A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni. (Groucho Marx)

2008. február 23., szombat

Flaubert papagája

Barnes főhőse, Geoffrey Braithwaite két múzeumban kiállított papagáj után nyomozva próbálja megállapítani, melyik volt az, amelyik állítólag Gustave Flaubert íróasztalán ült.

A nagy kutatás alatt beleolvashatunk néhány régi levélbe, megtudhatjuk, Flaubert melyik állattal azonosult leginkább, ki volt a szeretője, mit gondolt a vonatokról, és sok más egyéb dolgot, amire nem is gondolunk.

Mindezalatt betekintést kapunk Geoffrey Braithwaite életébe is, aki orvos, és akinek meghalt a felesége, így már van ideje kutatni, utazgatni Anglia és Franciaország között, Flaubert szobrokat és papagájokat vizsgálgatni.

Bevallom, teljesen másra számítottam. A könyv enyhén szólva is eléggé csapongó - a közepe tájától már nem tudtam követni, hogy most miről is van szó, az utolsó előtti fejezetet pedig nem bírtam már cérnával, és átlapoztam, annyira nem kötött le, sőt. Inkább idegesített.

Tény, hogy vannak benne érdekes részek, gondolatok, de összességében nem bilincselt le a könyv, és ha kicsit hosszabb, biztos nem olvasom végig.

Ennyit erről, mindenesetre az író nem győzött meg, hogy más regényt is elolvassak tőle.

Eredeti cím: Flaubert's Parrot
A szerzőről: JulianBarnes.com

1 megjegyzés:

MC írta...

Szia, de jó, hogy írtál erről a könyvről. Én két másik könyvet olvastam Barnestól, de egyik sem győzött meg. Nem is értem, miért olyan felkapott szerző Angliában. Mivel a Flaubert papagáját tartják a főművének, azt gondoltam, hogy na jó, annak adok még egy esélyt. De ezután nem fogok.
MC

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...