Szilágyi Gyula újabb remekét nyílt alkalmam olvasni: a Nincs kilincs a magyarországi pszichiátriai ellátást és körülményeket hivatott felvázolni előttünk.
Az embernek némi fogalma ugyan van róla, hogy is működnek (vagy inkább nem működnek) kis hazánkban (és nem csak itt) ezek a dolgok, de azért néhol hitetlenkedve olvashatjuk a sorokat.
Szilágyi Gyulát - stílusa mellett - azért kedvelem nagyon, mert amikor csak lehet, úgymond "beépül a rendszerbe", hogy közvetlen közelről láttassa a valóságot az olvasóval. Így tett a gőzfürdőben is, amikor homoszexuálisnak adta ki magát, és így tesz ebben a könyvben is, amikor önként befekszik a pszichiátriára kezelésre. Bevállalós. Na és ettől lesz csak igazán realisztikus egy könyv. Érdemes elolvasni, mindenkinek ajánlom.
Egyetlen szépséghibája a borító, ami szerintem irtó rondára sikerült, pedig eddig minden könyvének annyira ötletes a borítója, nem értem ki csinálhatta meg ennyire bénára, de ez ne zavarjon meg senkit abban, hogy kézbe vegye.
Ja, és azt olvastam, hogy most nyáron fejezi be új könyvét, a Nagyvárosi Emánuellt. Alig várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése