A Nap kedvese

Őszinte leszek: engem ez a könyv elvarázsolt. Messzire repített, el a hétköznapok szürke és monoton világából, egy csillogó, brokátselymekkel nehéz, jázmin-és fahéjillatú világba: a XVII. századi Franciaország pompás udvarába..

XIV. Lajos,  a Napkirály

A történelmi regényekkel valahogy mindig úgy vagyok, hogy ők találnak meg engem. Mindig valahogy a kezembe akad egy, de sosem úgy, hogy bemegyek egy könyvesboltba, és leveszem a polcról. Pedig most már lassan azt is fontolóra kellene vennem, ugyanis be kell ismernem magam előtt, hogy szeretem őket. Talán sokunknak még mindig a fülledt és szorongós gimnáziumi történelem órák jutnak eszébe a történelmi regényekről.. Legalábbis én egészen eddig így voltam vele. De ez már a múlté, ez a könyv végleg meggyőzött róla.

Petite egy törékeny, ugyanakkor végtelenül erős kislány. Apja szárnyai alatt sok mindent megtanul, amit a korabeli lányok nem: kiválóan megüli szőrén a legvadabb lovakat, tud latinul, szépirodalmat olvas, vadászik. Miután apja meghal, és kedvenc lova is eltűnik, élete gyökeresen megváltozik.

Évek múlva az udvarba kerül, a Napkirály közvetlen közelébe, aki idővel felfedezi Petite fantasztikus képességeit, férfiakat megszégyenítő erejének és természetes bájának összefonódását. Petite más, mint az udvar magasabb rangú hölgyei: ő nem tör hatalomra, pénzre és feltűnésre, előbb-utóbb mégis rivaldafénybe kerül, ha akarja, ha nem, és onnan már nincs visszaút.
Szerelme a király iránt őszinte és mélyről jövő, de vajon szerelmük titokban maradhat? És vajon mi a jobb, a titok súlyával élni, vagy nyíltan felvállalni az érzelmeket? Petite sodródik az eseményekkel, amik egyre inkább beszippantják őt az örvény mélyére.

Batthyányi Gyula: A Napkirály udvarában, 1928

A könyv epilógusa olyan mélyen megérintett, mint már rég tette ezt könyv. Elgondolkodtatott az életről, szerelemről és irigységről, a szüleink iránti szeretetről, elvekről és vágyakról.. Hogy minden mindennel összefügg, és az ember bármit képes olykor feláldozni a boldogságért, csak kérdés, hogy megéri-e..
Egy gyönyörű, magával ragadó könyv a fényűző francia pompáról, az udvar életéről, szerelemről és harcról.

• Sandra Gulland: A Napkirály szeretője
• Eredeti cím: Mistress Of The Sun
• Oldalszám: 492
• Kiadó: Tericum Kiadó

Csábítás

Ki Lily Prior? Ez a kérdés támadt fel bennem hirtelen olvasás közben.
Semmit nem tudtam a regényről, amikor elkezdtem olvasni, csak a fülszöveget futottam át olvasás előtt, ami nagyon felkeltette a kíváncsiságomat. Egy albinó lány, aki bódulatban tartja a férfinépet..? Jól hangzik, ebből sok mindent ki lehet hozni, gondoltam én.
És Lily Prior nem teketóriázott sokat, néha csak pislogtam a könyv fölött hevesen.

Ramona Drottoveo nem hogy nem szép, de kifejezetten ronda lány. Albinó szegény, fehér bőre csak úgy világít, szeme mint a nyuszié, piros, és nem bírja a Napot. A La Casa szobalánya mégis különleges a férfiak szemében: illata megbabonázza a férfiakat: nem számít mennyi idősek, mivel foglalkoznak, a hatás elsöprő.

A pap, a malacsütő, a jégszobrász, a cukrász, a kenyérdagasztó és a kacsapucoló is mind be akarja szippantani bűvös elixírjét. Senki nem tud ellenállni Ramona csábító illatfelhőjének, még ha akar, akkor sem. Nincs menekvés, és aki szerencsés, Ramona ágyában köt ki. Azonban a legtöbbjük számára ő csak egy sóvárgó vágy marad, Ramona ugyanis csábító ereje egyre biztosabb tudatában már megválogatja szeretőit, akárkinek nem adja oda magát. Élvezi hatalmát a férfiak felett, akik kiskutyaként, lógó nyelvvel loholnak nyomában, bármerre is jár.

A nők gyűlölik Ramonát. Gyűlölik, mert férjeik azóta elhanyagolja őket, gyerekeiket, már semmit nem tartanak fontosnak, csak hogy Ramona után koslassanak és beszippanthassák aromáját.

Azonban történik valami, amitől minden egyszersmind megváltozik.
Ami először eszembe jutott a könyv olvasása közben, az a "groteszk" szó volt. Lily Prior hatalmas fantáziával és bájos könnyedséggel írta meg regényét, amiben az abszurd és fekete humor egyaránt felcsillan. Egy kis meseszerű érzés is átjárja az ember lelkét, ugyanakkor megmosolyogtatóak Ramona naiv törekvései, önbizalma, és a férfiak rajongása iránta.

Lily Prior Londonban él, az olasz kultúra nagy imádója, Olaszországban kapott inspirációt regényei megírásához. Itthon eddig két könyve jelent meg magyarul ha jól láttam, a másik címe La Cucina.
Még annyi, hogy az eredeti borító nekem nagyon tetszik.

• Lily Prior: Nektár – A csábítás regénye
• Eredeti cím: Nectar - A Novel of Temptation
• Oldalszám: 272
• Kiadó: Tericum Kiadó
• Interjú az írónővel

A Da Vinci család

Ritkán olvasok történelmi regényt, pedig amit eddig olvastam, mind nagyon tetszett. Talán attól tartok mindig, hogy az író nem fog tudni magával repíteni a képzelet birodalmába, hogy nem tudom majd beleélni magam a mesébe, és unatkozni fogok közben.

De most sem így történt. Robin Maxwell félelmetesen jó képességgel rendelkezik az iránt, hogy ha kinyitod a könyvet, oda képzeld magad, ahol a szereplőik élnek. Mert ÉLNEK. Így hát valahányszor nekifogtam az olvasásnak, a reneszánsz kori Itáliában voltam, Vinci mezőin szaladgáltam, Firenze útjának porát rúgtam.

Caterina, Leonardo da Vinci édesanyja egy igen nagy tudású patikus lánya. Az itáliai Vinci községben él, fiatal korában sokat segédkezik apjának, gyógynövényeket szed, lelkesen tanulja apjától a tudományt.

Lorenzo Medici

Szerelembe esik egy jómódú család fiával, Ser Piero di Antonio da Vinci ügyvéddel, akitől teherbe esik, és mivel a család nem engedi, hogy fiuk egy parasztasszonyt vegyen feleségül, 1452-ben megszületik Caterina törvénytelen gyermeke, aki a Leonardo da Vinci nevet kapja. Apja egy jómódú család lányát veszi feleségül és Firenzébe költözik.

Leonardo kicsi korában is már tehetségesen rajzol, végül apja elviszi rajzait Firenzébe, ahol a firenzei festő-és szobrászművész, Andrea del Verocchio rajongva fogadja művét, így Leonardo elutazik Firenzébe, és tanítványaként szolgálatába lép.

Caterina nem bírja sokáig egyetlen szeretett fia nélkül, ezért úgy dönt, hogy Firenzébe megy, mégpedig férfi álruhában. Hatalmas tudásával lenyűgözi a firenzei férfiakat, köztük a Medici család fejét, Lorenzo il Magnifico Medicit, akivel különös kapcsolatba kerülnek.

Palazzo Medici

Bár a regény főhőse Caterina, megismerhetjük belőle a reneszánsz kori Itália nyüzsgő életét, élén a Medici családdal, a kor kiemelkedő alakjait, művészeit (Sandro Botticelli, Andrea del Verocchio, Marsilio Ficino, Antonio del Pollaiolo és még sokan mások), és élvezettel olvashatjuk Leonardo da Vinci életútját, ami azért sok helyen az író fantáziájából merít inkább, de mégis képet kapunk a nagy művész viszontagságairól, műveinek keletkezéséről, és a kor politikai, vallási, és kulturális szemléletéről.

A könyv elég vastag, de azt hiszem ezt a történetet nem lehetett volna rövidebben megírni, máskülönben nem lett volna ilyen élvezetes. Robin Maxwell megfogja a kezünket, és végigvezet Itálián, beleshetünk a Medici villába, és Leonardo da Vinci műhelyébe is. Kell ennél több, hogy kicsit feledjük a szürke hétköznapokat?

• Robin Maxwell: Signora da Vinci
• Oldalszám: 460
• Kiadó: Tericum Kiadó
• Leonardo da Vinci élete és munkássága
• Ingyenesen letölthető e-book: The Notebooks of Leonardo Da Vinci

Ókori vakáció

"Egy régi olasz vicc szerint Krisztus biztos, hogy napolitano volt: harmincéves koráig otthon élt, abban a hitben, hogy az anyja szűz, és azzal a meggyőződéssel, hogy ő Isten."

Amikor bementem a Libribe, hogy vegyek egy jó könyvet gyorsan, szinte rögtön a kezembe akadt Tony Perrottet könyve.

Igazából már a címlap alapján szimpatizáltam vele, aztán amikor elolvastam a fülszöveget, meg kicsit beleolvastam a könyvbe, rögtön vittem is a pénztárhoz, elég meggyőző volt.

Tony Perrottet ausztrál származású szerző, elsősorban újságírással foglalkozik, pl. a The New York Timesban is jelennek meg írásai, ez az első könyv próbálkozása.

Feleségével kettesben rengeteg helyen megfordultak már a világban, kivéve a Földközi-tenger vidékét, a Nagy Körutazás színhelyét, amerre a régi rómaiak indultak útnak anno, szintén turista módjára.
És amikor egy éjszakán felesége közli vele, hogy gyereket vár, úgy gondolják itt az utolsó alkalom, hogy még utoljára kettesben zavartalanul utazgassanak.

Tony Perrottet könytárakban tölti napjait, poros könyveket üt fel, hogy lássa, a régi rómaiak milyen útvonalon haladtak végig; elhatározza, hogy az ő utuk is pontosan azt a vonalat fogja követni, lehetőség szerint minél több alkalommal ugyanolyan szállító eszközökkel megtéve az utat. Irány tehát Olaszország, Egyiptom és Görögország.

Az ötlet jó, és érdekesek a látnivalók, élmények is, Tony Perrottet mégsem volt képes maradéktalanul lekötni a figyelmemet.

Első tanulság: az ember 5-6-7 hónapos terhesen ne vágjon neki egy hosszú utazásnak, vagy legalábbis foglalja le előre a szállását minden leendő színhelyen.

A másik, amin kiakadtam: a feleség - hangsúlyozom, immár több hónapos terhesen - elborzadva látja, hogy egy nekik vacsorát készítő házigazda, aki valami ázsiai vírussal fertőződött meg, beleprüszköl az ételbe, meg a kezébe főzés közben, elfogadja az ételt. Majd miután természetesen másnapra ő is lebetegszik, közli, hogy hát nem akarta visszautasítani az ételt, azért nem mondta, hogy nem kér. És persze mennek valami helyi dokihoz antibiotikumért. Gratula.
Na, ezen jól felhúztam magam.

Szóval összességében még akár jó is lehetne a könyv, de az 500 oldal kicsit sok belőle, én már a felénél azt vártam, hogy mikor érek már a végére. Vannak benne jó részek, de őszinte szívvel senkinek nem ajánlom a könyvet igazán.
Akkor már inkább olvassatok Homéroszt.

- Eredeti cím: On The Trail of Ancient Roman Tourists
- A szerző oldala: Vagabonding Update