Miután itt volt a volt japán tanárom látogatóban a feleségével a nyáron, rengeteget meséltek Afrikáról (most ott élnek, mert a volt tanárom ott dolgozik az UNICEF-nél), és hihetetlen mennyiségű fényképet mutattak, nem győztünk pislogni a sok furcsaság láttán.
Csak hogy néhányat említsek a sok közül: mobiltelefon, és Coca-Cola alakú koporsók, mint "divat", ormányával képeket festő elefánt, oroszlánok közvetlen közelről..
Egy szó mint száz, amikor megláttam a könyvesboltban ezt a könyvet, rögtön be is tettem a kosaramba.
A borító ugyan nem az a megnyerő típus, ami alapján az ember kedvet kap egy könyvhöz, de mivel a leírása alapján láttam, hogy nem elcsépelt szerelmi történetről van szó, hanem egy nő valós életrajzáról, és ugye Afrika is kellőképp felkeltette a kíváncsiságomat, már nem érdekelt hogy néz ki a borító.
Szóval értelmes, kellően szórakotató regényre számítottam, ehelyett már az első pár oldalon kiderült, hogy ez annál sokkal, de sokkal több. Mintha az írónő igyekezett volna minél kevesebb helyre minél több mindent belecsempészni; rendkívül "tömény" a könyv, de ugyanakkor nagyon is emészthető. Tele rengeteg érzelemmel, helyenként még a könnyem is kicsordult tőle.
Az olasz származású Kuki Gallmann már kislány korában elhatározta, hogy Afrikába megy, és így is lett. Ottani életéről, boldogságairól és szomorú pillanatairól mesél ebben a könyvben, és az álmáról, hogy megvédje Afrika vadon élő állatait a fenyegető kipusztulástól. Ez később sikerül is neki, létrehozza a Gallmann Alapítványt, ami ma is működik Afrikában.
Többek között azt szerettem a könyvben, hogy teljesen kiszámíthatatlan volt, sosem tudtam mi jön majd, ugyanakkor Kuki G. stílusa is nagyon jó, tényleg élvezet olvasni.
Többet nem érdemes elmondani róla, ezt tényleg el kell olvasni elejétől a végéig, mert érdemes.
- Eredeti címe: I Dreamed of Africa
- A könyvről: Kukia Gallmann: Álom Afrikában
- A Gallmann Alapítvány honlapja: The Gallmann Africa Conservancy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése