Ízing Róbert – Támadás az űrből vagy a kismagyar utópia

Vegyes érzelmekkel kezdtem neki az olvasásnak, és vegyes érzelmekkel tettem le könyvet. Helyenként élvezettel és érdeklődéssel olvastam, és vártam hová vezet majd a történet, időnként borzolta a hátam a narrálási stílus, közben elvigyorogtam a csipkés-habos légvárakon, majd egy kicsit túl sok lett belőlük.

 A történet az agyonrágott „támadás az űrből” ponyva-klisé köré szerveződik, azonban a díszletek kissé színesebbek a szokásosnál. Adott néhány főhős, akik közül a szívtipró férfiú, a dögös csaj, az irányító professzor megszokott alakok, mindezt feldobja a férfi főhős részeg ámokfutása, a titkos fegyver tájszólása, és énekmániája, illetve az ilyen esetekben intézkedő katonai és politikai karhatalom nettó tébolya. További csavar a történetben, hogy ez alkalommal a világot nem az aktuális nagyhatalmak, hanem egy kis ország, - amiről még a madár sem hallott – mentheti meg, illetve, hogy az inváziót sürgető indok az agresszív környezetszennyezés, amit az idegenek az emberi faj felszámolásával kúrálnának.

 A továbbiakban a többé-kevésbbé előre látható mesét az iró átszövi némi rózsaszín-utópisztikus szállal, melyben kis hazánk technológiai nagyhatalommá lép elő, és csúnyán bealázza a jelenlegi nagymenőket. Időnként visszatér a realitás talajára, mikor az embernek viszketni kezd az agya a magyar negatív mentalitástól, de aztán újra elragadja a hév, és nincs megállás a teljes megdicsőülésig.

 Ha az ember bírja az ilyesmit, egész jól elszórakozhat a vérszomjas tábornokon, a halálos keménységű focidrukkereken, az emberi kisstlíűséghez egyre inkább leereszkedő marslakó-fővezéren, és azon ,ahogy a narráció stílusa tárgyias-elbeszélőből melldöngetős-kocsmaivá válik. A személyes drámák, háttértörténetek, romantikus, kalandos és fantasztikus szálak helyenként egészen fogyaszthatóak, hihetőek. Valahol azon a ponton ahol a Kistehén, Mézga Aladár és az Üvegtigris élvezhető, az olvasó ezt is szeretni fogja, azt hiszem. Kissé fájdalmas, kissé fura, de a miénk....

Néhány ponton a történet tényleg egészen izgalmas, a karakterek valamelyest árnyaltak, az ember hajlamos drukkolni nekik, de aztán szép lassan elfárad az egész. Most nem az utópiára célzok, amit valaki jobban emészt, valaki kevésbé, hanem a cselekményre, a történet menetére és bonyolultságára. Első regénynek azt hiszem nem is rossz, kíváncsian várom, hová jut majd az író idővel. Persze az ember egy ponyvaregénytől ne várjon csodát, de a pár pillanatig, óráig azt hittem lesz benne...

• Cím: Ízing Róbert – Támadás az űrből  
• Oldalszám: 320
• Kiadó: Agave Kiadó