A plüsskutya, aki olvas

Picasso, az anti-nagypapa

2012-02-03T16:14:00.000+01:00

Először is le kell szögeznem a tényt: szeretem Picassot. Persze elég sok festménye van, amit nem tennék ki a szobámba, de azért valljuk be, zseniális művész volt. Amikor egyszer Nizza-ban jártam, egy kiállításon vettem róla pár képeslapokat, amiket mostanában tervezek méltó keretbe foglalni és kitenni a falamra.
Ezek után olvastam el Picasso egyik unokájának, Marina Picassonak könyvét, ami csak azért érdekes, mert a könyv hangvétele nem túl pozitív-nosztalgiázós hangot üt meg, és akkor még finoman is fogalmaztam.

Az unoka könyvének megírását állítólag harmincévnyi hallgatás előzte meg, illetve több mint egy évtizedes pszichoterápia folyt közben.

Marina a múltat a családi kapcsolatok tükrében eleveníti meg: apja, Paulo örökös elnyomását és behódolását a Művésznek, nagyapja egész családra ránehezedő hatalmával és önkényességével, önzőségével, bátyja, Pablito érzékeny világával, és anyja, a Picasso-t "sztároló", nem igazán mintaanyaként viselkedő szülő emlékével.

Marina soraiból árad a keserűség, a hosszú éveken át cipelt családi teher és fájdalom. Fájdalom, hogy a nagyapa nem volt olyan nagyapa, amilyen a mesékben van. A nagyapa egy saját világában élő zseni volt, akinek sem ideje, sem türelme nem volt unokáira, és az egész családjára. A találkozások velük inkább csak hivatalos látogatások voltak, ami az unokák vélhetően elég rosszul éltek meg akkoriban. Mivel a gyerekek a szülőktől nem (sem) kapták meg a kellő odafigyelést és szeretetet, a nagypapa lett volna a mentsvár számukra, aki babusgatja őket, de sajnos ez nem így volt. Picasso nem ez a típus volt.

Sajnos a könyv eléggé erre van kiélezve, tulajdonképpen egy elfojtott szeretethiány tör ki Marinából, Picasso munkásságáról nem sokat olvashatunk. A sorok nagyrészt vádaskodó hangvétele nem feltétlenül vált ki az olvasóban rokonszenvet és együttérzést. Kicsit olyan, mint amikor az ember belecsöppen egy számára érdektelen veszekedés közepébe, de kénytelen végighallgatni. Azért szerencsére vigasztalnunk nem kell Marinát, arra valószínűleg ott volt neki a pszichoterapeutája, aki ösztönözhette őt e könyv megírásában.

Mindenesetre későbbi magánéletében nem bízza a véletlenre: több vietnami árva gyereket is örökbe fogad, és szintén Vietnamban létrehoz egy úgynevezett Gyerekfalut, ami hátrányos helyzetű gyerekek számára nyújt otthont. Valószínűleg magában így kompenzálja az érzést, hogy bár ő a nagy Picasso unokája, de ellentétben a saját felmenőivel, ő mindent meg akar adni a saját családjának. És ezzel nincs is baj. Csak szerintem jobban járt volna, ha a könyv helyett naplót írt volna, saját magának.
Inkább olvassuk el Gertrude Stein: Picasso c. művét!

Marina Picasso: Nagyapám
Kiadó: Etoile Kiadó
Oldalszám: 223

Ajándékok

2012-01-15T14:46:00.000+01:00

Most, hogy befejeztem a vizsgaidőszakot (el sem hiszem), felteszem végre, hogy milyen könyveket kaptam Karácsonyra. Alig várom, hogy nekikezdjek mindnek. Na meg persze a többinek, amik a polcon várnak rám..

Dr. Varró Vince 1921-ben született Budapesten. Budapesti iskolaévek, majd belgrádi és szegedi egyetemi tanulmányok után a Szegedi Orvostudományi Egyetem I. Belklinikájának munkatársa. Hetényi Géza tanítványa. Rövid II. belklinikai professzori kitérő után 1973-tól több mint két évtizeden át az I. Belklinika tanszékvezető egyetemi tanára. 1958-tól a Magyar Gasztroenterológiai Társaság főtitkára, majd elnöke. Számos magyar és idegen nyelvű könyv, tanulmány, tudományos munka szerzője. Önéletrajza egy három államrendszert átélt nemzedék képe múltjáról őszintén és sajátos látásmódban.

Harmincéves volt Albert Schweitzer – a strasbourg-i egyetem teológiai fakultásának tanára, a teológiai szeminárium igazgatója, prédikátor és hírneves orgonaművész, amikor elhatározta, hogy hátat fordít addigi sikeres életpályájának, és „olyan feladatot vállal, amelyek közvetlenül az embert szolgálhatja”. 1905-ben megkezdte orvosi tanulmányait, és 1913-ban, orvosi diplomával a zsebében s a saját pénzéből vásárolt orvosi felszereléssel, gyógyszerekkel elindult Afrikába, Gabon francia gyarmatra, hogy a párizsi evangélikus misszió lambarénéi állomásán megkezdje tevékenységét, és „ezzel törlesszen valamit az európaiaknak a színesbőrűekkel szemben fennálló adósságából”. Rendelője egy ócska tyúkól volt, a betegeket a szabad ég alatt kezelte, és elhelyezésükre egy-két kezdetleges barakk állt rendelkezésére. 1925-ben Schweitzer áttelepítette kórházát a misszió területéről saját telkére, biztosítva ezzel, hogy „vállalkozása vallások és nemzetek felett álljon”. A kórház azóta állandóan tovább épül. 1969-ben már 80 épülete volt, 600 beteget tudott ellátni és ugyanennyi kísérőt befogadni. A világ minden részéből érkeznek Lambarénéba önkéntes orvosok és ápolónők, hogy segítsék a kórház működését. Az őserdő orvosa önzetlen, áldozatos emberbaráti tevékenységével kivívta a világ népeinek tiszteletét. 1952-ben elnyerte a Nobel-békedíjat.

A kutatóorvos szerzők az élet kritikus szakaszait követik végig a fogantatástól az öregedésig. E kritikus szakaszokban (magzati élet, születés körüli időszak, serdülőkor, öregedés) a szervezetet érő hormonális és idegrendszerre ható károsítások vagy környezeti tényezők (például mérgezés) később megjelenő, de az egész életre kiható elváltozásokat okozhatnak, elsősorban az idegrendszer vagy a hormonális szabályozás károsodása révén. Ugyancsak életre szóló problémákat idézhetnek elő a csecsemő- és gyermekkori vagy serdülőkori lelki és nevelési hatások. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a drogélvezet vagy egyéb életviteli kilengések éppúgy, mint a környezetszennyező anyagok nemcsak az egyént, hanem az utódokat is súlyosan károsíthatják. Tehát nemcsak önmagunkért, hanem a jövő nemzedékeiért is felelősek vagyunk. A könyv közérthető, olvasmányos stílusban szól a legszélesebb olvasóközönséghez.

A szempillák függönyén túl

2011-11-09T19:48:00.001+01:00

A neten rendeltem ezt a könyvet még régebben, és emlékszem, mennyire csalódott voltam, hogy a 120 oldalból körülbelül 33 oldal maga a napló, a többi vers. Versek, amiket Joanna írt. Talán emiatt is állt a polcomon ennyi ideig, de most nem akartam hosszú könyvbe kezdeni, így azt gondoltam, most jött el az ideje..

És akkor most kicsit visszakoznék. Bár maga a napló alig több, mint 30 oldal, az a 30 oldal olyan tömény, és fájdalmas, hogy azt hiszem nem is bírtam volna sokkal többet olvasni belőle.
Joannát 20 évesen megtámadja a gerincrák. Ez így már önmagában egy mérhetetlenül tragikus esemény, de amin Joanna és a családja keresztül megy a diagnózisig elvezető úton, az borzalmasan megrázó. Az ember akarva-akaratlanul is átérzi a fiatal lány szenvedéseit és fájdalmait, ezért is írtam, hogy rettentően tömény a könyv.
Egyik orvosa, Jacekuczak professzor szorgalmazta a versei és a napló kiadását könyv formájában, ami nagyon tanulságos olvasmány lehet az esetleges sorstársai számára is, de az egészséges, a mindennapok átlagos problémáival küzdő emberek számára is.
Ugyanis a naplót olvasva zuhant rám az érzés, hogy mennyire nem tudjuk megbecsülni azt, amink van. És hogy csak akkor érezzük mennyire fontos nekünk valami, ha veszélybe kerül, vagy ha elveszítjük. Ez mindenre igaz az életben, de az egészségünkre mindenképp. És lehet, hogy klisé, de hogy mennyire így van, azt a könyv olvasása után mindenki a bőrén érezheti.

"Szeretnék fölkelni, felöltözni és járni. Sétálni. De előbb szeretnék felöltözni. Ez az én fájdalmas vágyam. Szeretnék egy nadrágot felvenni vagy egy hosszú szoknyát és egy blúzt vagy egy pulóvert. Szeretnék kinézni valahogy: ruhában, cipőben. Éppen ez az. A cipő. Cipőben lenni és járni.[..] Milyen szép lenne! Az eszem fáj ezektől az ábrándoktól. Már két éve nem tudok fölkelni, felöltözni, járni. [..] Blúzokról és bugyikról álmodozom, harisnyákról és pulóverekről. Olyan dolgokról, amelyek idegenek lettek számomra. Szeretném ezeket megérinteni, simogatni, letenni magam mellé, és nézni rájuk. És semmi mást."

Joanna Drazba: A szempillák függönyén túl
Kiadó: Pont Kiadó
Oldalszám: 120

Köszönöm :)

2011-11-06T22:54:00.001+01:00

Köszönöm szépen ezt a csodás kis díjat, amit egyik kedvenc bloggerinámtól, Andiamo-tól kaptam!

Mivel már szerintem majdnem körbeért, nem emelek ki senkit, de a link-listámról mindenki megérdemli. ;)

Szívügy - Egy amerikai orvos magyar emlékei

2011-10-22T19:56:00.001+02:00

Nagy érdeklődéssel vettem kezembe Dr. Kerényi Tamás könyvét. Visszaemlékezése rengeteg érzelmet hoz felszínre benne, és szerintem az olvasókban is, legalábbis engem mélyen megérintett élete története.
Az ötvenes évekbeli Magyarországon vagyunk, sztálinista terror, gulág táborok, ÁVH, besúgók. Kerényi Tamás édesapja is "eltűnik" hosszú évekre, mialatt nem tudnak róla semmit, a csonkán maradt család próbálja úgy folytatni az életét, ahogy addig, és soha föl nem adni a reményt, hogy apjuk visszatér egészségesen.

Tamás úgy dönt, hogy orvosi egyetemre megy, mint kiderül, ez apja kívánsága is. Lelkesen kezd bele tanulmányaiba, de az otthoni helyzet annyira elmérgesedik, hogy Tamás hosszas vívódás után úgy dönt, 1956-ban elhagyja az országot. Szülei nem tudnak róla, csak néhány baráttal osztja meg tervét, akik segítenek neki véghezvinni ezt az akkor csöppet sem veszélytelen tervet, és végül Tamás Amerikába kerül.
Hatalmas szorgalommal és kitartó munkával megtanulja a nyelvet, befejezi félbemaradt orvosi tanulmányait, és sikeres szülész-nőgyógyász lesz Amerikában.

A természetéből adódóan örökké tevékeny embert váratlan balesete, egy szívinfarktus dönti le a lábáról, és köti a kórházi ágyhoz hosszú hetekre. Ez a fordulat nagy bosszúsággal és félelemmel tölti el, hirtelen elönti a tehetetlenség érzése, és aggasztja, hogy kicsúszik kezéből a kormány, ami számára eddig ismeretlen érzés. A kényszerpihenő alatt megérik benne a gondolat: ahogy elfoglalt egyetemistaként ő nem tette meg anno, hogy édesapját faggassa a szörnyű orosz fogságbeli életéről, szeretné, ha a saját gyerekei megismernék az övét: küzdelmes gyerekkorát, magyarországi életét és történeteit.
Így hát megírja ezt a könyvet, amit azt hiszem nem csak a közvetlen családja, de sokan mások is nagy érdeklődéssel forgathatnak majd. Én legalábbis azzal tettem, és nagyon szerettem.

1990-ben ösztöndíjat alapított fiatal magyar orvostanhallgatók számára.

Dr. Kerényi Tamás Szülész-nőgyógyásznak a magyar tudományos együttműködés, a tehetséges fiatal magyar orvosok kutatómunkájának elősegítése a "Kerényi Perinatális Ösztöndíj" létrehozásával, valamint 1956 szellemének és örökségének ébrentartása érdekében végzett munkássága elismeréseként a Magyar Köztársasági érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozták:

(forrás: www.gimagine.com)

Amerikában is kiadták könyvét "Ice chips" címmel, sajnos a neten nem leltem, pedig kíváncsi lennék a borítójára.

Kerényi Tamás: Szívügy - Egy amerikai orvos magyar emlékei. Szeged - '56 - New York
Kiadó: Magyar Könyvklub
Oldalszám: 294
A díjátadáson mondott beszéde angolul

Who is the Morrie in your life?

2011-10-14T14:28:00.001+02:00

Mindenkinek kellene egy Morrie az életébe. Vagy legalábbis mindenkinek el kellene olvasnia ezt a könyvet.
Hogy érzékeltessem, mennyire nem túlzok: a könyvet 41 nyelvre fordították le és több országban kötelező olvasmány középiskolákban és egyetemeken is.

Mitch Albom-tól elsőként a "Csak egy kis hit kell" c. könyvet olvastam, ami után biztosra vettem, hogy azt a többi könyve fogja követni; tetszik az a minden mesterkéltség nélküli stílusa, őszintesége és hogy alapvetően nagyon jó ember.

Mivel a Tuesdays with Morrie megvolt angolul, nagyon kíváncsian álltam neki az olvasásnak, nem kevés elvárással felszerelkezve. És hát, nem hogy nem csalódtam, de Mitch Albom ha lehet, még nagyobbat nőtt a szememben.

Mitch Albom igen sokrétű ember, szociológiából van diplomája, újság- és forgatókönyvíró, rádiós és tévés személyiség, és jazz zongorista. Ez a könyve 205 hétig vezette a New York Times bestseller listáját - ami szerintem elképesztő, viszont a könyv olvasása után maximálisan érthető is.

De miről is szól ez a könyve? Morrie Schwartz Mitch egyetemi tanára volt, akivel kölcsönösen nagyon kedvelték egymást.
A diplomaünnepségen Mitch biztosítja szeretett tanárát afelől, hogy fog még hallani róla, azonban ahogy az az ígéretekkel lenni szokott, feledésbe is merült, és Mitch két évtizeddel később, egy tévés műsorban hall újra öreg tanáráról, aki gyógyíthatatlan betegségben szenved.
Ez a szörnyű kór az ALS (Amyotrophiás lateralsclerosis), ami a mozgató idegsejtek fokozatos pusztulásával járó progresszív idegrendszeri megbetegedés, amely testszerte az izmok gyengeségéhez, sorvadásához és 3-8 éven belül halálhoz vezet.

"In the beginning of life, when we are infants, we need others to survive, right? And at the end of life, when you got like me, you need others to survive, right?" His voice dropped to a whisper. "But here's the secret: in between we need others as well."

Morrie életszeretete: egyedül is eljárt táncolni, és hajnalig ropta

Mitch Albom Detroit-ból Boston-ba repül, hogy felkeresse őt otthonában, és ez a könyv az ő együtt töltött keddi napjaikról szól, a közös beszélgetésekről, Morrie csodálatos életszeretetéről és szemléletéről, és szeretettel teli tanácsairól az élethez, amelyek minket is elgondolkodtatnak. Morrie nem fél szembenézni a halállal, utolsó percéig képes mosolyogni, és nem veszti el az életbe vetett hitét. Végigkísérhetjük Mitch Albom változását is: ahogy a zárkózott, örökké kapkodó, munkájának élő férfi imádott tanára utolsó hónapjaiban teljesen más emberré válik. Nem fél kimutatni a szeretetét, és nagy szeretettel ápolja őt.

"It's natural to die." he said again. "The fact that we make such a big hullabaloo over it is all beacuse we don't see ourselves as part of nature. We think beacuse we're human we're something above nature."

Nem túlzok, ha azt írom, hogy a könyv utolsó kb. 40 oldalát végig sírtam.. Annyira gyönyörű volt, annyira fájdalmas, de mégis csodálatos, ahogy két felnőtt férfi búcsúzik egymástól, megpróbálva megőrizni minden közös pillanatot, és elengedni egymás kezét örökre.

Csodálatos könyv, meleg szívvel ajánlom mindenkinek!
Ahogy utánanéztem, látom, hogy film is készült belőle, Leckék az életről címmel, Jack Lemmon főszereplésével, alig várom, hogy megnézhessem, nagyon kíváncsi vagyok.

Tuesdays with Morrie
Magyar címe: Keddig beszélgetések életről és halálról
Oldalszám: 182
Kiadó: Doubleday / Könyvfakasztó Kiadó
Film is készült belőle
Mitch Albom oldala

A műtőlámpa fényében - Egy sebész önéletrajza

2011-09-17T20:11:00.000+02:00

Akihez közel áll az orvostudomány, vagy legalábbis szívesen olvas orvosírók által írt könyveket, azok Andrea Majocchi könyvében biztos nem fognak csalódni. Bár előszavában megjegyzi, hogy könyve az orvosoknak túl kevés, a laikusoknak pedig túl szakmai, ezért leginkább orvostanhallgató fiának írta, egyfajta végrendelkezésként, és hogy jó és példás életre ösztökélje. De ez ne riasszon el minket, könyve nagyon is élvezhető.

Édesapját, aki nagyreményű orvos volt, még gyermekkorában elveszítette, így az árván maradt családot nagybátyja vette védelmébe. Nagyon szűkösen éltek, de Andrea-nak sikerül megnyernie egy ösztöndíjat, amivel lehetősége nyílik rá, hogy teljesüljön az álma, és apja nyomdokaiba lépve orvosi egyetemre menjen.

A XIX. század környékén járunk Olaszországban, Andrea Majocchi-nak sokféle kalandban és izgalomban van része orvosi pályafutása során, úgyhogy a történeteit olvasva nem unatkozunk majd.

Cirkuszos kocsiban, bordélyházban operál, sokszor kockáztatva a saját életét is, mindvégig próbálva az általa vélt helyes és orvoshoz méltó utat járni, ami az akkori időben (sem) nem volt könnyű dolog. Dolgozik az első világháború alatt a katonai kórházakban, segédkezik párbajoknál, utazik a lourdes-i zarándokok mellett kísérő orvosként, és még rengeteg más kalandban van része.

Érdemes tehát elolvasni, izgalmas és emberi könyv ez, ajánlom mindenkinek.

Andrea Majocchi: A műtőlámpa fényében - Egy sebész önéletrajza
Eredeti cím: Vita di chirurgo
Kiadó: Dante Könyvkiadó, 1940
Oldalszám: 351

Muffin díj

2011-09-15T12:42:00.002+02:00

Andiamo ajándékozott meg ezzel a díjjal, köszönöm szépen neki, nagyon jólesett!

Mostanában ritkábban van időm könyves-blogokat olvasni, de azért persze próbálok pótolgatni, illetve amiely könyvek felkeltik a kíváncsiságom, azokat elolvasom, ki mit írt róla. Ahogy látom már majdnem mindenki megkapta ezt a díjat, azért szemezgetnék pár nekem kedves blogot, aki még talán nem.

Vita

2011-09-10T19:03:00.000+02:00

Melania G. Mazzucco nálam "Az egy tökéletes nap" után olyan írónővé vált, akinek a könyveire most már feltétlenül kíváncsi vagyok. Ugyanis lehet bármilyen jó egy történet, ha az írónak nincs megfelelő stílusa, vagy nem tudja megfelelően érzékeltetni, amit kell. Mazzucco könyveihez nem kell sok fantázia: az írónő ugyanis olyan érzékletesen ír, hogy lelki szemeink előtt megelevenednek a képek, és nem kell mást tennünk, csak hátradőlni a fotelban, vagy az ágyban, és hagyni, hogy magával ragadjon a történet. Belecsöppenni egy másik világba, átélni a fájdalmakat, örömöket, sírni és nevetni.

És nem csalódtam: nagyon mély könyv ez, nincs összecsapva és elnagyolva, látszik, hogy hosszas kutatómunka előzte meg az írást.

Az írónő ugyanis saját családfáját is kutatta mindeközben. A regény két főszereplője Vita és Diamante, gyerekkori jóbarátok, Diamante pedig történetesen Melania Mazzucco nagypapája.

1903-ban Vita 9 éves, Diamante pedig 12, amikor elhagyják Olaszországot, és Amerika felé tartanak egy hajón. Vita édesapja Amerikában lakik, hozzá küldték őket a szülők egy jobb, és szebb jövő reményében. Az ottani állapotok azonban rémisztőek: Vita apja egy panziót üzemeltet az olasz negyedben, ahol együtt laknak a munkásokkal, akik hangosak, és büdösek, és a gyerekek sok szörnyűséggel szembesülnek- nyomorral, halállal, bűnőzéssel, éhezéssel. Csak az egymás iránt érzett szerelmük tartja bennük a lelket sokszor, amiről úgy gondolják, az egyetlen biztos dolog az életükben.

"Nem lenne élet az, amit olyan körülmények között él az ember, hogy nem kaphat sebeket, és nem érintheti fájdalom és csalódás. Nem ajándék az, amit úgy adunk, hogy közben garanciát kérünk arra, hogy érintetlenül kerülünk ki a dologból, sőt még viszonzást is kapunk érte. Csak akit valóban szeretünk, az tud elárulni bennünket."

Sokféle karaktert ismerünk meg, mindenkinek megvan a maga életútja. Az olasz emigránsoknak nagyon nehéz életük van New York-ban, emiatt nehéz igazán jó munkát is találni. Diamante vízhordó fiúnak áll messze a várostól, ahol a sok szenvedés és átverés után csupán egy dolog élteti; hogy hazajöhet végre Vita-jához.

A könyv több idősíkban mozog, emiatt volt, hogy kicsit elvesztettem a fonalat, de a fülszöveg sokat segít benne, hogy megértsük, hol is járunk épp, ha elakadnánk. A "Vita" az a regény, amit szép lassan, nyugodt körülmények között érdemes olvasni, mintegy magunkba szívni az atmoszféráját a könyvnek.

Melania Mazzucco a saját családja történetét fonta össze a huszadik századi olasz emigránsok világával, az idősíkok változtatásával pedig néha rádöbbenünk, milyen múlandó az élet, az emlékek azonban örökre velünk maradnak.

Melania Mazzucco: Vita
Oldalszám: 644
Kiadó: Európa Könyvkiadó

Az élet nem habospite

2011-08-25T13:18:00.001+02:00

Nem állítom, hogy Vavyan Fable minden könyvét olvastam volna, de például az egész Vis Major sorozatot igen, és nagyon szerettem. A Halkirálynővel már bajban vagyok, azt hiszem abból egyet sem ismerek, de ez nem jelentette azt, hogy emiatt ne élvezhettem volna a könyvet maradéktalanul.

"– A béka kisfiú a szülei elé áll, és megkérdezi: Apu, anyu, hogy születik a kisbéka? Béka apuka így hebeg: Ööööööö… izé… nos… Hát a gólya hozza! Béka anyuka a szívéhez kapva felkiált: Gratulálok! Jó, hogy nem mindjárt a vérfarkas!"

Tényleg meg kell hagyni: elég nagy elvárásokkal kezdtem neki a könyvnek. Arra számítottam azt hiszem, hogy a kanapén a rekeszizmom görcsölésétől összegörnyedve fogok fetrengeni, és hangosan hahotázni. Jó, talán ezt nem kellett volna. De a könyv első egynegyedében az járt a fejemben, hogy te jó isten, ezek a szójátékok és szlengek nagyon gyengék, és még egy halvány mosoly sem suhant át az arcomon.
Azért nem adtam fel, leginkább mert kölcsön könyv volt.

Aztán végülis a vége fele már belemásztunk az izgalmakba, ráhangolódtam Vis Majorékra is újfent, és egyszer hangosan fel is röhögtem. Talán a sok karakter kicsit sok volt, és néha kapkodtam a fejem, hogy most hol is vagyunk térben és időben, és ki is a narrátor. De azért nem állítom, hogy követhetetlen volt, a rajzos megoldás is sokat segített a dolgon.
Van esküvő, izgalom, lövöldözés, zsaruromantika, csipkelődés - ahogy már megszokhattuk. A fejezetek elejére beszúrt idézetek meg jópofák.

"– „Nagypapa! Koporsós temetést akarsz vagy inkább hamvasztósat?” "Lepjetek meg, fiacskám.""

Szóval első könyvnek biztos nem ajánlanám senkinek, az igazi rajongók meg úgysem fognak emiatt eltántorodni az írótól, de ez egy erős közepest kapott tőlem.

Cím. Habospite
Oldalszám: 456
Kiadó: Fabyen Kiadó

Kegyes hazugság

2011-08-22T15:16:00.000+02:00

A fülszövege alapján rettentő kíváncsi voltam erre a könyvre. Arra gondoltam, hogy ez egy fantasztikus történet, már csak az a kérdés, hogy az író mit tud belőle kihozni. Szóval jónak ígérkezett, és őszintén szólva nagy elvárásokkal vettem a kezembe a könyvet. Mit ne mondjak, nem kellett csalódnom. Sőt. Bekerült a kedvencek közé.

Egy hideg, téli napon Dr. David Henry feleségének megindul a szülése. Egészséges kisfiuk születik, azonban meglepetésként ikrek születnek, és Dr. Henry megrendülve ismeri fel, hogy a másodikként születő kislányuk Down-kóros. Hogy megvédje családját a nehézségektől, feleségének azt mondja, a gyermek születésekor meghalt. A kislányt pedig Caroline-re, a szülésnél segédkező nővérre bízza, hogy vigye el egy intézetbe. (Akkoriban ez viszonylag gyakori szokás volt ilyen esetekben.) Caroline azonban képtelen ott hagyni a kicsit azon a szörnyű helyen, és úgy dönt, magával viszi, új életet kezd és felneveli.

A regény két vonalon fut, a gyásszal és bűntudattal nyomasztott Henry család az egyik szál, akik próbálnak túllépni a történteken, ki-ki a maga módján, de képtelenek megbirkózni a rájuk nehezedő fájdalommal. A másik szál Caroline, aki a kis Phoebe-t olyan szeretetben neveli, mintha a sajátja lenne.

Az írónőnek nagyon jó érzéke van a feszültség fenntartásához, és a különböző karakterek belső lelki vívódásának megjelenítéséhez.
Általa mindkét személy nézőpontjába bele tudjuk képzelni magunkat. A feleségébe, aki elvesztette kislányát, és nem bírja magában feldolgozni a gyászt. Dr. Henry-ébe, aki meg akarta menteni a családját a jövőbéli fájdalmaktól, amit Phoebe elvesztése okozna bennük, aki nagy valószínűséggel nem lesz hosszú életű, és várhatóan komoly szív problémái lesznek. Lelkiismeret-furdalása, és mélységesen sötét titka viszont örökre megkeseríti életét, és a tragédia után házasságuk már soha nem lehet a régi, a két ember eltávolodik egymástól.

Fantasztikus könyv, nagyon emberi és nagyon megrendítő, ugyanakkor csodálatos. Rengeteget könnyeztem rajta, mély érzelmeket hozott ki belőlem, a könyv második felét már alig mertem nyilvános helyen olvasni emiatt.

Az írónő 3 évig írta a regényt, aminek témáját egy igaz történet adta: a közeli templomban egy lelkész mesélt neki egy férfiről, aki felnőttként tudta meg, hogy volt egy bátyja, aki Down kóros volt, és születésekor beadták egy intézetbe, ahol végül egyedül halt meg.

Nem tudom milyen a fordítás, én eredetiben olvastam, de remélem nem rontották el vele a könyvet. Magyarul "Az emlékek őrzője" címmel jelent meg a könyv (és szvsz. rondább borítóval).
"Kegyes hazugság" néven film is készült belőle, nagyon kíváncsi vagyok rá.

Cím: The Memory Keeper's Daughter
Oldalszám: 401
Kiadó: Penguin
A könyv honlapja

Az orvos, aki megosztja az embereket

2011-08-14T17:45:00.000+02:00

Az emberek szerintem két kategóriába sorolhatók: vagy utálják Csernus doktort, vagy kedvelik, olvassák a könyvét, néha még talán egy-egy előadására is elmennek, ha tehetik. Én az utóbbi csoportba tartozom egyértelműen.
Nálam tiszta lappal indult a doktor, annak ellenére is, hogy a környezetemben viszonylag sokan elég rossz véleménnyel vannak róla. Elmentem egy előadására, és meghallgattam, megfigyeltem, magamba szívtam. Aztán utána jött még egy előadás, és még egy. Ugyanis felettébb élveztem ezeket, számomra hiteles ember, őszinte és okos. Amikor dedikáltattam vele egy előadás után, akkor a szemébe nézve mindez megerősítette bennem a dolgokat. Vidám, életszerető, jó ember. Nagyon sok érdekes gondolatot hallottam tőle az előadások alatt, és érdekes volt látni, ahogy az emberekkel beszél, ahogy hallgatja és kérdezi őket, rávezetve őket a dolgok lényegére, aminek a vége hol sértődés volt, hogy hatalmas ráeszmélés valamire, és megkönnyebbülés. És nem, nem ordibált senkivel. Nagyon is nyugodt ember, nem hagyja magát kihozni a sodrából. Aki a régi sorozat, a Bevállalja? alapján ítéli meg őt, annak szívből ajánlom, hogy menjen el egy előadására.

Ezek után a könyveit is így olvastam, érdeklődve és magamba fogadva a gondolatait.
Kíváncsi voltam erre a könyvére is, mert nem egy szokványos "megmondós" könyvről volt szó, hanem egy beszélgetésről, barátokkal, amibe mi is bepillanthatunk.

Érdekesek a beszélgető partnerei is, jó olvasni a sorsukat, történeteiket, és úgy egyáltalán jó az az érzés, mintha egy kis hokedlin ülnénk a konyhában, és hallgatnánk őket, láthatatlanul. A könyvben lévő receptek csak egy kis plusz a könyv élvezetéhez.

