A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni. (Groucho Marx)

2010. július 7., szerda

Ostinato

Hű, lehet, hogy túl sokat vártam ettől a könyvtől, de akkor is siralmas volt..
Persze kicsit elfogult voltam, mert a hátoldalán olvastam, hogy az írónő magyar származású, '56-ban ment ki Svédországba, ahol jelenleg egy gyermekklinika professzora. Gondoltam ez elég jó "ajánló" ez ahhoz, hogy valami érdekes könyv legyen, főleg ha önéletrajzi ihletésű.

De nem, semmilyen orvosi vonatkozása nincs a regénynek, sőt. Mindössze egy régi, elfeledett gyilkosságról szól, aminek szemtanúja volt gyermekkorában, és ez az emlék most feltör belőle, és próbálja megfejteni az akkor történteket...
Mindeközben össze-vissza ugrál időben és térben, teljesen összefüggéstelenül, mint amikor valaki szóban mesél valamit, de nem tudja hol is kezdje, és idő közben jutnak eszébe régebbi dolgok, amiket kihagyott.

Szóval nem tetszett, nagyon nem, egyáltalán nem kötött le, sőt, már idegesített is, de mivel pont előtte volt egy könyv, amit abbahagytam, nem akartam még egyet.. Pedig már többször megfogadtam, hogy nem olvasok el többé kényszerből könyvet (kivéve persze a tankönyveket), mert hát végtére is a szórakoztatásomra van.
Az utolsó pillanati azt akartam hinni, hátha mégis megváltozik a véleményem, de sajnos nem így lett.

- Eredeti cím: Första kontingenten

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...