Otthon anyuéknál böngésztem a könyvespolcot, amikor rátaláltam, és nagy hévvel nekikezdtem.
Őszintén szólva le vagyok nyűgözve. Fantasztikus volt a könyv.
A regény műfaja politikai utópia az író szerint, és bár volt helyenként számomra kissé unalmas és vontatott politikai rész benne, de elenyésző oldalszámban, és a többi rész teljesen ellensúlyozta azokat.
A legvégén, az utolsó kb. 20 oldalon pedig már le se tudtam tenni a könyvet, és annyira megérintett a történet, hogy a könnyem is kicsordult. Imádom az ilyen könyveket, amik ilyen hatással vannak rám.
A történet a 70-es években játszódik, Henry Sevilla professzor kutatólabratóriumában a két delfin, Fa és Bi tanításán fáradozik. Eltökélt vágya, hogy megtanítsa őket beszélni, ezzel létrehozva a delfinek és az emberek közötti kommunikációt. Azonban a katonai hírszerzés célja, hogy bevesse ezeket az intelligens állatokat hadászati célokra. Sevilla professzor elveszíti a támogatást a kutatásához, és elveszik tőle a gyermekeiként szeretett delfineket is, legalábbis egy időre, amíg nem válik szükségessé a segítsége..
"...az emberélet milyen rövid, olyanok vagyunk, mint a rovarok, jövünk, megyünk, dolgozunk, szeretkezünk, múlik az idő, egymásután hullanak a másodpercek, a percek, könyörtelen lassússággal közeledik az a perc, amikor majd a haláltusámat vívom a verejtékes ágyban, iszonyatos félelem markol belém, ha csak rágondolok, borzasztó, hihetetlen, és az benne a leghihetetlenebb, hogy úgy teszünk, mintha megfeledkeztünk volna róla, úgy élünk, mintha nem volna semmi baj, pedig üvöltenünk kellene a félelemtől, de nem, szépen éldegélünk, okosan, magabiztosan, tevékenyen, optimistán, terveket csinálunk, miénk az élet, különbenis be van bizonyítva, hogy mindig csak mások halnak meg..."
- Eredeti cím: Un animal doué de raison
1 megjegyzés:
Ez az egyik kedvenc könyvem :)
Megjegyzés küldése