Régóta ácsingóztam erre a könyvre, és talán kicsit túl sokat is vártam tőle.
Ha a külsőségeket tekintjük, a borító elég elcseszett, vagy inkább primitívnek mondhatnám, legalábbis Szilágyi Gyula eddigi régebbi, és első kiadású könyveihez képest. (
És ha már Emanuelleknél tartunk, a Tisztántúli Emanuelle új borítója szerintem sokkal bénább, és fantáziátlanabb, mint a régi, nem beszélve arról, hogy puhafedeles lett, eleve ponyva-feeling olvasni, sajnálom)
Másrészt sajnálattal szemrevételeztem, hogy elég vékonyka, de ez már nem a külsőséget illeti, és inkább csak szellemi mohóságom mondatja velem.
A könyv tulajdonképpen a Tisztántúli Emanuelle nagyvárosi változata: azaz hogyan működik a szexuális élet és kultúra a városokban, távol az aprófalvak merev erkölcsi normáitól.
Sok érdekes, helyenként megmosolyogtató, máskor elgondolkodtató interjú, beszámoló, és bár itt azért nem érnek olyan sokkok, hogy le kell tennem a könyvet, mert ezt nem hiszem el, úristen, de attól még igen szórakoztató, kellően humoros és intelligens olvasmány.
Azért is idegenkedem a borítójától, mert kinézetre egyáltalán nem szociográfia jellegű könyvként hat, hanem inkább valami olcsó soft pornóként, amit (a tartalom előzetes ismerete nélkül) valószínűleg nem emelnék le a polcról a könyvesboltban, és így sosem tudnám meg, hogy miből maradtam ki.
- A könyv az Alexandrán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése