A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni. (Groucho Marx)

2008. október 23., csütörtök

Ivan Gyenyiszovics egy napja

Egy hetes egyiptomi nyaralásom alatt aztán volt elég időm olvasni, jó is volt nagyon.
Bár csak két könyvet vittem magammal, mert mindenki győzködött, hogy úgyse fogok annyit olvasgatni, jól jött volna még egy harmadik is, de sebaj.

Ivan Gyenyiszovics Suhov egy sztálinista munkatábor lakója, már 8 éve hogy ott raboskodik fogolyként.
A regény egy napját meséli el, a hajnali ébresztőtől a takarodóig, részletesen.

Szinte érezzük a mínusz harmincfokos hideget, amiben Suhovnak és rabtársainak menetelniük kell az építkezésre, ahol estig húzzák az igát. Odafele és visszafele is át kell esni a motozáson, kinyitni a valamit legalább meleget adó kabátot. Aztán ott van a mindig híg halleves, a fagyott kása, és a pár dekás kenyéradag. És a szigorított, a magánzárka, amit jobb elkerülni, mert az ember csak betegen tér vissza onnan, ha egyáltalán visszatér.

Itt az élet arról szól, hogyan tudod feltalálni magad, minél elviselhetőbbé tenned az életszínvonalad, de úgy, hogy ne bukj bele. A titkos dohány vásárlás, az orvosi rendelő látogatása egy pihenőnap reményében, az ételosztó szakács kicselezése az adagokkal, a - bizonyos szerencsés emberek számára érkező - csomagok tartalma utáni sóvárgás, és apróbb szívességek megtétele annak reményében, hogy csurran-cseppen valami, mind a túlélés eszközei a táborban.

És ki tudja mikor jön el a szabadulás napja?
Valakire tíz év után ráhúztak újabb tíz évet.. De remélni kell, muszáj, anélkül nincs élet.

"Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin a mai orosz irodalom talán legnagyobb alakja. A ma nyolcvanöt éves író 1918-ban született kozák értelmiségi családban. Apja még születése előtt meghalt, a fiatalember pedig a Vörös hadsereg tisztjeként végigharcolta a Második Világháborút, bátorságáért kitüntetésben is részesült. De bátorsága, szabad szelleme volt az is, ami már korán bajba sodorta: egy levelében nyíltan bírálta Sztálint és annak hadvezéri képességeit. Ezért 1945-ben letartóztatták, és nyolc évig különféle szovjet börtönökben, munkatáborokban raboskodott. A hatvanas évek enyhülő légkörében, Sztálin halála után írta meg az "Iván Gyenyiszovics egy napja" című novelláját, ami bombaként robbant a Szovjetunióban és külföldön is. " (http://www.mult-kor.hu/)

Nagyon tetszett a könyv, és mivel tényleg egy nap története, nagyon hamar el lehet olvasni. Megéri.

- Eredeti cím: Один день Ивана Денисовича
- A könyv letölthető az OSZK oldaláról
- Legeza Ilona könyvismertetője
- Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin

2 megjegyzés:

spg írta...

Én inkább úgy éreztem, hogy a monotonitás az óriási szenvedés a táborban, a megaláztatást és a hideget előbb-utóbb megszokták az emberek... Hiszen vannak akik munkatábor nélkül is laknak arra.

pici dzé írta...

Személyes kedvenc.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...