Ókori vakáció

"Egy régi olasz vicc szerint Krisztus biztos, hogy napolitano volt: harmincéves koráig otthon élt, abban a hitben, hogy az anyja szűz, és azzal a meggyőződéssel, hogy ő Isten."

Amikor bementem a Libribe, hogy vegyek egy jó könyvet gyorsan, szinte rögtön a kezembe akadt Tony Perrottet könyve.

Igazából már a címlap alapján szimpatizáltam vele, aztán amikor elolvastam a fülszöveget, meg kicsit beleolvastam a könyvbe, rögtön vittem is a pénztárhoz, elég meggyőző volt.

Tony Perrottet ausztrál származású szerző, elsősorban újságírással foglalkozik, pl. a The New York Timesban is jelennek meg írásai, ez az első könyv próbálkozása.

Feleségével kettesben rengeteg helyen megfordultak már a világban, kivéve a Földközi-tenger vidékét, a Nagy Körutazás színhelyét, amerre a régi rómaiak indultak útnak anno, szintén turista módjára.
És amikor egy éjszakán felesége közli vele, hogy gyereket vár, úgy gondolják itt az utolsó alkalom, hogy még utoljára kettesben zavartalanul utazgassanak.

Tony Perrottet könytárakban tölti napjait, poros könyveket üt fel, hogy lássa, a régi rómaiak milyen útvonalon haladtak végig; elhatározza, hogy az ő utuk is pontosan azt a vonalat fogja követni, lehetőség szerint minél több alkalommal ugyanolyan szállító eszközökkel megtéve az utat. Irány tehát Olaszország, Egyiptom és Görögország.

Az ötlet jó, és érdekesek a látnivalók, élmények is, Tony Perrottet mégsem volt képes maradéktalanul lekötni a figyelmemet.

Első tanulság: az ember 5-6-7 hónapos terhesen ne vágjon neki egy hosszú utazásnak, vagy legalábbis foglalja le előre a szállását minden leendő színhelyen.

A másik, amin kiakadtam: a feleség - hangsúlyozom, immár több hónapos terhesen - elborzadva látja, hogy egy nekik vacsorát készítő házigazda, aki valami ázsiai vírussal fertőződött meg, beleprüszköl az ételbe, meg a kezébe főzés közben, elfogadja az ételt. Majd miután természetesen másnapra ő is lebetegszik, közli, hogy hát nem akarta visszautasítani az ételt, azért nem mondta, hogy nem kér. És persze mennek valami helyi dokihoz antibiotikumért. Gratula.
Na, ezen jól felhúztam magam.

Szóval összességében még akár jó is lehetne a könyv, de az 500 oldal kicsit sok belőle, én már a felénél azt vártam, hogy mikor érek már a végére. Vannak benne jó részek, de őszinte szívvel senkinek nem ajánlom a könyvet igazán.
Akkor már inkább olvassatok Homéroszt.

- Eredeti cím: On The Trail of Ancient Roman Tourists
- A szerző oldala: Vagabonding Update