Antidepresszáns papírkötésben

Léteznek évtizedek múltával is magával ragadó, örökifjú történetek, melyek újra és újra képesek elbűvölni múlt és jelen közönségét.
A legtöbb science fiction rajongónak ismerős Ray Bradbury neve, a Fahrenheit 451 vagy a Marsbéli krónikák szerzőjeként. Azt talán már kevesebben tudják, hogy a még ma is élő szerző, élete során tengernyi kisregényt, novellát, színdarabot, krimit, mesét írt. Saját bevallása szerint egy sci-fi művet írt, mely a valóságon alapszik, ez volt a Fahrenheit 451, emellett legtöbb műve a fantasy kategóriába sorolható, hiszen fantáziájának szüleményei. Ennek a hihetetlen, és kimeríthetetlen fantáziának szüleményeit, ékköveit csodálhatjuk most meg az 1959-ben kiadott kötet 25 elbeszélésén keresztül.

A kötet címadó novellája a „Gyógyír a búskomorságra” egy végtelenül kedves, elképzelt, talán középkori környezetben játszódó vidám, meseszerű történet, ami valóban gyógyír lehet a búskomorságra. „A békés időjárás évszaka”, egy hihetetlen, egyedülálló találkozást ír le, amely akár meg is történhetett valahol, valakivel, a „Házasságfoltozó” története egy különleges ágy köré fonódik, „A csodálatos fagylaltszínű öltöny” öt ember megtestesülő álmát meséli, „A szasszaparilla illata” főhőse elmúlt, szebb korokban kalandozik.

A történetek hangszíne időnként más tartományban jár, a sötét humort, némi keserű tanulságot hordoz, a bántó hangnemtől mégis távol kalandozik, enyhén borzongatva az olvasót. A „Lázálom” beteg gyermek-főhősének szavának senki sem hisz, pedig érdemes volna, az „Itt tigrisek élnek” eljátszik a gondolattal, hogy mi történne, ha egy bolygó képes volna megvédeni magát, az „Alkonyat a parton” főhősei megérinti egy hihetetlen esemény és az elképzelhetetlen nyereségvágy, „A város ahol senki sem szállt le” szereplője szembesül saját lelkének és a véletlen(?) által útjába sodort idegen lelkének sötét bugyraival, a „Nagyböjt első napján” történetében kiderül, hogy időnként jobb az, ha a sofőr iszik, míg a „Talán álmodni” főhősének elméje, a sors szeszélye folytán lesz egy évezredes, vagy évmilliós csata színhelyévé válik.

A történetek egy részében furcsa jövőképekkel találkozhatunk, a „Bőrük barna ,szemük arany”, illetve az „Az eperszín ablak” történetei az emberek és Mars küzdelméről szólnak, az „És a szikla felkiáltott” az amerikai kapitalizmus elleni lázadás egy elképzelt története, az „Ajándék” egy rendhagyó karácsonyi történet, „A mosoly” szembeállít egy antiutópiát a művészi értékekkel, „Az egy napba sűrített nyár” a Vénuszon elképzelt életről mesél.

Az állandóságról, és megváltoztathatatlanságról mesél „A múlt hétfői nagy karambol”, egy amerikai turista Írországi kalandjain keresztül, a „Kisegerek”egy furcsa mexikói házaspárja, „Az örök esők napja” sivatagi hoteljének csendje, a „Kezdet vége” főhőseinek időtlen kapcsolata.

A kötet minden egyes novellája elgondolkodtató, különleges, az olvasó szívesen elmélázik rajtuk, ízlelgeti őket. Sorolhatjuk őket kategóriákba, mint én tettem, de minden egyes történet más-és más hangulatot, gondolatot kelt, és ezért más és más okokból tud felvidítani, elringatni, és elvarázsolni. Igazi kuriózum a hétköznapok szürkeségében, nyomasztó-realisztikus utópiáiban gázolva, búskomorságra valóban erősen javallott...

• Ray Bradbury – Gyógyír búskomorságra
• Eredeti cím: A Medicine for Melancholy
• Oldalszám: 272
• Kiadó: Agave Könyvek