Nekem nagyon tetszett, és azért külön tisztelet illeti Csernus doktort, hogy őszintén kitárulkozott önmagáról, vállalva azt, hogy ő is hibázhat a magánéletében, halandó módjára. Nem terel, őszintén belátja, és ehhez szerintem kell egyfajta nyíltság és bátorság. És emiatt is érezzük, hogy ez nem egy "megmondós" könyv, hanem rólunk szól: emberekről, akik olykor hibáznak, de tanulnak belőle, és igyekeznek minden bú és baj ellenére élvezni az életet, amíg megadatik. Tudtam volna még folytatni, és azt hiszem ez egyértelmű dicséret.

Dr. Csernus Imre – Pampuryk Péter: Felnőtt húsleves
Kiadó: Jaffa Kiadó
Oldalszám: 272
Interjú Csernus doktorral a könyvéről

Egy orvosprofesszor visszaemlékezései

2011-08-09T12:05:00.000+02:00

Imádom azokat a visszaemlékezéseket, amiket bölcs, sokat megélt orvosok írnak könyv formájában. Már szinte vadászom az ilyeneket, és szerencsére mostanában egészen jókat találtam. Mégis különlegesen tartom Kováts Ferenc könyvét ebben a műfajban. Az 1965-ben megírt naplóját olvasni kicsit olyan, mint amikor hallgatsz valakit, aki kötetlenül mesél, csak mesél, távolba révedő szemmel, és felelevenedik a múlt. És az a "mese" rettentő érdekes, egy kalandos és két világháborút, rendszerváltozást megért orvos életútja. Azonban akkoriban az ország vezetése nem engedte megjelentetni a könyvet, nem tudni, hogy miért. Végül 2000-ben jelent meg, alapítványi támogatással, egy régi tanítvány, Hutás Imre professzor előszavával.

Kováts Ferenc (1888-1983) professzor a korszerű magyar tüdőgyógyászat megteremtője volt. Kolozsváron járt orvosi egyetemre, majd avatása után munkáját Erdélyben kezdi meg körorvosként, falusi környezetben,
Az I. világháború után Szegedre menekül, nagy munka árán létrehoz egy korszerű tüdőgondozó intézetet.
Jár külföldre tanulmányutakra, képezi magát a szakmában, igyekszik az újdonságokat elsajátítani, hogy itthon hatékonyabban gyógyíthasson a megszerzett ismereteivel.
A kor legnagyobb betegsége akkoriban a TBC volt, így a professzor nagy hangsúlyt helyez ennek a kutatására. Itthon ő alkalmazza először sikeresen a beteg tüdőt nyugalomba helyező légmell kezelést, melynek elterjesztése is az ő nevéhez fűződik. Szintén ő az első, aki leírta a "paprikahasítók betegségét", amit a világirodalom is az ő nevéhez kapcsolt.

Később kinevezik Fővárosi Szent János Kórház tüdőbeteg-osztályának élére, amit hatalmas munkával és elhivatottsággal varázsol korszerű intézménnyé, az akkori állapotok ugyanis elkeserítőek voltak akkor az ottani kórházban, és ez az egész közhangulatra is rányomta a bélyegét. Tanítványaiból elismert klinikusok, az ország tüdőosztályainak vezetői lettek. 1944-ben jelenteti meg híressé vált könyvét a tüdőgümőkórról.
Kiváló művész is volt, a könyvben található rajzok általa készültek.

Ajánlom mindenkinek ezt a csodás könyvet, főleg azoknak, akiket érdekel az orvostudomány.

Kováts Ferenc: Völgyből a hegyre
Kiadó: Vince Kiadó
Oldalszám: 320
Cikk a könyvről

A rácsok mögött

2011-06-25T15:17:00.000+02:00

Már nem emlékszem honnan van ez az ütött-kopott régi könyvem, a sárga lapokkal.. valami antikváriumból rendeltem. A kiadás éve nincs benne, pedig arra is kíváncsi lennék, mindenesetre valamikor a huszadik század elején lehetett.

Louis Berg fiatal orvos, New Yorkban kap munkát egy börtönben. Gyanútlanul, és természetesen némi aggodalommal és félelemmel telve lépi át a küszöböt első munkanapján, amikor még nem sejti, mi minden lappang a hatalmas betonfalak mögött.

Néhány év eltelte után írta meg e könyvét "Prison Doctor" címmel, amit megjelenése után hatalmas megdöbbenés és felzúdulás kísért. A regényben őszintén feltárja az amerikai börtön mélyén meghúzódó igazságtalanságokat, megvesztegetéseket, a korrupt igazságszolgáltatást és a besúgókat, politikai összeköttetéseket, amik sokszor ártatlanok életébe kerülnek. Sokan támogatták, és persze sokan támadták is az orvos írót, de a célját elérte: vizsgálat indult, és végül minden vád beigazolódott.

A börtön megváltoztatja az ember lelkét, és inkább nem jó irányba..- tartják az ott élők. Mert aki eddig nem tudott káromkodni, lopni vagy hazudni, az most majd megtanul. És a kilátástalan, igazságtalan mindennapokat nem lehet elviselni máshogy, csak ha az ember belül megkeményedik. Utána pedig már nagyon nehéz jó embernek lenni, bízni a másikban. Sok nehéz bűnöző ül bent, de vannak, akik ártatlanul senyvednek, de nem számít, itt úgyis mindenki azt állítja, hogy ő ártatlan. Nincs megkülönböztetés.

Louis Berg mindvégig próbálja tartani a lelket az emberekben, mindenkivel kedves, előítéletektől mentesen, legfőbb célja, hogy az emberek meggyógyuljanak. Ha el akar érni valamit, addig megy utána, amíg véghez nem viszi, számára a legfontosabb, hogy a beteg a megfelelő ellátást kapja, börtönkórház ide vagy oda. Persze sokszor tehetetlen a rendszerrel szemben, és egyre kétségbeesettebben látja és hallja, hogy az emberek kezdik elveszíteni a türelmüket bent, és akár az életük árán is, de harcolni fognak a szabadságukért, nem tűrve az elnyomást. A hangulat pattanásig feszült..

Dr. Louis Bergről nem találtam semmi infót, hogy mi lett vele azután, hova ment dolgozni, milyen hatással volt rá ez az egész. A regényből jó néhány sorsot megismerhetünk, és együtt érezhetünk az orvossal, átérezve a sokszor tehetetlen dühöt és tenni akarást, ami végül ennek a könyvnek a megírására sarkallta.

Louis Berg: A börtön orvosa
Eredeti cím: Prison Doctor
Kiadó: Lux Könyvkiadó
Oldalszám: 294

Vágy, élmény, kapcsolat

2011-06-22T10:47:00.000+02:00

Vonzalom, intimitás.. Erről a két szóról általában mindenkinek valami JÓ dolog jut eszébe; egy szép és jó párkapcsolat. De vajon tudjuk milyen az igazi intimitás, vajon érezzük mikor hiteles egy kapcsolat?

"Az intimitásigényünk mértéke mélyen gyökerezik a személyiségünkben, ezért abban komolyabb változás csak erős vagy tartós hatásokra szokott bekövetkezni. Első megközelítésben tehát érdemes adottságként elfogadni a különbözőséget, és például a meghittség utáni gyöngébb vágyat nem a szeretetlenség jeleként értelmezni, mint ahogy ez gyakran történik."

De nem, ez a könyv nem egy egyszerű párkapcsolati útmutató. Nem kívánja megmondani a Nagy Igazságot, nem ítél és nem osztogat tanácsokat. Egyszerűen ráébreszt és rámutat dolgokra, ami mellett már esetleg sokszor elmentünk, vagy aminek adott esetben nem tulajdonítanánk jelentőséget. Én, személy szerint nem bírtam letenni a könyvet, egyszerűen annyira magával ragadott az egész írás. Természetesen joggal felmerülhet mindenkiben a kérdés: hogyan írhatna egy pap hiteles könyvet párkapcsolati témában? Pál Ferenc azonban nem volt mindig pap: fiatal korában élsportoló volt atlétikából, (magasugró csúcsa még ma is áll), 30 évesen szentelték pappá.

A regényben szó esik egy másik könyvről is, ami Ken Wilber filozófus rákbeteg haldokló feleségével együtt töltött 5 évről szól. A nő halála előtt tudomására adta, hogy szeretné, ha naplóját felhasználva kiadnának egy közös könyvet életükről és küzdelmükről (Ken Wilber : Áldás és állhatatosság). A könyvben található részletek alapján az a regény már fel is került a kívánságlistámra.
Egyszóval ez a könyv nem olyan, amiről túl sokat lehetne írni, kár is lenne túlragozni: amiről Pál Feri ír, az szerintem érték, amit érdemes elolvasni, az ember sok dologra rácsodálkozik, rádöbben, elgondolkodik.

"Ha azt, ami most megadatik, képes vagyok elengedni, akkor tudom élvezni is, hiszen nem akarom megtartani, nem kívánom birtokolni, ezért nem kell félnem az elvesztésétől sem. Ezért nem is a birtoklás az élvezetnek a kulcsa, hanem az elengedés képessége."

Pál Feri keddenként a Millenárisban tart előadásokat, amik rendszerint telt házzal zajlanak. A könyv olvasása után cseppet sem csodálkozom rajta..

Pál Ferenc: A függőségtől az intimitásig
Oldalszám: 288
Kiadó: Kulcslyuk Kiadó
Interjú Pál Ferenccel
Előadások hanganyagai

Pszichológiai gyorstalpaló akadémikus szinten

2011-06-14T23:29:00.000+02:00

Volt az egyetemen egy tantárgyam, amit eredetileg 3 félévben oktattak, de mire én felvehettem a kurzust, az időtartama lerövidült egy félévre, míg evvel párhuzamosan az oktatott anyag mennyisége alig csökkent. A könyvet olvasva kicsit visszasírtam ezt a lazaságot.

Félreértés ne essék, a könyv hihetetlenül érdekes és tartalmában értékes volt, ráadásul még az elején a szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a felmerülő témákat csupán ismerteti, részletes elemzésébe nem megy bele, csupán elgondolkodtatni szeretné az olvasót.

Kiemeli még azt a tényt is, hogy egyes irányokkal, elvekkel, s felvetésekkel nem kell feltétlenül egyetérteni, az olvasó nyugodtan vitába szállhat vele, lényeg hogy megtalálja saját igazát.

Azonban nem árt, ha az olvasó valamelyest jártas a pszichológiában, kiigazodik a költői képek, orvosi fogalmak, filozófiai és szociológiai vonulatok erdejében, és nem bánja a cirkalmas, pátoszos fogalmazási stílust. Emellett pedig képes kell hogy legyen komoly mennyiségű, felettébb nagy információ-tartalommal bíró szöveg értelmezésére és feldolgozására...

Visszatérve a tartalomra, az író leltár jelleggel végigkaristolja az emberi psziché megannyi kínját, baját, sötét bugyrát, feldob ezernyi kérdést, de ad mellé útmutatást, és jó tanácsot is. Egy-egy komolyabb vagy szövevényesebb témában az olvasónak további irodalmat is ajánl, hiszen a tárgyalt témakörök, problémák sokaságát egy kötetbe képtelenség belezsúfolni.

A könyvet ezért leginkább útkereséshez ajánlanám, azoknak a kellően türelmes és művelt olvasóknak, akik úgy érzik valami hiányzik az életükből, valami nem tökéletes, és talán elsiklanak a lényeg mellett. Talán az itt felvetett kérdések között megtalálják azt amit eddig nem tudtak megfogalmazni, esetleg a válaszok között azt ,amit eddig hiába kerestek, vagy a témakörök közt érinti meg őket valami, ami alapján elindulhatnak a megfelelő irányba.

Számomra feldobott vagy 5-10 évnyi átgondolni való kérdést, megerősített és elbizonytalanított, illetve nem utolsósorban felhívta a figyelmem néhány olyan perspektívára, amelyeken keresztül másképp szemlélheti az ember a saját életét.

James Hollis – Ami igazán fontos
Eredeti cím: What Matters Most
Kiadó: Animus Kiadó, 2010
Oldalszám: 256

Néhány érdekesnek tűnő új könyv

2011-06-11T15:40:00.000+02:00

Megjelent mostanában néhány új könyv, ami a fülszöveg, vagy esetleg az író miatt felkeltette az érdeklődésemet, és szívesen elolvasnám majd. Egyelőre a vizsgaidőszak alatt senyvedek, de addig is marad az álmodozás...

Észhelyzet - Fejezetek a magyar légiforgalmi irányítás történetéből
Légiforgalmi irányítók - a repülés szerelmesei
Légiforgalmi irányítók: ők azok a férfiak és nők, akik minden idegszálukat megfeszítve, hatalmas nyomásnak és stressznek kitéve vezérlik a földről a több száz tonnás repülőgépeket. Munkájuk sikerén nap mint nap, sőt akár percenként, ezrek élete múlik.
Nem csoda, hogy légiforgalmi irányítónak lenni igazi kiváltság, komoly kiképzésen kell átesnie annak, aki tagja akar lenni ennek az elitklubnak. Nem kevesen véreznek el a különböző szakmai és fizikai rostákon. Csak a repülés igazi szerelmesei tartanak ki a végsőkig.
A kötetben a magyar légiforgalmi irányítók egyik nagy öregje, Törőcsik József mesél nem kevés humorral a szakma kulisszatitkairól, a kiképzés hol fárasztó, hol összekovácsoló mindennapjairól, a sikerekről és azokról a pillanatnyi malőrökről is, amelyek akár végzetes katasztrófához is vezethettek volna. Megtudjuk, hogy a szocialista katonai vezetés olykor hajmeresztő helyzetekbe sodorta a magyar légiforgalmi irányítókat, és fény derül arra is, amit repülős körökben már régóta rebesgetnek: hogy mi okozhatta a Malév 1975-ös ferihegyi katasztrófáját...

A tengerben élnek krokodilok - Enaiatollah Akbari igaz története
Fordította: Gyimesi Kinga

Ha Afganisztánban látod meg a napvilágot, könnyen előfordulhat, hogy valaki kétségbe vonja a létezéshez való jogodat.
Egy reggel a tízéves afgán kisfiú egy olcsó pakisztáni szállóban találja magát - egyedül. Miután édesanyja kimenekítette Afganisztánból, magára hagyta - ennél többet nem tehetett érte.
A következő öt évet Enaiatollah Akbari Pakisztán, Irán, Törökország, Görögország és Olaszország utcáin tölti. A biztonságosabb jövő és munkalehetőség reményében egyik országból a másikba vándorolt. Isztambulba egy kamion kétrétegű aljába zárva, háromnapos zötykölődés után jutott el - azon kevesek között volt, akik túlélték az emberpróbáló utat.
Igaz és hiteles, megríkató és felkavaró történet. Keserűség, cinizmus nélkül, egy igazi mesélő szájából, aki humorral és iróniával fűszerezve számol be arról az öt évről, amit alkalmi munkákból tengődve az utcán töltött.

Kemény üzlet
Fordította: Sóvágó Katalin

Néha az kell a legjobban, akit a legkevésbé akartál.
Jamie Reidy 1995 és 2000 között a Pfizer, a világ egyik legnagyobb gyógyszergyártó cégének ügynöke volt. Feladata leginkább abból állt, hogy urológusokat győzködött a Viagra jótékony hatásairól. Sok bíztatásra nem volt szükség: a kis kék tablettáért már a piacra dobása előtt rengetegen vágytak.
A Kemény üzlet bennfentes beszámoló a gyógyszeripar sötét bugyraiból, hiszen Jamie Reidy belülről figyelhette meg az orvosi rendelők, nővérek és orvoslátogatók mindennapi munkáját, nem is olyan önzetlen és tisztességes módszereit.
Aki kemény odamondogatásra vágyik, annak nem ajánljuk ezt a könyvet, hiszen Reidy leginkább saját magából űz gúnyt, és nem tesz úgy, mint aki változtatni tudna a világon.
Ajánljuk viszont mindenkinek, akinek véleménye van a gyógyszerek árairól és különösen a Viagráról, illetve minden ügynöknek, aki már-már kiábrándult hivatásából.

A SZERELEM ÉS MÁS DROGOK c. film forgatókönyve ebből a memoárból született. A filmet 2011. január 6-án mutatják be a magyar mozik.

Polgár Vera: Svédasztal (rá különösen kíváncsi vagyok, ugyanis ő volt a kórélettan tanárunk a főiskolán, és imádtam)

„Négy hónapja járok a szemben lévő ház konditermébe, hetente kétszer, személyi edzőm is van, és vasárnaponként futok, délután pedig úszom és szaunázom. Tizenkét kilót fogytam, kezd kockahasam lenni, és buknak rám a nők. Egyik jobb, mint a másik, falják a dumámat, és elélveznek a gyönyörtől, ha feljönnek hozzám és belelapozhatnak készülő regényem éppen aktuális oldalaiba.”
Azért, ez nem egészen így van… Biológia-kémia szakon végeztem az ELTE-n, évekig dolgoztam kutatólaboratóriumokban, majd kikötöttem a felsőoktatásban. Szeretem a munkám, és éppen azért, hogy a napi kihívásoknak megfeleljek, fel kell töltődjek a magam-teremtette kikapcsolódás élményeivel. Nem vagyok író, de szeretek írni. Már középiskolás koromban is… aztán hosszú szünet után újra megmozdult a toll. Két év alatt több mint hatvan novellám született. Az írásaim közül néhány bekerült három antológiába, és négy novellapályázaton nyertem. Boldog vagyok, mert a hobbim által kiteljesedve élek. Alkotni jó.

Laurell K. Hamilton – Fogat fogért avagy képzelt randi Olaffal...

2011-06-08T19:03:00.000+02:00

Végre egy Anita Blake regény, amiben némiképp visszatérve a gyökerekhez, nem (csak) a szexé a főszerep. Azoknak akik kissé megunták a csöbörből-vödörbe stílusban szükségkamatyoló főhősnői képet, felüdülés lesz ez a rész. Nekem az volt...

Az ardeur-vész természetesen nem múlt még el, a más szempontból rajongókat szeretném ezen a ponton megnyugtatni, hogy ez a kaland sem múlik el Anita étlapjának bővülése nélkül. A játszma tétje azonban egyre nő, hiszen korábbi ellenségei újult erővel törnek ellene, és a feledés homályából kiemelkedve, egy, talán Marée Noire-hoz mérhető régi-új ellenfele kezd vele halálos játékba. A felmentő seregként érkező fejvadászokat pedig Anita visszatérő rémálma, Olaf teszi teljessé, aki egészen meghökkentő dolgokat forgat fejében a halottkeltővel kapcsolatban.

Az emberek részéről táplált előítéletek nem múlnak Jean Claude barátnőjeként betöltött státuszával kapcsolatban, a vámpírok részéről pedig a bizonyos negyedik jel hiánya veti fel a problémákat, illetve hogy Anita lassan minden vérállat felett hatalmat nyer. A korábban felfedezett tigris-probléma hirtelen égetővé válik az új tetthelyen, ahol a város urának hívóállatai szintén a csíkos nagymacskák. Ráadásul úgy tűnik, a tigrisek körül valami egészen furcsa dolog történik, és egy titokzatos erő lassan kikezdi a vámpírvadász önuralmát, amivel a testét birtokolni vágyó vérállatokat eddig képes volt féken tartani. Természetesen a helyi rendőrséget problémáiból ki kell hogy hagyja, ha nem akarja hogy üldözőből üldözötté váljon. De távol szerettei nagy részétől, kénytelen talán túl sok területen a régi barátra, Edwardra, és a fejvadászokra támaszkodnia, vagy éppen Belle Morte-ra...

A történet Hamiltontól megszokott módon fordulatos, izgalmas, feszített, azaz egy lélegzetvételnyi hatalmas kaland. A főhősnő mint mindig, messze jár a szociálistól, humora, cinizmusa karcol, lehetőségei végtelenek, és végtelenül korlátozottak. A kapcsolatai további árnyalatokkal bővülnek, újabb titkokról lebben fel a lepel, és Anita magának, barátainak, illetve környezetének is új meglepetéseket okoz. Az írónő rajongóinak kötelező darab, letenni elég nehéz, saját kategóriájában véleményem szerintem meglehetősen jó.

