Barbár állatok

A könyv borítóján található egy figyelmeztetés (vagy ajánlás), mely szerint a könyv széplelkeknek nem ajánlott. Ezt tanúsíthatom. Viszont bárki, aki bírja a szókimondó, fanyar, enyhén morbid, cinikus kortárs megnyilvánulásokat, annak kötelező.

A történet, ha jobban megnézzük, tulajdonképp egy ballada, ami valahol Oliver Stone "Született gyilkosait" éleszti újjá, modern környezetben, tengernyi vérrel, szexszel, erőszakkal megpúpozva, Guy Ritchie filmjeinek vágástechnikájával, mindezt azonban átszövi egy komoly társadalomelemzés és kritika.

A történet három anti/fő/hőse eltérő családi és társadalmi háttérrel rendelkezik, életüket ennek megfelelően más módon mérgezték meg, tették vakvágányra, de végül a közös szenvedély összehozza őket. Furcsa triumvirátusukban időnként együtt, máskor egyedül keresik a kiutat zsákutcának tűnő életükből. A közös nevező, közös kiskapu itt a drog, amivel kapcsolatban elkövetik a közmondásos hibát, azaz avval az utópisztikus feltételezéssel élnek, hogy lehet ezt okosan is csinálni.

És itt kezdődik a ballada, vagy morális tanmese azokról, akik - egészségtelenül hosszú ideig - azt hiszik, hogy korpa közé keveredve nem eszik meg őket a disznók, kis halként van esélyük cápák ellen, illetve, hogy az igazság végül győzedelmeskedik...

Az író életrajza szerint kalandos életet élt és él, mely alatt meglehetősen sokat látott a világból, és annak árnyoldalaiból, ezért valószínűleg saját tapasztalatainak köszönhető a feltűnő mellékszereplők karakterének, történetének időnként megdöbbentő részletessége. Dokumentarista tömörséggel, félkézzel lógat be olykor, a különböző környezetek egyesek számára hétköznapi, mások számára elképzelhetetlen poklainak bugyrai fölé, hogy utána, az így kapott, okozott többletfeszültséggel sodorjon a történet tovább.

Meséje ugyanis elképesztő lendülettel száguld, humora, és cinizmusa egyedi stílusban, tömören, zsigerbe markolóan karcol, és nevettet. Párbeszédei, monológjai, gondolatfonalai meghökkentőek, gondolatébresztőek, és szókimondásuk ellenére is végtelenül csiszoltak. Karakterei, gondolataik, kínjaik, és örömeik többé-kevésbé fájdalmasan ismerősek, érthetőek, aktuálisak.
Végig drukkolunk antihőseinknek, hátha valahogy, mégis jól kijönnek az egészből, noha érezzük, hogy a velejéig romlott összetevőkből, hiába a jó szándék,elszántság, vakmerőség, csak nem lesz habos sütemény...

• Don Winslow: Barbár állatok
• Eredeti cím: Savages
• Oldalszám: 248
• Kiadó: Agave Könyvek
• Az író oldala
• Részlet a regényből