Bánatos kurváim emlékezete

Egyrészt azért rendeltem meg ezt a könyvet, mert hiányzott a Márquez-repertoáromból, másrészt felkeltette a kíváncsiságomat a címe.

Na nem azért, mintha valami szaftosat akartam volna olvasni, hanem egyszerűen kíváncsi lettem, mit tud egy ilyen címből kihozni Márquez.

A történet egy kilencvenéves férfi visszaemlékezése, ami leginkább a maga mögött hagyott éveiben feltűnt nőkről szól.
Sosem volt szerelmes élete során, és mindig valahogy rávette a vele együtt háló nőket, hogy fogadjanak el tőle pénzt az együttlétért.
Egyszer ugyan majdnem megnősült, de végül mégse ment el az esküvőre.

Az idős újságíró a 90. születésnapja előtt fejébe veszi, hogy sok-sok év absztinencia után visszatér a bujálkodás örömeihez, méghozzá nem is akármilyen fordulattal: egy fiatal szűz lányt óhajt éjszakára csemegének.

Rögtön tárcsázza is régi jó madám ismerősét, hogy megossza vele kérését, a madám pedig teszi is a dolgát, nem kell hozzá sok idő, előállítja a kívánt kislányt.
A férfi izgul, órákon át öltözködik, alaposan kitesz magáért, még az utcán is mindenki levágja, hova készül, és jó dugást kívánnak neki barátian.

Aztán amikor meglátja a szobában a neki tálcán felkínált, nyugtatóktól még alvó lányt, csak nézi, nézi egész éjszaka, másnap reggel pedig a lányt teljesen érintetlenül hagyva távozik.

Így megy ez nap nap után, míg nem rájön, hogy az, amit érez, talán a szerelem, ami most először életében utolérte. Talán ezzel a kislánnyal végre megtapasztalhatná a szerelemből való szeretkezést. Talán.

Igazából rövidsége miatt nagyon gyorsan elolvasható regény, helyenként kissé vulgáris beütésekkel, ugyanakkor mégis van benne valami "márquezes".
Értem ez alatt azt, hogy természetesen a Szerelem a kolera idején nyomába se érhet, de a maga nemében mégis élvezhető könyv, mert a kissé hagyományosnak mondható sztorihoz az írói hangvétel és stílus sokat hozzáad. Éppen annyit, amennyi kiegyensúlyozza a történetet.

- Eredeti cím: Memoria de mis putas tristes