A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni. (Groucho Marx)

2011. augusztus 14., vasárnap

Az orvos, aki megosztja az embereket

Az emberek szerintem két kategóriába sorolhatók: vagy utálják Csernus doktort, vagy kedvelik, olvassák a könyvét, néha még talán egy-egy előadására is elmennek, ha tehetik. Én az utóbbi csoportba tartozom egyértelműen.
Nálam tiszta lappal indult a doktor, annak ellenére is, hogy a környezetemben viszonylag sokan elég rossz véleménnyel vannak róla. Elmentem egy előadására, és meghallgattam, megfigyeltem, magamba szívtam.  Aztán utána jött még egy előadás, és még egy. Ugyanis felettébb élveztem ezeket, számomra hiteles ember, őszinte és okos. Amikor dedikáltattam vele egy előadás után, akkor a szemébe nézve mindez megerősítette bennem a dolgokat. Vidám, életszerető, jó ember. Nagyon sok érdekes gondolatot hallottam tőle az előadások alatt, és érdekes volt látni, ahogy az emberekkel beszél, ahogy hallgatja és kérdezi őket, rávezetve őket a dolgok lényegére, aminek a vége hol sértődés volt, hogy hatalmas ráeszmélés valamire, és megkönnyebbülés. És nem, nem ordibált senkivel. Nagyon is nyugodt ember, nem hagyja magát kihozni a sodrából. Aki a régi sorozat, a Bevállalja? alapján ítéli meg őt, annak szívből ajánlom, hogy menjen el egy előadására.

Ezek után a könyveit is így olvastam, érdeklődve és magamba fogadva a gondolatait.
Kíváncsi voltam erre a könyvére is, mert nem egy szokványos "megmondós" könyvről volt szó, hanem egy beszélgetésről, barátokkal, amibe mi is bepillanthatunk.

 Érdekesek a beszélgető partnerei is, jó olvasni a sorsukat, történeteiket, és úgy egyáltalán jó az az érzés, mintha egy kis hokedlin ülnénk a konyhában, és hallgatnánk őket, láthatatlanul. A könyvben lévő receptek csak egy kis plusz a könyv élvezetéhez.


Nekem nagyon tetszett, és azért külön tisztelet illeti Csernus doktort, hogy őszintén kitárulkozott önmagáról, vállalva azt, hogy ő is hibázhat a magánéletében, halandó módjára. Nem terel, őszintén belátja, és ehhez szerintem kell egyfajta nyíltság és bátorság. És emiatt is érezzük, hogy ez nem egy "megmondós" könyv, hanem rólunk szól: emberekről, akik olykor hibáznak, de tanulnak belőle, és igyekeznek minden bú és baj ellenére élvezni az életet, amíg megadatik. Tudtam volna még folytatni, és azt hiszem ez egyértelmű dicséret.


Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...