Érett asszonyok dicsérete

"Borzadt attól, hogy „elengedje magát” – vagy inkább attól, hogy elfelejti: nem szabad, mert nem lesz belőle semmi."

Egy ismerősöm kutakodott könyvespolcán, hogy mit adjon nekem kölcsön olvasni - nem mintha nem lenne jó pár könyvem, ami olvasatlanul áll a saját polcomon, ehh -, végül többedmagával ez a könyv került hozzám.

Vizinczey István Kálozon született, majd 1956-ban nyugatra menekült, 1966. óta pedig Londonban él. Regénye egy fiatal fiú története, akinek végigkövethetjük gyerekkorától tartó vonzódását a nőkhöz, különösen az érettebb nők iránt, és felnőtt férfivé válását mellettük.

A lopott simogatások, paskolások az anya barátnőivel, majd a gyerekkori vágyak, szerelmek, tapasztalatkeresések, tanulságok, élmények. Aztán az önálló, szabad, fiatal férfiúi élet, amiben nincs helye az érzelmeknek, csak a vágy beteljesülésének, és a minél több nővel való érintkezésnek. A titkos órák férjes asszonyokkal, megcsalt szeretők és házasságtörő, boldogtalan asszonyok.. az élet maga.

Igazából nekem nagyon tetszett a stílusa, olvasmányos volt és mindig volt valami benne, ami miatt alig vártam, hogy tovább olvashassam.

Vizinczey könyvéből 1978-ban film is készült, Érett nők dícsérete címmel.
És most olvasom, hogy könyvét 20 év után újra kiadták a Penguin Press Modern Klasszikusok sorozatában

"Túlságosan megértők vagyunk ahhoz, hogy megbélyegezzük cselekedeteinket: inkább indokainkat ítéljük el. Miután sikerült megszabadulnunk a viselkedést szabályozó parancsoktól„ megteremtjük a lelki élet motívumainak szabályrendszerét, hogy azért csak legyen valamiért szégyenkeznünk és szoronganunk. Elvetettük a valláserkölcsi tanokat, mivel azok az ember saját ösztönei ellen fordítják, és bűntudatra kárhoztatják azért is, amiért nem felelős: a természet törvényeiért. De nem olyan könnyű megszabadulni a szorongástól, bűntudattól! Ha másért nem, hát azért gyötörjük magunkat, mert nem vagyunk képesek az örök szerelemre. Ime az új bűnök: „csapodár vagyok”, „rosszul választottam”, „nem volt az igazi”, „nem lehet engem szeretni”. Manapság ilyesmi miatt háborgat minket a lelkiismeret. Szorongunk, de azt el nem ismerjük, hogy a szerelem múló szenvedély, amely nemigen függ akaratunktól vagy jellemünktől."

 - Eredeti cím: In Praise of Older Women