A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni. (Groucho Marx)

2010. március 13., szombat

Nyolc perc

"Az öregember biztos lehetett benne, hogy most már a megszokottnál is hosszabban időzhet zavartalanul a másik szobában, akkor viszont már nem volt kedve visszatérni az asztalhoz, így hát ott maradt a hortyogó öregasszony mellett, kezét a kezén tartva, mintha csak ott felejtette volna."
Még nem hogy semmit nem olvastam soha Farkas Pétertől, de az az igazság, hogy nem is hallottam még róla.

Farkas Péter a nyolcvanas években, Németországba emigrált, és Kölnben telepedett le.
Ez a harmadik könyve, az első kettőről se hallottam eddig, erre is csak úgy figyeltem fel, hogy egy oldalon olvastam róla valamit, és a téma alapján érdekesnek gondoltam.

Ugyanis a könyv témája az öregedés, a felejtés, a halál szele, az idő múlása, és a szeretet. E fő motívumokra épül maga a történet, aminek főszereplői az "öregember" és az "öregasszony". Nevük nincs is, ezzel is valahogy kihangsúlyozódik számomra, hogy ez egy általános folyamat, amit a legtöbb idős kort megélő ember átél, megtapasztal. Hogy már sokszor kihagy az agy, cserben hagy és megtéveszt. Hogy a test már nem mindig engedelmeskedik a felső erőknek, vagy csak nehezen.

A cím - Nyolc perc - arra utal fülszöveg szerint, hogy ha hirtelen meghalna a Nap, nyolc percig nem vennénk észre semmit, "mert nyolc percig tart, amíg a sugárzás eléri a Földet."

Elég vegyes érzelmeim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt tetszett, mert bár konkrét története nincs a könyvnek, csupán két öreg ember napi rutinját kísérhetjük végig, megismerve minden rigolyájukat, gondolataikat (bár leginkább csak az öregemberét), nehézségeiket, egymáshoz fúződő hihetetlen szeretetüket, ami kitartott eddig a korig is - és ez azért szívmelengető, kicsit az ember erre vágyik titokban talán, hogy így megöregedni, de jó lenne. Együtt, szeretetben, törődésben. A történet lassú, vontatott, de mégis érdekes, fenntartja a figyelmet.
Azonban be-becsúsznak olyan részek, amik már annyira nem passzolnak a képbe (pl. az ápolási árjegyzék), és amik nem lett volna baj, ha kimaradnak, mert egy ilyen történetet amúgy sem lehet túl hosszúra nyújtani.

Azt gondolom meg lehetett volna írni ennél tömörebben is, néhány részt kihagyva, de nem bánom, hogy elolvastam, a maga módján szép regény az elmúlásról, a szeretetről, az agyunkról, rólunk.

- A könyvről még
- Élet és Irodalom cikk

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...