Nagy lelkesedéssel fogtam neki ennek a Pamuk könyvnek, bár még sose olvastam tőle semmit, és őszintén szólva nem is hallottam/olvastam róla se jót, se rosszat.A fülszövege nem volt teljesen egyértelmű, mire is megy ki a történet, kicsit elvont, kicsit misztikus, de azért még nekem valónak tűnt.
Azonban a leírásában szereplő egyik mondat szerint "Az elképesztő fordulatokban gazdag, nyugat-európai hagyományokra épülő, finom humorú misztikus regény eleven és valósághű képet fest a keletről, a mai Törökország életéről, belső viszonyairól." - hát, én semmi finom humort nem érzékeltem eddig, legalábbis az első 100 oldalig, a mai Törökország életét és viszonyait se éreztem ki belőle, de lehet ez az én hibám. Ha még rövidebb lenne, talán kíváncsiságból elolvasom, de így, 450 oldal kicsit sok.
Mindenesetre annyira untatott a könyv, olyan vontatott és sok helyen számomra nem érthető, illetve követhető volt, hogy feladtam, mondván amikor már nem szívesen veszek a kezembe egy könyvet, az már nem az olvasás élvezete.
Kíváncsi lennék másnak vajon tetszett-e.
4 megjegyzés:
Én utáltam, szerintem dög unalom. Én kb. 150 oldalt bírtam belőle, de azt is csak azért, mert egy nagyon kedves barátnőmtől kaptam a könyvet szülinapomra.
Pontosan ugyanígy jártam a Hóval.
Nálam pont emiatt van a polcon a "Nevem piros " c. könyve...nemtudom befejezni.
Bűnrossz, se én, se A. nem tudtuk végigolvasni...
Megjegyzés küldése