Cím: Laurell K. Hamilton – Fogat fogért
Oldalszám: 560
Kiadó: Agave Kiadó

Ízing Róbert – Támadás az űrből vagy a kismagyar utópia

2011-05-22T14:57:00.000+02:00

Vegyes érzelmekkel kezdtem neki az olvasásnak, és vegyes érzelmekkel tettem le könyvet. Helyenként élvezettel és érdeklődéssel olvastam, és vártam hová vezet majd a történet, időnként borzolta a hátam a narrálási stílus, közben elvigyorogtam a csipkés-habos légvárakon, majd egy kicsit túl sok lett belőlük.

A történet az agyonrágott „támadás az űrből” ponyva-klisé köré szerveződik, azonban a díszletek kissé színesebbek a szokásosnál. Adott néhány főhős, akik közül a szívtipró férfiú, a dögös csaj, az irányító professzor megszokott alakok, mindezt feldobja a férfi főhős részeg ámokfutása, a titkos fegyver tájszólása, és énekmániája, illetve az ilyen esetekben intézkedő katonai és politikai karhatalom nettó tébolya. További csavar a történetben, hogy ez alkalommal a világot nem az aktuális nagyhatalmak, hanem egy kis ország, - amiről még a madár sem hallott – mentheti meg, illetve, hogy az inváziót sürgető indok az agresszív környezetszennyezés, amit az idegenek az emberi faj felszámolásával kúrálnának.

A továbbiakban a többé-kevésbbé előre látható mesét az iró átszövi némi rózsaszín-utópisztikus szállal, melyben kis hazánk technológiai nagyhatalommá lép elő, és csúnyán bealázza a jelenlegi nagymenőket. Időnként visszatér a realitás talajára, mikor az embernek viszketni kezd az agya a magyar negatív mentalitástól, de aztán újra elragadja a hév, és nincs megállás a teljes megdicsőülésig.

Ha az ember bírja az ilyesmit, egész jól elszórakozhat a vérszomjas tábornokon, a halálos keménységű focidrukkereken, az emberi kisstlíűséghez egyre inkább leereszkedő marslakó-fővezéren, és azon ,ahogy a narráció stílusa tárgyias-elbeszélőből melldöngetős-kocsmaivá válik. A személyes drámák, háttértörténetek, romantikus, kalandos és fantasztikus szálak helyenként egészen fogyaszthatóak, hihetőek. Valahol azon a ponton ahol a Kistehén, Mézga Aladár és az Üvegtigris élvezhető, az olvasó ezt is szeretni fogja, azt hiszem. Kissé fájdalmas, kissé fura, de a miénk....

Néhány ponton a történet tényleg egészen izgalmas, a karakterek valamelyest árnyaltak, az ember hajlamos drukkolni nekik, de aztán szép lassan elfárad az egész. Most nem az utópiára célzok, amit valaki jobban emészt, valaki kevésbé, hanem a cselekményre, a történet menetére és bonyolultságára. Első regénynek azt hiszem nem is rossz, kíváncsian várom, hová jut majd az író idővel. Persze az ember egy ponyvaregénytől ne várjon csodát, de a pár pillanatig, óráig azt hittem lesz benne...

Cím: Ízing Róbert – Támadás az űrből
Oldalszám: 320
Kiadó: Agave Kiadó

Antidepresszáns papírkötésben

2011-04-28T12:19:00.001+02:00

Léteznek évtizedek múltával is magával ragadó, örökifjú történetek, melyek újra és újra képesek elbűvölni múlt és jelen közönségét.
A legtöbb science fiction rajongónak ismerős Ray Bradbury neve, a Fahrenheit 451 vagy a Marsbéli krónikák szerzőjeként. Azt talán már kevesebben tudják, hogy a még ma is élő szerző, élete során tengernyi kisregényt, novellát, színdarabot, krimit, mesét írt. Saját bevallása szerint egy sci-fi művet írt, mely a valóságon alapszik, ez volt a Fahrenheit 451, emellett legtöbb műve a fantasy kategóriába sorolható, hiszen fantáziájának szüleményei. Ennek a hihetetlen, és kimeríthetetlen fantáziának szüleményeit, ékköveit csodálhatjuk most meg az 1959-ben kiadott kötet 25 elbeszélésén keresztül.

A kötet címadó novellája a „Gyógyír a búskomorságra” egy végtelenül kedves, elképzelt, talán középkori környezetben játszódó vidám, meseszerű történet, ami valóban gyógyír lehet a búskomorságra. „A békés időjárás évszaka”, egy hihetetlen, egyedülálló találkozást ír le, amely akár meg is történhetett valahol, valakivel, a „Házasságfoltozó” története egy különleges ágy köré fonódik, „A csodálatos fagylaltszínű öltöny” öt ember megtestesülő álmát meséli, „A szasszaparilla illata” főhőse elmúlt, szebb korokban kalandozik.

A történetek hangszíne időnként más tartományban jár, a sötét humort, némi keserű tanulságot hordoz, a bántó hangnemtől mégis távol kalandozik, enyhén borzongatva az olvasót. A „Lázálom” beteg gyermek-főhősének szavának senki sem hisz, pedig érdemes volna, az „Itt tigrisek élnek” eljátszik a gondolattal, hogy mi történne, ha egy bolygó képes volna megvédeni magát, az „Alkonyat a parton” főhősei megérinti egy hihetetlen esemény és az elképzelhetetlen nyereségvágy, „A város ahol senki sem szállt le” szereplője szembesül saját lelkének és a véletlen(?) által útjába sodort idegen lelkének sötét bugyraival, a „Nagyböjt első napján” történetében kiderül, hogy időnként jobb az, ha a sofőr iszik, míg a „Talán álmodni” főhősének elméje, a sors szeszélye folytán lesz egy évezredes, vagy évmilliós csata színhelyévé válik.

A történetek egy részében furcsa jövőképekkel találkozhatunk, a „Bőrük barna ,szemük arany”, illetve az „Az eperszín ablak” történetei az emberek és Mars küzdelméről szólnak, az „És a szikla felkiáltott” az amerikai kapitalizmus elleni lázadás egy elképzelt története, az „Ajándék” egy rendhagyó karácsonyi történet, „A mosoly” szembeállít egy antiutópiát a művészi értékekkel, „Az egy napba sűrített nyár” a Vénuszon elképzelt életről mesél.

Az állandóságról, és megváltoztathatatlanságról mesél „A múlt hétfői nagy karambol”, egy amerikai turista Írországi kalandjain keresztül, a „Kisegerek”egy furcsa mexikói házaspárja, „Az örök esők napja” sivatagi hoteljének csendje, a „Kezdet vége” főhőseinek időtlen kapcsolata.

A kötet minden egyes novellája elgondolkodtató, különleges, az olvasó szívesen elmélázik rajtuk, ízlelgeti őket. Sorolhatjuk őket kategóriákba, mint én tettem, de minden egyes történet más-és más hangulatot, gondolatot kelt, és ezért más és más okokból tud felvidítani, elringatni, és elvarázsolni. Igazi kuriózum a hétköznapok szürkeségében, nyomasztó-realisztikus utópiáiban gázolva, búskomorságra valóban erősen javallott...

Ray Bradbury – Gyógyír búskomorságra
Eredeti cím: A Medicine for Melancholy
Oldalszám: 272
Kiadó: Agave Könyvek

A Nap kedvese

2011-04-24T20:05:00.001+02:00

Őszinte leszek: engem ez a könyv elvarázsolt. Messzire repített, el a hétköznapok szürke és monoton világából, egy csillogó, brokátselymekkel nehéz, jázmin-és fahéjillatú világba: a XVII. századi Franciaország pompás udvarába..

XIV. Lajos, a Napkirály

A történelmi regényekkel valahogy mindig úgy vagyok, hogy ők találnak meg engem. Mindig valahogy a kezembe akad egy, de sosem úgy, hogy bemegyek egy könyvesboltba, és leveszem a polcról. Pedig most már lassan azt is fontolóra kellene vennem, ugyanis be kell ismernem magam előtt, hogy szeretem őket. Talán sokunknak még mindig a fülledt és szorongós gimnáziumi történelem órák jutnak eszébe a történelmi regényekről.. Legalábbis én egészen eddig így voltam vele. De ez már a múlté, ez a könyv végleg meggyőzött róla.

Petite egy törékeny, ugyanakkor végtelenül erős kislány. Apja szárnyai alatt sok mindent megtanul, amit a korabeli lányok nem: kiválóan megüli szőrén a legvadabb lovakat, tud latinul, szépirodalmat olvas, vadászik. Miután apja meghal, és kedvenc lova is eltűnik, élete gyökeresen megváltozik.

Évek múlva az udvarba kerül, a Napkirály közvetlen közelébe, aki idővel felfedezi Petite fantasztikus képességeit, férfiakat megszégyenítő erejének és természetes bájának összefonódását. Petite más, mint az udvar magasabb rangú hölgyei: ő nem tör hatalomra, pénzre és feltűnésre, előbb-utóbb mégis rivaldafénybe kerül, ha akarja, ha nem, és onnan már nincs visszaút.
Szerelme a király iránt őszinte és mélyről jövő, de vajon szerelmük titokban maradhat? És vajon mi a jobb, a titok súlyával élni, vagy nyíltan felvállalni az érzelmeket? Petite sodródik az eseményekkel, amik egyre inkább beszippantják őt az örvény mélyére.

Batthyányi Gyula: A Napkirály udvarában, 1928

A könyv epilógusa olyan mélyen megérintett, mint már rég tette ezt könyv. Elgondolkodtatott az életről, szerelemről és irigységről, a szüleink iránti szeretetről, elvekről és vágyakról.. Hogy minden mindennel összefügg, és az ember bármit képes olykor feláldozni a boldogságért, csak kérdés, hogy megéri-e..
Egy gyönyörű, magával ragadó könyv a fényűző francia pompáról, az udvar életéről, szerelemről és harcról.

Sandra Gulland: A Napkirály szeretője
Eredeti cím: Mistress Of The Sun
Oldalszám: 492
Kiadó: Tericum Kiadó

Boldog Nyuszit mindenkinek!

2011-04-24T18:57:00.003+02:00

Kérem, boncoljanak fel!

