Mint ahogy írtam is, a virtuális könyvespolcomra raktam a következő könyvét Francesca Marcianonak, majd a virtuálisból az igazira került, de nem sokáig, mert annyira ahhoz volt hangulatom, hogy félretettem minden mást, amit elkezdtem olvasni, és belekezdtem rögtön.Megint csak ódákat tudnék zengeni az írónő stílusáról, egyszerűen fantasztikusan ír.
És ez a történet is iszonyúan jó volt, volt benne minden, ami csak kell.
Izgalom, szerelem, elmélkedés.
Szeretem az olyan könyveket, amiben sok olyan mondat, bekezdés van, amit elolvasva felpillantok a könyvből, és elmerengek rajta, hogy jé, ez mennyire igaz! Dolgok, amiket bár még sosem tudtam megfogalmazni, csak éreztem.
Jöhet a következő, de ahogy nézem az még nincs lefordítva, de sebaj, kell egy kis nyelvgyakorlás úgyis.
"A szerelem néha olyan könyörtelenné teszi az embereket, amilyenné még a gyűlölet sem. Amikor a szerelem a tét, senki sem tartja elfogadhatatlannak, hogy amikor a másik nem figyel, hátba döfje."
- Eredeti cím: Casa Rossa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése