Élet vastüdővel - a Baba utca lakói

A tanulás és a suli miatt most kicsit lassabb az olvasási tempóm, vagyis a ráfordítható időmennyiség inkább.
De pénteken a suliban szó volt egy könyvről, amit most a figyelmetekbe szeretnék ajánlani.

A Baba utca 14. szám alatt található villába 1959 augusztusában költöztek be utókezelésre a Heine-Medin kór (járványos gyermekbénulás) első légzésbénult áldozatai. Az orvosok öt évre becsülték hátralévő idejüket. A gyerekek azonban élni akartak, és meghazudtolták a tudományos állásfoglalást. Sőt, a túlélők felnőttek lettek, és sokan elköltöztek a házból.
Róluk szól ez a könyv: László Anna: Vaspólya

Idézve az írót: „Hőseim a gyermekparalízis két utolsó – az 1957-es, az 1959-es – magyarországi dúlásnak legsúlyosabb áldozatai. Nemcsak rokkanttá váltak, légzőszerveik is megbénultak. Gépek adagolják a levegőjüket. Többségük fiatal, ma húsz-huszonnégy éves. (A könyv 1979-ben íródott) Kortársaiktól eltérő a testi állapotuk, az életmódjuk, a neveltetésük. De dolgozni és szórakozni vágyók, reménykedők, szerelmesek, sokszor háborgók és jogaikat követelők. Könyvem elsősorban arról szól, hogy ugyanolyanok.”