2011-04-13T13:30:00.000+02:00

"Lassan sodródunk az esti hullámokkal,
Betakarva ki nem mondott álmainkkal,
Ahogy múlnak a napok egymásba,
Hangtalan, percek nélküli örökkévalóságba."

Dr. Csiba László a Debreceni Egyetem Neurológiai Klinikájának tanszékvezető egyetemi tanára, 1999-tõl az MTA doktora, a Magyar Stroke Társaság elnöke, a Nemzetközi Stroke Társaság tagja, az Európai Neuroszonológiai Társaság vezetőségének és a Stroke folyóirat kiadói testületének tagja.
Ő szervezte meg az ország első neuroszonológiai laboratóriumát és a Magyar Neuroszonológiai Társaságot.
Sokfelé járt a világban, dolgozott három évig Kölnben a Max Planck Intézetben, majdnem egy évig Japánban, kilenc hónapig Franciaországban.

Novelláskötetében lévő anekdotái a valóságon alapulnak. Én sosem voltam oda a novellákért (na jó, Csehovot mindig is imádtam), de ez egy fantasztikus könyv, félelmetesen jó humorával hol könnyes nevetésre fakaszt, hol végtelen szomorúságra.
És a legszebb az, hogy a rövid kis történetekből képes voltam rögtön átváltani, sodródni a könyvvel. A néhány személyes jellegű bejegyzéstől még mélyebbre férkőzött a szívembe. Mindenkinek tiszta szívből ajánlom. Fantasztikus, örök kedvenc maradt.

Egy részlet az egyik kedvencemből:

"A klinikatelep sarkán három, szemlátomást munkanélküli, prostituált ücsörgött a porban. Szotyolát és cigarettát rágcsáltak, egy ajánlatoktól pezsgő, szebb jövőről álmodoztak. Amikor közelebb értem, szemügyre vettek. Kettő nem mozdult, de a harmadikban föltámadt a kötelességtudás és a munkaszeretet, leporolta színes szoknyáját, majd néhány bizonytalan lépést tett felém.
-B…ol? – kérdezte Arany János-i tömörséggel."

Dr. Csiba László: Kérem, boncoljanak fel!
Oldalszám: 182
Kiadó: Szent Gellért Kiadó és Nyomda
Interjú Csiba Lászlóval

Peónia, az édes virág

2011-03-15T18:17:00.001+01:00

Milyen virág a peónia? Nálunk bazsarózsa (pünkösdi rózsa) a neve. Kínában 2000 éve termesztett eredetileg gyógynövény, amely botanikai nevét is Paionról,a görög mitológia isteneit gyógyító orvosról kaphatta. A virágok változatos színekben pompáznak, és gyakran édesen illatosak. A hagyományos kínai gondolkodásban a peónia a jólét, bőség, megbecsülés és méltóság jelképe. A fehér peónia azon fiatal lányok szimbóluma, akiket eszességük emel a többi szépség fölé.

Találó e név Lin Yutang főhősére, Peóniára, aki fiatal, gyönyörű, szeszélyes és örök romantikus.
A XIX. század végén találjuk magunkat, Kínában. Peónia, a sóadóhivatal főtitkárának felesége, fiatalon megözvegyül.
Sajátos természete azonban nem hódol be a szigorú kínai hagyományoknak: egy könnycseppet sem ejt a temetésen, nem gyászol, gondolatai már réges-rég máshol járnak. A két özvegyi erényből, miszerint: "szűzasszony" lesz, és örökre özvegy marad, vagy "hős asszony" és öngyilkos lesz, mintsem kitegye magát a kísértésnek, hogy újra férjhez menjen, ő egyiket sem választja.

Ereiben lüktet a vér, szíve máris hevesebben ver, gondolatban már tervezgeti jövőjét, figyelme egyetlen emberre összpontosul csak: titkos szerelmére, akitől eddig elszakítva kellett élnie, de most talán minden megváltozhat, feltéve ha a férfi hajlandó lesz elválni a feleségétől, akihez családi nyomásra adták hozzá.. Peónia útra kel a Jangce folyón, férje hamvaival, hogy végre újra láthassa szerelmét, de a folyón összetalálkozik egy rég nem látott ismerőssel, aki felforgatja életét és gondosan kitervelt jövőjét is.

Peónia örök lázadó, ugyanakkor személyiségéből olyan vonzerő árad, ami minden férfit megbabonáz. Kacérsága, természetessége ellenállhatatlan vágyat ébreszt mindenkiben, sokan csodálják a nőt, aki bátran szakít a hagyományokkal, és olyanokat tesz, amit tisztességes úrinő - és főleg egy özvegyasszony - sose tenne. Valamiért azonban tettei mégis csodálatra méltóvá teszik őt mások szemében, fiatal szeszélyei miatt képtelenség rá neheztelni.

Peónia jártában sok férfiszívet összetör, miközben keresi a boldogságot, a megnyugvást. Csodálatos képességgel rendelkezik: nagyon tud szeretni, elégve és vágyódva, de szíve nehezen nyugszik meg. Mi az ára a boldogságnak?

Lin Yutang pedig fantasztikus. A regényt átjárja a tömény romantika, és elcsodálkozunk: egy férfi hogyan képes ennyire azonosulni a női lélekkel?
Sokan mondják, úgy olvasták ezt a regényt, hogy természetesnek vették, az író nő. Nem is lehet rajta csodálkozni. Azonban ez a romantika nem megy át fullasztó csöpögésbe: nem lehet rá haragudni. A történet bájához nagyon is jól megy, finom és kedves, kicsit mi is elrepülünk Kínába és szeretünk..

A borító pedig nálam csillagos ötöst kap.

Lin Yutang: Peónia
Eredeti cím: The Red Peony
Oldalszám: 396
Kiadó: Tericum Kiadó
Lin Yutang élete (angolul)

Vaspólya - a gyermekparalízis áldozatai

2011-03-14T17:02:00.000+01:00

Ezt a könyvet egy tanárom ajánlotta, és kíváncsiságom annyira hajtott, hogy hamarosan be is szereztem.
A könyv a gyermekparalízis (Heine-Medin kór) utolsó, 1957-es és 1959-es járványának áldozatairól szól, akiknek a szörnyű kór a légzőközpontját is megbénította.

A Heine-Medin kór vírusos eredetű, járványos betegség, mely a gerincvelőben elhelyezkedő mozgató-idegsejtek elpusztulásával jár. Korábban csak súlyos károsodásokkal gyógyult, vagy halálhoz vezetett, de ma már a védőoltásoknak (IPV) köszönhetően eltűnt Európából.

Az ő életükről szól e könyv, róluk, akiknek akkoriban maximum 4-5 évet jósoltak az orvosok, mégis élnek (a könyv 1977-ben íródott, de még mindig élnek, nem tudom pontosan hányan).

Erősek voltak, élni akartak, velük egy kis közösség jött létre a Baba utcai kórházban, ahol szerető és önfeláldozó orvosaik és nővéreik gondoskodása között nőttek fel. Sokan közülük teljesen géphez voltak kötve, csak néhány órát tölthettek "vaspólyájukon" kívül, mások megtanulták "harapni" a levegőt, és ezáltal több időt tölthettek "kint". Egyesek érettségiztek, volt, aki egyetemet végzett, mások inkább festettek a szájukkal, rádiót hallgattak, tévét néztek, beszélgettek, vágyódtak, álmodoztak, sírtak és nevettek. Éltek! Volt, aki házasságot kötött, volt, aki meghalt.

László Anna az ő életükbe enged betekintést könyvével, amely magához bilincsel, nehezen tudjuk letenni, nehezen szabadulunk a történetüktől. Sokszor szinte fáj a valóság. Hogy ami nekünk annyira természetes, napi rutin, sokaknak egy soha el nem érhető vágyálom marad, egész életükre. Menni, futni, színházba járni, dohányozni, berúgni..

Kicsit utánaolvastam, mi lehet ma velük, ezt találtam "Ma már csak egyetlen légzésbénult férfi maradt a hagyományos „vastüdőben”, a többiek családi körben lehetnek, a rokonok többnyire próbálnak enyhíteni a gondjaikon."
Dr. Kiss Ákosné nyugalmazott főorvos asszony az akkor átélt napokat idézi fel:

"Orvosként és emberként egyaránt nagyon nehéz napokat éltem át a kollégáimmal, amikor láttam, hogy fiatalok, vagy gyermekkorúak kapták meg a súlyos kórt. Az egész világon, a tengerentúlon, Európa je-lentős részén nagy járványok dühöngtek. Az emberek naponta attól rettegtek, hogy júniustól szeptemberig, a járványos időszakban (amíg a vírus aktív volt) ne érje a gyermekeiket fertőzés. Nemcsak a betegség, hanem a megbete-gedettek kezelése is nagy gondot okozott a családoknak. A járvány 1957-ben és 1959-ben szedte a legtöbb áldozatát. Ez ellen csak azzal lehetett védekezni, hogy a kicsinyek nem mentek közösségekbe, mivel az akkori hivatalos álláspont szerint a vírus elsősorban a nagyobb populációkat támadta meg. Óriási erőfeszítések történtek arra vonatkozóan, hogy nyáron a gyermekek megfelelő körülmények között nyaraljanak. A védőoltást az ötvenes évek végén fedezték fel és a Sabin-féle, szájon át adagolható cseppeket kezdték alkalmazni. Hazánkban az 1959–60-ban bevezetett, kötelező védőoltás megfékezte a járványt. Mind-addig, míg az általános védőoltást kötelezően nem tudtuk adni, szaporodott a légzésbénult betegek száma. Számukra a „vastüdő” volt az első mesterséges lélegeztető gép, amelynek első példányai 1948-ban érkeztek Magyarországra. Ez minőségileg is javított a betegek állapotán a korábbi hagyományosan alkalmazott kézi lélegeztetéshez képest. Ebben az intézetben tapasztaltam meg, hogy mit jelent az, amikor a bajban mindannyian embertársaink mellé állunk."

Sokan annyira ügyesen festettek a szájukkal, hogy festményükből kiállítást is rendeztek. Például Mozgainé Palotár Mária alkotásai valóban gyönyörűek. Cikk és képek róla: itt.

Ajánlom a könyvet mindeninek, akit érdekel ez a különös-kegyetlen világ, és lakói. Néha jó elgondolkodni azon, hogy örülnünk kell annak, amink van, és mindig az élet jó oldalát nézni, bármennyire is nehéz olykor.

