Nabokovtól még csak a Lolitát volt szerencsém olvasni, ami a maga nemében egy fantasztikus könyv szerintem, anno írtam is ki belőle valami idézetet, annyira tetszett. Úgyhogy kíváncsi voltam e viszonylag újonnan kiadott regényére, bár tudtam, hogy rossz nem lehet.
A Nevetés a sötétben időben a Lolita előtt íródott, 1932-ben, Camera obscura címmel megjelent magyarul a fordítása oroszból, majd 1938-ban az angol változat - de ez nem csupán fordítás volt, mert Nabokov teljesen átírta a regényt.
A történet egy jóképű művészettörténész férfiről, Albert Albinusról szól, akinek bár van felesége és egy kislánya, mégis úgy érzi valami hiányzik az életéből. Mígnem egy nap betér egy kis moziba, ahol megpillantja a 16 éves Margot-t, aki jegyszedőként dolgozik ott. Több alkalommal is visszalátogat, de nem meri megszólítani, míg egy esős napon egymásba nem botlanak az utcán.
Albinus azonnal szerelembe esik, Margot-t viszont leginkább az anyagiak érdeklik, és álma, hogy egyszer híres filmszínésznő lehessen belőle. Albinus mindenben támogatja, idővel a családjától is eltávolodik Margot kedvéért, és észre sem veszi, mennyire kihasználják, és romba döntik, csak amikor már késő.
Bármennyire is annak tűnik, nem egy kiszámítható cselekményű regény, és az is nagyon tetszett, ahogy a szereplők pillanatnyi helyzetéről, életéről a legfinomabb átmenettel ír.
Megindító történet, szerintem letehetetlen.
- Eredeti cím: Laughter in The Dark
- Vladimir Nabokovról
- Film is készült belőle Tony Richardson rendezésében
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése