A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni. (Groucho Marx)

2008. április 4., péntek

Szívtelen kő

- Utazás a gyémántok birodalmában -

Gondoltam kössük össze a kellemeset a hasznossal: egy kis szakma, egy kis olvasmány.

Tom Zoellner könyvét is az Alexandrán néztem ki jó pár hónappal ezelőtt, nagy szerencsémre megmutattam bátyónak rendelés előtt, aki közölte, hogy neki megvan ez a könyv, ráadásul szerinte pont tőlem kapta valamelyik Karácsonyra. Ööö.
Na jó, végülis jó hír, párezret spórolok.

A sztori izgalmasnak ígérkezik: Tom Zoellner újságíró, egy szép napon megkéri barátnője kezét, jó amerikai szokáshoz híven egy gyémántos eljegyzési gyűrűvel. A dolgok úgy alakulnak, hogy még házasság előtt szakítanak, Tomhoz pedig visszakerül a gyűrű.

A gyémánt tüzében gyönyörködve megérik benne egy elhatározás: felkutatja ennek a gyönyörű kristálynak az útját, a föld legaljától egészen a csillogó kirakatokig.

Rengeteg helyre elutazik kíváncsiságától hajtva. Jár afrikai bányákban, sarkköri gyémánttáborban, japán ékszerboltokban, indiai csiszolóüzemekben, orosz vegyiüzemekben, beszélget csempészekkel, geológusokkal, bányászokkal, csiszolókkal, vegyészekkel, szóval csupa érdekes dolgot tudunk meg a gyémántokról, a velük foglalkozó emberekről, és a hozzá kapcsolódó mítoszokról.

Tom Zoellner stílusa nem unalmas, laza és olvasmányos, és tényleg sok érdekes dologra derít fényt utazásai és beszélgetései során.
A kedvencem ez a rész:
"Úgy tűnik, hogy a gyémántok esetében naprendszeren kívüli eredetet kell feltételeznünk. [..] Az apró drágakövek ezek szerint egy haldokló csillag szétszóródott, parányi darabjaiból származnak - a gyémánt tehát szó szerint csillagpor."

Ami miatt mégsem voltam teljesen elégedett a könyvvel, az azért volt, mert helyenként eléggé elkalandozott, olyan témákat boncolgatott hosszan, amik már nem kötötték le a figyelmemet, hajlamos voltam elkalandozni. Azt vettem észre, hogy a könyv közepétől várom már a végét.

Másrészt ez elvileg mégis valamiféle szakkönyv, akkor már ne írjuk a "rubin"-t "rubint"-nak basszus.
Meg ha már bekopizzuk két amerikai fickó nevét, vegyük a fáradságot, és a két név közötti "and" szócskát írjuk át "és"-re.
Na.
És egyebek, amik azért zavartak.

Az a gyanúm egyébként, hogy az eredetiben nincsenek ilyen bosszantó dolgok, szóval ejnye-bejnye fordító bácsi, nem kéne ilyenekkel lerontani a könyv színvonalát.

- Eredeti cím: Heartless Stone. A Journey Through the World of Diamond, Deceit and Desire
- A szerző oldala: The Heartless Stone

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...