Mentegetőzöm

Az igazat megvallva kicsit röstellem, hogy már ennyi ideje nem tudtam ide írni, és felvirítani valamit, de az a kőkemény igazság, hogy a Szerelem a kolera idején elolvasása után, azzal a lendülettel rögtön a kezembe vettem az Azért élek, hogy elmeséljem az életemet c. önéletrajzi ihletésű Márquez darabot, mondván nehogy elvonási tüneteim alakuljanak ki, ez most nekem jó lesz.

De valahogy mégsem volt olyan jó nekem, mint azt reméltem.

Rengeteg minden visszaköszönt az önéletrajzból, ami a Szerelem a kolera idejénben benne volt, azaz Márquez tulajdonképpen számos dolgot saját életéből átemelve írt meg a regényben. Ami amúgy nem lenne rossz dolog, sőt, engem mégis zavart, hogy sokszor az volt az érzésem, mintha újra elkezdeném olvasni elölről az imént letett könyvet.

Szóval (az 500-hoz képest legalábbis) röpke 110 oldal után csalódottan a polcra raktam a könyvet, talán majd máskor újra előveszem, és úgy már jó lesz nekem.

Még két dolog, amit mentségemre felhoznék, hogy kicsit elkezdtem tanulni, illetve egy ugyancsak vaskosabb regénybe belefogni, and you know, it takes time.