld, humora, és cinizmusa egyedi stílusban, tömören, zsigerbe markolóan karcol, és nevettet. Párbeszédei, monológjai, gondolatfonalai meghökkentőek, gondolatébresztőek, és szókimondásuk ellenére is végtelenül csiszoltak. Karakterei, gondolataik, kínjaik, és örömeik többé-kevésbé fájdalmasan ismerősek, érthetőek, aktuálisak.
Végig drukkolunk antihőseinknek, hátha valahogy, mégis jól kijönnek az egészből, noha érezzük, hogy a velejéig romlott összetevőkből, hiába a jó szándék,elszántság, vakmerőség, csak nem lesz habos sütemény...



  • Don Winslow: Barbár állatok
  • Eredeti cím: Savages
  • Oldalszám: 248
  • Kiadó: Agave Könyvek
  • Az író oldala
  • Részlet a regényből


2009. április 29., szerda

A fű dalol

Ahogy alant is említettem, az idei Könyvfesztiválon jutottam hozzá ehhez a Lessing könyvhöz, amire tulajdonképpen már régóta nagyon kíváncsi vagyok.

Tulajdonképpen magáról a történetről nem sokat hallottam, de azt igen, hogy a regény jó, és hogy 2007-ben megkapta a Nobel-díjat (mint a valaha legidősebb díjazott).
Na, ennyi elég is volt hozzá, hogy felcsigázzon.

A történet egy rejtélyes gyilkosságról szól, amelynek titkát a könyv végén tudjuk meg, és értjük meg a miértjét.
Mary, a társaságbeli egyedülálló lány úgy érzi, csak úgy felelhet meg a társadalmi konvencióknak, ha férjhez meg végre.
Egy mezőgazdasági munkás veszi feleségül, aki mellett csendesen, lassan folynak a napok, és Mary egyedüli elfoglaltságát a néger szolgákkal való veszekedések jelentik, amibe egyre inkább belelovallja magát, míg a végén kezd elméje is elhomályosulni..

Nagyon tetszett, hogy bár az események igen lassú mederben folynak, a figyelmem nem tudott lankadni, a folyamatos feszültség, ami a regényben húzódik, fenntartja az érdeklődést.
Ehhez aztán tudni kell írni tényleg.

Az mókás, hogy a 7. fejezet után más valaki fordította, ilyet se láttam még nagyon, mindenesetre nem volt észrevehető, vagy zavaró.
Tény, hogy nagyon kedvet kaptam az írónőhöz, kíváncsi vagyok a többi könyve milyen lehet.
Örülök, hogy az Ulpiusos akció keretében a kosárba került Az ötödik gyerek is. :)

- Eredeti cím: The Grass is Singing
- Cikk Doris Lessingről a Könyvmolyok oldalán
- Doris Lessing Retrospective

2008. március 19., szerda

Lex amoureux de Leningrad

Már régóta áll a polcomon ez a kis francia nyelvű könyv, talán többször is belekezdtem már, de sosem volt elég türelmem elolvasni néhány oldalnál többet.

Most viszont elöntött a lelkesedés, hogy kicsit felfrissítsem francia tudásomat, na meg a könyvre is kíváncsi voltam. Nem is emlékszem honnan van, én vettem, vagy talán a volt franciatanárnőmtől kaptam? Na mindegy.

A könyv három novellát rejt: mindhárom novellának a hatalmas és végzetes szerelem a közös témája, a sokszor elvakult, halálba űző szenvedély, ami magával sodorja az embert oda, ahonnan már nincs visszaút.

Mindegyik novella lebilincselő - az orosz Loula, a prostituált Lulu, és a portugál Amalia szenvedélyes szerelme átsüt a sorok között, és ettől lesz annyira hiteles mindhárom történet a maga módján. Exbrayat igen élvezhető stílusban megírt novelláskötete nem okoz csalódást.

