Füsi F. József három évet töltött sebészorvosként Etiópiában, feleségével és kislányával 1972 és 1975 között.Szemléletes képet tár elénk ott tartózkodásának idejéről: a kórházi munka nehézségeiről, sikerélményekről, kivívott elismeréseiről és kollegáiról, ugyanakkor az őslakosokról és a betelepült olasz, görög, és egyéb nemzetiségű emberekről, a szolgáltatásokról, ételekről, éghajlatról, és a politikai életről.
Nagyon érdekes olvasmány, főleg mert szinte semmit nem tudtam az etióp emberekről, az ottani életről, éppen ezért meglepődve olvastam néhány dolgot. A könyv végén a szerző felesége is beszámol személyes tapasztalatairól egy fejezet erejéig, ami ugyancsak különösen érdekes, mert kicsit más (női) szemszögből láttatja a környezetet.
Egyedül Füsi F. József szakmai karrierjének derékba törése az, ami igazán elszomorító. Amikor három éves kiküldetéséről hazatér Magyarországra, sehol nem kap vezetői sebész állást, pedig szakmai (és vezetői) hozzáértéséről az etióp vezető orvosok és az etióp magyar nagykövetség is papírra vetett ódákat zeng.
Itthon kifúrják állásából, adminisztrációs területre kényszerítve, majd amikor tíz év elteltével újra a tűz közelébe engedik, a műtőben állva szembe kell néznie azzal, hogy 10 év kiesés egy sebész esetében behozhatatlan lemaradás..
Egyedül a háborús-politikai leírásokat volt kicsit nehezebb végigolvasnom, bevallom némely oldalt emiatt át is lapoztam, mert kicsit tömény volt nekem. Amúgy viszont tényleg érdekes olvasmány, megéri elolvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése