Az élet nem habospite

Nem állítom, hogy Vavyan Fable minden könyvét olvastam volna, de például az egész Vis Major sorozatot igen, és nagyon szerettem.  A Halkirálynővel már bajban vagyok, azt hiszem abból egyet sem ismerek, de ez nem jelentette azt, hogy emiatt ne élvezhettem volna a könyvet maradéktalanul.

"– A béka kisfiú a szülei elé áll, és megkérdezi: Apu, anyu, hogy születik a kisbéka? Béka apuka így hebeg: Ööööööö… izé… nos… Hát a gólya hozza! Béka anyuka a szívéhez kapva felkiált: Gratulálok! Jó, hogy nem mindjárt a vérfarkas!"

Tényleg meg kell hagyni: elég nagy elvárásokkal kezdtem neki a könyvnek. Arra számítottam azt hiszem, hogy a kanapén a rekeszizmom görcsölésétől összegörnyedve fogok fetrengeni, és hangosan hahotázni. Jó, talán ezt nem kellett volna. De a könyv első egynegyedében az járt a fejemben, hogy te jó isten, ezek a szójátékok és szlengek nagyon gyengék, és még egy halvány mosoly sem suhant át az arcomon.
Azért nem adtam fel, leginkább mert kölcsön könyv volt.

Aztán végülis a vége fele már belemásztunk az izgalmakba, ráhangolódtam Vis Majorékra is újfent, és egyszer hangosan fel is röhögtem. Talán a sok karakter kicsit sok volt, és néha kapkodtam a fejem, hogy most hol is vagyunk térben és időben, és ki is a narrátor. De azért nem állítom, hogy követhetetlen volt, a rajzos megoldás is sokat segített a dolgon.
Van esküvő, izgalom, lövöldözés, zsaruromantika, csipkelődés - ahogy már megszokhattuk. A fejezetek elejére beszúrt idézetek meg jópofák.

"– „Nagypapa! Koporsós temetést akarsz vagy inkább hamvasztósat?” "Lepjetek meg, fiacskám.""

Szóval első könyvnek biztos nem ajánlanám senkinek, az igazi rajongók meg úgysem fognak emiatt eltántorodni az írótól, de ez egy erős közepest kapott tőlem.

• Cím. Habospite
• Oldalszám: 456
• Kiadó: Fabyen Kiadó