A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni. (Groucho Marx)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sci-fi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sci-fi. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. június 8., szerda

Laurell K. Hamilton – Fogat fogért avagy képzelt randi Olaffal...

Végre egy Anita Blake regény, amiben némiképp visszatérve a gyökerekhez, nem (csak) a szexé a főszerep. Azoknak akik kissé megunták a csöbörből-vödörbe stílusban szükségkamatyoló főhősnői képet, felüdülés lesz ez a rész. Nekem az volt...

 Az ardeur-vész természetesen nem múlt még el, a más szempontból rajongókat szeretném ezen a ponton megnyugtatni, hogy ez a kaland sem múlik el Anita étlapjának bővülése nélkül. A játszma tétje azonban egyre nő, hiszen korábbi ellenségei újult erővel törnek ellene, és a feledés homályából kiemelkedve, egy, talán Marée Noire-hoz mérhető régi-új ellenfele kezd vele halálos játékba. A felmentő seregként érkező fejvadászokat pedig Anita visszatérő rémálma, Olaf teszi teljessé, aki egészen meghökkentő dolgokat forgat fejében a halottkeltővel kapcsolatban.

 Az emberek részéről táplált előítéletek nem múlnak Jean Claude barátnőjeként betöltött státuszával kapcsolatban, a vámpírok részéről pedig a bizonyos negyedik jel hiánya veti fel a problémákat, illetve hogy Anita lassan minden vérállat felett hatalmat nyer. A korábban felfedezett tigris-probléma hirtelen égetővé válik az új tetthelyen, ahol a város urának hívóállatai szintén a csíkos nagymacskák. Ráadásul úgy tűnik, a tigrisek körül valami egészen furcsa dolog történik, és egy titokzatos erő lassan kikezdi a vámpírvadász önuralmát, amivel a testét birtokolni vágyó vérállatokat eddig képes volt féken tartani. Természetesen a helyi rendőrséget problémáiból ki kell hogy hagyja, ha nem akarja hogy üldözőből üldözötté váljon. De távol szerettei nagy részétől, kénytelen talán túl sok területen a régi barátra, Edwardra, és a fejvadászokra támaszkodnia, vagy éppen Belle Morte-ra...

 A történet Hamiltontól megszokott módon fordulatos, izgalmas, feszített, azaz egy lélegzetvételnyi hatalmas kaland. A főhősnő mint mindig, messze jár a szociálistól, humora, cinizmusa karcol, lehetőségei végtelenek, és végtelenül korlátozottak. A kapcsolatai további árnyalatokkal bővülnek, újabb titkokról lebben fel a lepel, és Anita magának, barátainak, illetve környezetének is új meglepetéseket okoz. Az írónő rajongóinak kötelező darab, letenni elég nehéz, saját kategóriájában véleményem szerintem meglehetősen jó.


  • Cím: Laurell K. Hamilton – Fogat fogért
  • Oldalszám: 560
  • Kiadó: Agave Kiadó

2011. május 22., vasárnap

Ízing Róbert – Támadás az űrből vagy a kismagyar utópia

Vegyes érzelmekkel kezdtem neki az olvasásnak, és vegyes érzelmekkel tettem le könyvet. Helyenként élvezettel és érdeklődéssel olvastam, és vártam hová vezet majd a történet, időnként borzolta a hátam a narrálási stílus, közben elvigyorogtam a csipkés-habos légvárakon, majd egy kicsit túl sok lett belőlük.

 A történet az agyonrágott „támadás az űrből” ponyva-klisé köré szerveződik, azonban a díszletek kissé színesebbek a szokásosnál. Adott néhány főhős, akik közül a szívtipró férfiú, a dögös csaj, az irányító professzor megszokott alakok, mindezt feldobja a férfi főhős részeg ámokfutása, a titkos fegyver tájszólása, és énekmániája, illetve az ilyen esetekben intézkedő katonai és politikai karhatalom nettó tébolya. További csavar a történetben, hogy ez alkalommal a világot nem az aktuális nagyhatalmak, hanem egy kis ország, - amiről még a madár sem hallott – mentheti meg, illetve, hogy az inváziót sürgető indok az agresszív környezetszennyezés, amit az idegenek az emberi faj felszámolásával kúrálnának.

 A továbbiakban a többé-kevésbbé előre látható mesét az iró átszövi némi rózsaszín-utópisztikus szállal, melyben kis hazánk technológiai nagyhatalommá lép elő, és csúnyán bealázza a jelenlegi nagymenőket. Időnként visszatér a realitás talajára, mikor az embernek viszketni kezd az agya a magyar negatív mentalitástól, de aztán újra elragadja a hév, és nincs megállás a teljes megdicsőülésig.

 Ha az ember bírja az ilyesmit, egész jól elszórakozhat a vérszomjas tábornokon, a halálos keménységű focidrukkereken, az emberi kisstlíűséghez egyre inkább leereszkedő marslakó-fővezéren, és azon ,ahogy a narráció stílusa tárgyias-elbeszélőből melldöngetős-kocsmaivá válik. A személyes drámák, háttértörténetek, romantikus, kalandos és fantasztikus szálak helyenként egészen fogyaszthatóak, hihetőek. Valahol azon a ponton ahol a Kistehén, Mézga Aladár és az Üvegtigris élvezhető, az olvasó ezt is szeretni fogja, azt hiszem. Kissé fájdalmas, kissé fura, de a miénk....

Néhány ponton a történet tényleg egészen izgalmas, a karakterek valamelyest árnyaltak, az ember hajlamos drukkolni nekik, de aztán szép lassan elfárad az egész. Most nem az utópiára célzok, amit valaki jobban emészt, valaki kevésbé, hanem a cselekményre, a történet menetére és bonyolultságára. Első regénynek azt hiszem nem is rossz, kíváncsian várom, hová jut majd az író idővel. Persze az ember egy ponyvaregénytől ne várjon csodát, de a pár pillanatig, óráig azt hittem lesz benne...

  • Cím: Ízing Róbert – Támadás az űrből  
  • Oldalszám: 320
  • Kiadó: Agave Kiadó

2011. április 28., csütörtök

Antidepresszáns papírkötésben


Léteznek évtizedek múltával is magával ragadó, örökifjú történetek, melyek újra és újra képesek elbűvölni múlt és jelen közönségét.
A legtöbb science fiction rajongónak ismerős Ray Bradbury neve, a Fahrenheit 451 vagy a Marsbéli krónikák szerzőjeként. Azt talán már kevesebben tudják, hogy a még ma is élő szerző, élete során tengernyi kisregényt, novellát, színdarabot, krimit, mesét írt. Saját bevallása szerint egy sci-fi művet írt, mely a valóságon alapszik, ez volt a Fahrenheit 451, emellett legtöbb műve a fantasy kategóriába sorolható, hiszen fantáziájának szüleményei. Ennek a hihetetlen, és kimeríthetetlen fantáziának szüleményeit, ékköveit csodálhatjuk most meg az 1959-ben kiadott kötet 25 elbeszélésén keresztül.

A kötet címadó novellája a „Gyógyír a búskomorságra” egy végtelenül kedves, elképzelt, talán középkori környezetben játszódó vidám, meseszerű történet, ami valóban gyógyír lehet a búskomorságra. „A békés időjárás évszaka”, egy hihetetlen, egyedülálló találkozást ír le, amely akár meg is történhetett valahol, valakivel, a „Házasságfoltozó” története egy különleges ágy köré fonódik, „A csodálatos fagylaltszínű öltöny” öt ember megtestesülő álmát meséli, „A szasszaparilla illata” főhőse elmúlt, szebb korokban kalandozik.