Annak ellenére, hogy irodalmi nyelvezettel íródott, maradéktalanul élvezhető és érthető volt.
Szóval, franciásoknak meleg szívvel ajánlom! (szvsz. középhaladó szint)

- Rajongói oldal Exbrayat-ról: Exbrayat blog
- A szerző további művei: Bibliopoche.com

2007. október 9., kedd

A balek


Őszintén szólva bevallom, (nem) kicsit elfogult vagyok, ha Hugh Laurie-ról van szó, így talán nem épp a leghitelesebb az ajánlóm, de azért remélem sikerül objektívnek lennem (vagy legalábbis annak tűnni).

'A balek' egy igazán jó kis krimi, ami már az elején is lebilincselő stílusban kezdődik, megtűzdelve ropogós angol humorral, és fanyar cinizmussal, de a történet vége felé már csak úgy falja az ember a sorokat, alig bírva kivárni, hogy mi lesz a csattanó.

Azt csak csendben teszem hozzá, hogy bár (még) nem olvastam az eredeti, angol verziót, mégis azt mondanám, hogy a magyar fordítás hagy némi kívánnivalót maga után, és nem tudja tökéletesen visszaadni a finom kis poénokat.

„Sokkal jobban szeretek írni, mint színészkedni. Írás közben bármikor elnyújtózkodhatok a kanapén, majszolhatom a kedvenc csokim és lógázhatom a lábam is, ha akarom. Ellenben, ha filmezek, lehet hogy tizenötször is meg kell ismételnem ugyanazt az unalmas jelenetet. Hiába, mindig is a sekélyes örömök éltettek igazán.” (Hugh L.)

- Eredeti címe: The Gun Seller

2007. február 22., csütörtök

Hotel


Erről a könyvről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, vagy inkább írni. Szintén angol nyelven olvastam, de azt hiszem ettől csak még élvezetesebb volt.

A történet egy független New Orleans-i szállodáról, a St. Gregoryról szól, ami próbál nyereséget termelni, hogy elkerülhesse az az O'Keefe szállodaláncba való asszimilációt.

A szállodán belül csak úgy hemzsegnek a megoldásra váró problémák: a gyanús herceg és hercegnő, akik megpróbálnak eltusolni egy balesetet; egy tolvaj, aki az épületben ügyködik; egy csapat tinédzser, akik botrányt okoznak, de a helyzetet súlyosbítja a tény, hogy a helyi bankárok gyerekei, és még sokminden más.
De azért jó dolgok is történnek persze, hála a lelkiismeretes vezérigazgatónak, és segítőinek.

Ez is a letehetetlen kategória, és Hailey annyira jó stílusban ír, hogy az ember csak falja a betűket, és még annyira sem akar megválni tőlük, hogy megnézzen egy szót a szótárban. De nincs is rá szükség, mindig összeáll a kép. És milyen kép! Lenyűgöző alkotás, fantasztikus történet.

2007. január 4., csütörtök

Patriot Games


"Hírszerzői múltjával a háta mögött az egykori CIA tanácsadó, Jack Ryan Londonba utazik vakációzni feleségével és gyermekével.

Ryan a Buckingham palota előtt találkozik családjával, ahol egy terrorista támadás kellős közepébe csöppen, melynek célpontja Lord Holmes, a királyi család egyik tagja. Ryannak sikerül kereszteznie a merénylők útját, és hősként ünneplik. De bátor tette célponttá teszi őt a terrorista szemében, akinek a fivérét megölte.

Így Ryannek újból akcióba kell lépnie, hogy teljesítse élete legfontosabb küldetését: meg kell védenie a családját."

Az egyik legjobb angol nyelvű regény, amit valaha olvastam. Olyan lebilincselő, hogy szó szerint letehetetlen, egyszerűen képtelen vagy abbahagyni a történetet, mert úgy fonódnak egymásba az események, hogy folyton tudni akarod, mi jön ezután. Mindenkinek meleg szívvel ajánlom.

Mestermű.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...