A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni. (Groucho Marx)

2010. október 30., szombat

A Da Vinci család

Ritkán olvasok történelmi regényt, pedig amit eddig olvastam, mind nagyon tetszett. Talán attól tartok mindig, hogy az író nem fog tudni magával repíteni a képzelet birodalmába, hogy nem tudom majd beleélni magam a mesébe, és unatkozni fogok közben.

De most sem így történt. Robin Maxwell félelmetesen jó képességgel rendelkezik az iránt, hogy ha kinyitod a könyvet, oda képzeld magad, ahol a szereplőik élnek. Mert ÉLNEK. Így hát valahányszor nekifogtam az olvasásnak, a reneszánsz kori Itáliában voltam, Vinci mezőin szaladgáltam, Firenze útjának porát rúgtam.

Caterina, Leonardo da Vinci édesanyja egy igen nagy tudású patikus lánya. Az itáliai Vinci községben él, fiatal korában sokat segédkezik apjának, gyógynövényeket szed, lelkesen tanulja apjától a tudományt.

Lorenzo Medici

Szerelembe esik egy jómódú család fiával, Ser Piero di Antonio da Vinci ügyvéddel, akitől teherbe esik, és mivel a család nem engedi, hogy fiuk egy parasztasszonyt vegyen feleségül, 1452-ben megszületik Caterina törvénytelen gyermeke, aki a Leonardo da Vinci nevet kapja. Apja egy jómódú család lányát veszi feleségül és Firenzébe költözik.

Leonardo kicsi korában is már tehetségesen rajzol, végül apja elviszi rajzait Firenzébe, ahol a firenzei festő-és szobrászművész, Andrea del Verocchio rajongva fogadja művét, így Leonardo elutazik Firenzébe, és tanítványaként szolgálatába lép.

Caterina nem bírja sokáig egyetlen szeretett fia nélkül, ezért úgy dönt, hogy Firenzébe megy, mégpedig férfi álruhában. Hatalmas tudásával lenyűgözi a firenzei férfiakat, köztük a Medici család fejét, Lorenzo il Magnifico Medicit, akivel különös kapcsolatba kerülnek.
Palazzo Medici
Bár a regény főhőse Caterina, megismerhetjük belőle a reneszánsz kori Itália nyüzsgő életét, élén a Medici családdal, a kor kiemelkedő alakjait, művészeit (Sandro Botticelli, Andrea del Verocchio, Marsilio Ficino, Antonio del Pollaiolo és még sokan mások), és élvezettel olvashatjuk Leonardo da Vinci életútját, ami azért sok helyen az író fantáziájából merít inkább, de mégis képet kapunk a nagy művész viszontagságairól, műveinek keletkezéséről, és a kor politikai, vallási, és kulturális szemléletéről.

A könyv elég vastag, de azt hiszem ezt a történetet nem lehetett volna rövidebben megírni, máskülönben nem lett volna ilyen élvezetes. Robin Maxwell megfogja a kezünket, és végigvezet Itálián, beleshetünk a Medici villába, és Leonardo da Vinci műhelyébe is. Kell ennél több, hogy kicsit feledjük a szürke hétköznapokat?


5 megjegyzés:

Szanik írta...

Én is imádom a történelmi regényeket, bár igaz, néha ki lehet fogni egyet-egyet, ami száraz és unalmas, de szerintem megéri kísérletezni.Ezzel a könyvvel meg már szemezek egy ideje, úgyhogy most meggyőztél. Kell, kell, kell, méghozzá azonnal.;)

Andrea írta...

Azt hiszem a reneszánsz szerelmeseként mindent elmondtam: nekem is kell. Valahol azt olvastam, hogy a könyvben Caterina összeszűrt Lorenzo Medici-vel a levet. Ez tényleg igaz?

Cukorfalat írta...

Szanik: Igen, bár én eddig amiket olvastam, tényleg jók voltak pont, úgyhogy nem is tudom miért nincs nagyobb kedvem hozzájuk. De így legalább pozitív csalódás. :)

Cukorfalat írta...

Andiamo: ööö aki most nem akarja tudni, ne olvassa..

SPOILER






igen :) méghozzá nagyon szép és irigyelni való módon.. Olvasd el! ;) Nagyon megfogott a hangulata.

Andrea írta...

Rendben, felkerül a hosszúúúú listára ;):

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...