A történetek hangszíne időnként más tartományban jár, a sötét humort, némi keserű tanulságot hordoz, a bántó hangnemtől mégis távol kalandozik, enyhén borzongatva az olvasót. A „Lázálom” beteg gyermek-főhősének szavának senki sem hisz, pedig érdemes volna, az „Itt tigrisek élnek” eljátszik a gondolattal, hogy mi történne, ha egy bolygó képes volna megvédeni magát, az „Alkonyat a parton” főhősei megérinti egy hihetetlen esemény és az elképzelhetetlen nyereségvágy, „A város ahol senki sem szállt le” szereplője szembesül saját lelkének és a véletlen(?) által útjába sodort idegen lelkének sötét bugyraival, a „Nagyböjt első napján” történetében kiderül, hogy időnként jobb az, ha a sofőr iszik, míg a „Talán álmodni” főhősének elméje, a sors szeszélye folytán lesz egy évezredes, vagy évmilliós csata színhelyévé válik.

A történetek egy részében furcsa jövőképekkel találkozhatunk, a „Bőrük barna ,szemük arany”, illetve az „Az eperszín ablak” történetei az emberek és Mars küzdelméről szólnak, az „És a szikla felkiáltott” az amerikai kapitalizmus elleni lázadás egy elképzelt története, az „Ajándék” egy rendhagyó karácsonyi történet, „A mosoly” szembeállít egy antiutópiát a művészi értékekkel, „Az egy napba sűrített nyár” a Vénuszon elképzelt életről mesél.

Az állandóságról, és megváltoztathatatlanságról mesél „A múlt hétfői nagy karambol”, egy amerikai turista Írországi kalandjain keresztül, a „Kisegerek”egy furcsa mexikói házaspárja, „Az örök esők napja” sivatagi hoteljének csendje, a „Kezdet vége” főhőseinek időtlen kapcsolata.

A kötet minden egyes novellája elgondolkodtató, különleges, az olvasó szívesen elmélázik rajtuk, ízlelgeti őket. Sorolhatjuk őket kategóriákba, mint én tettem, de minden egyes történet más-és más hangulatot, gondolatot kelt, és ezért más és más okokból tud felvidítani, elringatni, és elvarázsolni. Igazi kuriózum a hétköznapok szürkeségében, nyomasztó-realisztikus utópiáiban gázolva, búskomorságra valóban erősen javallott...




  • Ray Bradbury – Gyógyír búskomorságra
  • Eredeti cím: A Medicine for Melancholy
  • Oldalszám: 272
  • Kiadó: Agave Könyvek



2011. március 12., szombat

Louis Skizofrénia-országban

Komolyan elgondolkodtam miről is szólt ez a könyv. Időnként fájt az olvasása. A cím megtévesztő, hiszen az elektromos Lincoln valóban szerepel a könyvben, de a történet valódi főszereplője Louis Rosen, kinek egyes szám első személyben elmesélt, átélt történetét borzonghatjuk végig.

Minden ártatlanul indul, míg be nem lép a történetbe Pris, Louis üzlettársának lánya, aki nemrégiben tért vissza kezeléséről. Társadalmukat ugyanis szigorú szabályok szerint szűrik a McHeston törvény szerint, és a megfelelő tesztek alapján pszichésen instabil emberek hamar a Szövetségi Lélekgondozó Intézet valamely klinikájára kerülnek.

Louis 33 éves, már korábban átment ezeken a teszteken, Prist 18 éves, már a gimnáziumban kiszűrték, majd kezelték, de teljesen meggyógyítani nem tudták... A közös munka, egy új ötlet összesodorja ezt a két, látszólag egymáshoz nem kötődő embert. Majd innentől kezdve rémálomszerűen szép lassan a feje tetejére áll, s végül Pris köré csavarodik Louis világa.

Az írót skizofrénnek nyilvánították, amely állítólag rányomta bélyegét az egész életére, és munkásságára. De néhány könyve, többek között az Elektromos Lincoln is elgondolkoztatja az olvasóját, hogy talán nem véletlenül. A betegséget nehéz diagnosztizálni és besorolni, mert sok formában jelentkezik, de a főhősön keresztül valami rettentő hihető, fájdalmas, bántó pszichével vehetjük fel a kapcsolatot, illetve a történet előrehaladtával a főhős tettei és gondolatai is egészen elképesztő torzuláson esnek át. Az olvasónak olyan érzése van, hogy az író mindezt tapasztalatból írja, találkozott ilyen emberrel, és érzett, vagy akár tett a leírtakhoz hasonló eszelős dolgokat...

A történet másik szálának nevesített szereplői, melyben önmagukra személyként és emberként tekintő gépek létrehozásáról szól, és akiknek felhasználásával kapcsolatosan indulnak el az események, csupán tarka színfoltként, akaratlan mozgatórugóként vesznek részt a történetben.

A könyv olvasható tudományos-morális fejtegetésként, mely a technológia felelős és erkölcsös felhasználását boncolgatja.
Tekinthetünk úgy is rá, mint egy kellemetlen utópiára, ahol a nagy testvér finoman kényszerzubbonyt ad a kicsit eltérő egyénekre, amely világot a skizofrén besorolástól ellen lázadó-szenvedő író teremtetett.
Nekem mégis Louis pokoljárásáról-látogatásáról szólt Skizofrénia-országba...


  • Philip K. Dick: Az Elektromos Lincoln
  • Eredeti cím: We Can Build You 
  • Oldalszám: 240
  • Kiadó: Agave Könyvek





2010. november 5., péntek

Ellentétek

Iain M. Banks skót író, aki szépirodalmi műveit a közbülső M. nélkül publikálja, míg M. Banks-ként sci-fi könyveket ír.

Az Ellentétek című könyvét, a címlap szerint a sci-fi író énje tette le ugyan az asztalra, a történet azonban akár egy történelmi regény borítója mögül is ránk köszönhetne, egyedül szokatlan díszletei, és környezete árulkodik fiktív voltáról.

A szereplők, kicsiny világuk, és ellentéteik rendkívül élőek, hihetőek és ismerősek. Két történet fonódik szorosan össze egy fejlődő világban, mely földi terminológia szerint lassan kilép a középkorból.

Az egyik szálat a narrátor, egy első olvasatra egyszerű orvostanonc meséli el, - kissé esetlen szavaival, és magyarázatával - ki maga is aktív részese a történetnek. A másik részét, elmondása szerint egy kéziratban lelte, s melynek eseményeit (világában) mindenki jól ismeri, ezért azt magyarázat nélkül közli, csupán annak terjengős szóvirágait nyeste meg kissé. A két esemény közt a kapcsolatot felfedezvén, ám annak megfejtését az olvasóra bízva, a szálaikat szorosan összefűzve tárja elénk meséjét.

A történetek fókuszában egyrészt egy felvilágosult, művelt és jószándékú orvosnő, másrészt egy elhivatott, titokzatos testőr küzd az előítéletek, feleslegesnek ítélt szabályok és az ezeket megtestesítő emberek ellen. Mindketten idegenek az őket körülvevő, - elméletileg más alapokra helyezett, alapjában véve mégis hasonló - társadalomban és szokások körében, a narrátor azonban meglelni véli köztük a kapcsolatot, illetve azt az ellentétet amely különböző utakra indította őket ismeretlen hazájukból.
A két történetet - látható és láthatatlan szálaikat - követve, melyeket elletétek határoznak meg,hajtanak előre, és fonnak össze bonyolult mintává, elvesztem az eleven színekkel lefestett és végtelen sok karakterben, cselekedetben és apró mozzanatban elrejtett részletből felépített világban. A főszereplők körül örvénylő, feltartóztathatatlannak rémlő események magukkal rántják az embert, és a narrátor óvatos előszavára alig-alig emlékezve kezdi az olvasó felfedezni a látszólag különálló történetek közti kapcsolatot.

Az események hátterét lassan feltöltő mozaikdarabok, melyek árnyalják a karaktereket, és kiszínezik a történetet, időnként több kérdést vetnek fel, mint amit megválaszolnak, eképp téve az ábrázolt világot folytonossá és felfedezendővé. És ahol a történetek végül meglepő módon összeérnek, s világuk ellenőrzésünk nélkül fut tovább, az olvasónak kedve támad újból előrelapozni, hogy a kirakós hiányzó darabjait is a helyére illesze...



  • Iain M. Banks: Ellentétek
  • Eredeti cím: Inversions
  • Oldalszám: 374
  • Kiadó: Agave Könyvek
  • Az íróról még

2010. október 7., csütörtök

Játékosok – jövőkép a múltból

Philip K. Dick könyve, a Titán játékosai furcsa módon hódított meg. Közös kirándulásaink és felfedezőtúráink alkalmával a különböző könyvesboltokban sci-fi és fantasy rajongó barátnőmmel, annyit már sikerült leszűrnöm, hogy íróként termékeny lehetett, akárki is volt. A könyvet olvasva, furcsa érzés lett úrrá rajtam... Nem ebben a kontextusban és nem így, de találkoztam már a könyvben felmerülő világképpel, érzésekkel és problémákkal.

A szenvedélyes játékosokat, kiknek túlélése, jóléte, és talán az élete múlik a Játékon, a Blöffön - bárki ismerősként üdvözölheti, akinek baráti körét gazdagítja például online póker-függő. A könyvben megjelenő titániak és terraiak – ők lennénk mi,a földlakók – közti ellentét, melynek komplexitása lassan bontakozik ki a történet folyamán, szinte mindenhol megjelenik napjainkban, ahol különböző kultúrák és hagyományok érintkeznek és ismerkednek egymással. A gyermeknemzés és párkapcsolatok témaköre pedig – noha a történet az okokat alapjában véve rémisztőbb, de mégis elképzelhető eseményekből származtatja –, úgy érzem valahol már egy csíráiban létező problémát boncol.

A történet közepén, mikor a főszereplővel együtt elvesztem az eseményekben, és furcsa érzésekben, megnéztem mikor íródott ez a könyv. Ott ért aztán az igazi sokk, mely abból fakadt, hogy a könyvet 1963-ban adták ki.

Utánanéztem ekkor az írónak, és megdöbbenve konstatáltam, hogy munkássága milyen hullámokat vetett a sci-fi irodalom, filmek terén. Magának az írónak az élete is különlegesen alakult, egy koraszülött ikerpár túlélő tagjaként,skizofrénként (félre?) diagnosztizálva, ponyvaregény-írói státuszban megrekedve, zseniként tisztelve, különféle drogok bűvkörébe vonva, paranoiától rágva... és még sorolhatnám hosszan.
Mindezeket figyelembe véve, a műfaj kereteitől is eltekintve, történeteiben rendkívül érdekes jövőképet tár az olvasó elé, melyet érdemes ennyi év távlatából újra felfedezni.

A Titán játékosai egy nem is oly távoli, és nem is oly lehetetlen jövőben játszódik, tragikus események után, melyeknek során az emberiség saját magával, és egy idegen fajjal is megvívta utolsó háborúit. A kevés túlélő látszólag békében él az idegenekkel, különös játékszabályok által körülhatárolva, ahol a szenvedélyesen űzött játék tétje valójában a túlélés és fajfenntartás. A telepátiával, jövőbelátással, különös képességekkel, örök ifjúsággal, intelligens gépek által szolgáltatott biztonsággal és kényelemmel megáldott vagy megvert terraiak minden változás ellenére is gyarlók, esendőek és emberiek. Így eshet hát, hogy egy rossz döntés, egy átdorbézolt éjszaka, és egy gyilkosság során, a depressziós rohamoktól szenvedő főhős bepillantást nyerhet az igazi játszmába, melyben ő is bábu csupán....

  • Philip K. Dick: A Titán játékosai
  • Oldalszám: 256
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...