László Anna: Vaspólya
Oldalszám: 283
Kiadó: Szépirodalmi Könyvkiadó

Louis Skizofrénia-országban

2011-03-12T10:35:00.001+01:00

Komolyan elgondolkodtam miről is szólt ez a könyv. Időnként fájt az olvasása. A cím megtévesztő, hiszen az elektromos Lincoln valóban szerepel a könyvben, de a történet valódi főszereplője Louis Rosen, kinek egyes szám első személyben elmesélt, átélt történetét borzonghatjuk végig.

Minden ártatlanul indul, míg be nem lép a történetbe Pris, Louis üzlettársának lánya, aki nemrégiben tért vissza kezeléséről. Társadalmukat ugyanis szigorú szabályok szerint szűrik a McHeston törvény szerint, és a megfelelő tesztek alapján pszichésen instabil emberek hamar a Szövetségi Lélekgondozó Intézet valamely klinikájára kerülnek.

Louis 33 éves, már korábban átment ezeken a teszteken, Prist 18 éves, már a gimnáziumban kiszűrték, majd kezelték, de teljesen meggyógyítani nem tudták... A közös munka, egy új ötlet összesodorja ezt a két, látszólag egymáshoz nem kötődő embert. Majd innentől kezdve rémálomszerűen szép lassan a feje tetejére áll, s végül Pris köré csavarodik Louis világa.

Az írót skizofrénnek nyilvánították, amely állítólag rányomta bélyegét az egész életére, és munkásságára. De néhány könyve, többek között az Elektromos Lincoln is elgondolkoztatja az olvasóját, hogy talán nem véletlenül. A betegséget nehéz diagnosztizálni és besorolni, mert sok formában jelentkezik, de a főhősön keresztül valami rettentő hihető, fájdalmas, bántó pszichével vehetjük fel a kapcsolatot, illetve a történet előrehaladtával a főhős tettei és gondolatai is egészen elképesztő torzuláson esnek át. Az olvasónak olyan érzése van, hogy az író mindezt tapasztalatból írja, találkozott ilyen emberrel, és érzett, vagy akár tett a leírtakhoz hasonló eszelős dolgokat...

A történet másik szálának nevesített szereplői, melyben önmagukra személyként és emberként tekintő gépek létrehozásáról szól, és akiknek felhasználásával kapcsolatosan indulnak el az események, csupán tarka színfoltként, akaratlan mozgatórugóként vesznek részt a történetben.

A könyv olvasható tudományos-morális fejtegetésként, mely a technológia felelős és erkölcsös felhasználását boncolgatja.
Tekinthetünk úgy is rá, mint egy kellemetlen utópiára, ahol a nagy testvér finoman kényszerzubbonyt ad a kicsit eltérő egyénekre, amely világot a skizofrén besorolástól ellen lázadó-szenvedő író teremtetett.
Nekem mégis Louis pokoljárásáról-látogatásáról szólt Skizofrénia-országba...

Philip K. Dick: Az Elektromos Lincoln
Eredeti cím: We Can Build You
Oldalszám: 240
Kiadó: Agave Könyvek

Sebész késsel és tollal

2011-03-05T19:50:00.002+01:00

Bátyámtól kaptam ezt a könyvet, ami már egy ideje a kívánságlistámon volt - a dolog szépsége az, hogy ő nem ismerte a kívánságlistámat.
Csak engem. :) Úgyhogy érthető módon rettentően örültem a könyvnek, és amint befejeztem az utolsó vizsgámat a vizsgaidőszak végén, neki is kezdtem.

A regény Kós Rudolf kézsebész professzor munkája, a sebészet, és a sebészek – sokszor megrázó – története Magyarországon a II. vh. előtt, alatt és után. Bár sok életrajz van benne, mégis olvasmányos és letehetetlen. Megdöbbentő, miken mentek keresztül a magyar orvosok, hogy kiharcolják az embereknek a legjobb ellátást…

1956. október 23-án kirobbant a forradalom, amikor is a szerző épp ügyeletet teljesített a II. számú Sebészeti Klinikán, ahova a sérülteket szállították.

„A klinika portásai nem engedték be az ÁVH-sokat kereső forradalmárokat. A nővérek a sebesült egyenruhásokat klinikai fehérneműbe öltöztették, a fejtáblájukra polgári foglalkozást írtak, a sebesült szovjet katonáknak pedig magyar neveket adtak. A harcok befejezése után az „ellenforradalmár” sebesültek adatai után nyomozóknak a klinika tagjai a nagy francia sebész, Dupuytren szavaival válaszoltak, aki a francia forradalom alatt a felkelők után kutató rendőröknek kijelentette: ’Kórtermeimben felkelőket nem, csak sebesülteket láttam’ Az intézet adminisztrátorai sem szolgáltattak ki a nyomozóknak sebesültekről szóló információkat.”

Olvashatunk még a műtétek, az altatás, a sebészet, a műtéti technikák, a vérátömlesztés történetéről, a "szerelem kesztyűi"-ről, a sebészet nagy alakjairól: Hültl, Petz, Bakay, Hüttl, Manninger, csak hogy néhányat említsek. És valóban, a sok életrajz sem unalmas, mert az embert valahogy magával ragadja az a kor, amikor az orvosok sok esetben a saját életüket kockáztatták az orvostudomány fejlődéséért, a betegek gyógyulásáért, nem akármilyen áron.

És akkor álljon itt egy szerintem gyönyörű vers a vérátömlesztésről, amit Dr. Bándy Ferenc írt, és 1943-ban jelent meg a Magyar Vöröskereszt Lapban:

"Öt óra tíz... Egy röpke pillanat,
A szürke ködben szürke gép robog,
Az útja mellett sár, vér és romok.
Egy szívet visz, a szív alig dobog.

A gép rohan, s a szív meg-megáll,
Tovább, tovább, a perc életet ér,
Üvegcsövekben készen áll a vér!
S a szív Istentől még pár percet kér.

Valaki egyszer, már ki tudja hol,
A vérét adta egy bús tavaszon.
Szőke lány vagy szép fekete asszony,
Hogy a szívben életet fakasszon.

Öt óra...Egy röpke pillanat.
Az ér megnyitva, benne kanül.
Fáradt szemekben halál árnya ül.
S künn a szteppén vad szál hegedül.

A szív gazdája már alig piheg.
A szem tág és az arca hófehér.
De halkan, halkan lüktet már az ér
Fényes csövekből áramlik a vér.

Valaki most... ki tudja, merre... hol?
Talán álmodik vagy csókol vagy dalol,
S nem tudja, hogy messzi ég alól
A vére most egy más szívbe hatol.

Öt óra húsz, egy szélmalom kering,
S kering a vér a szívben idebenn.
Nem hallat már, mint márvány hidegen
A vér dalol, a vér nem idegen.

Valaki most egy álmos hajnalon,
Mikor körülöttünk lángol a világ,
Visszakapta a férjét vagy fiát,
Az édesapját egy kicsi diák.

Öt óra harminc, egy szürke délután,
Halálvölgyből visszatért az élt
Tűzpirosan itt kering a véred,
Ismeretlen! Köszönjük Tenéked"

Cím: Sebész késsel és tollal - Fejezetek a magyar sebészet XX. századi történetéből
Oldalszám: 216
Kiadó: XX. Század Intézet

A mi Varázshegyünk

2011-01-29T11:57:00.000+01:00

"Huszonhárom fokos a tó. Micsoda boldogság...és az utolsó úszáskor megcsókolom a vizet: Mártival búcsúztunk így a Balatontól gyerekkorunkban."

Őszintén szólva Beke Katáról eddig nem tudtam sokat, de most utánaolvastam kicsit.
Beke Kata tanár volt, író, publicista, volt országgyűlési képviselő és kis ideig az Antall-kormány oktatási államtitkára is.
2009 decemberében, 73. évében hunyt el.

Más könyvét nem hogy nem olvastam, de még csak nem is hallottam róluk, lévén a politika nem áll túl közel hozzám, ez a kötet is csak témája miatt keltette fel az érdeklődésemet: az írónő átesik egy infarktuson, majd egy szívműtéten, és lekerül Balatonfüredre a Szívkórházba többször is.

Ami nagyon tetszett, az a lelkesedés és optimizmus, amivel a műtét(ek) elé ment, amivel az orvosokra felnézett, a határtalan érdeklődés, ami elfogta a beavatkozások előtt: hogy sosem sajnáltatta magát, vagy panaszkodott, hogy a végletekig bízni akart a kórházban és a professzorokban, hogy mindennek a jó oldalát látta, mindenkiben megtalálta az értéket és mindezek mellett jó humorérzéke volt.

"A Professzor ebben a dologban is korrekt volt. Mégis átsuhant rajtam a régi kabarétréfa, amikor immár megenyhülten a szecessziós virágok mögött beszélt velem: mi lenne, ha a borítékban egy levelet találna: Köszönöm szépen? Csak nem venné ki belőlem a műbillentyűt."

Ajánlom tehát mindenkinek ezt a könyvet, nagyon kedves kis írás, nem hosszú, olvasmányos és szórakoztató. Ez ugyan nem Thomas Mann Varázshegye, de hasonlóan szép, és a miénk..

Cím: Kis magyar Varázshegy
Oldalszám: 116
Kiadó: C.E.T. Belvárosi Kiadó és Kereskedelmi Bt

Állati jó krimi

2011-01-25T11:02:00.000+01:00

Kibuggyanó töltelék, hasadó varrások, plüsserőszak, ármány és izgalom. A könyvet olvasva eszembe jutottak Tarantino Kill Billjének fekete-fehér képsorai, melyek képregényszerűvé és sterillé próbáltak változtatni egy derékig érő vérfürdőt. Itt is valami ilyesmit éreztem, hiszen a történet maga egy rendkívül izgalmas, több szálon futó krimi, sokoldalú, meglepő karakterekkel, egy különös, titkokkal átszőtt társadalomban.

Medve Erik boldogan él feleségével Nyúl Emmával, míg egy napon bekopogtat hozzá élete lezárt fejezetének egy szereplője, és különös „kéréssel” fordul hozzá. Jól szituált reklámszakember főhősünk kénytelen utánajárni egy városi legendának, melyben soha nem hitt. Természetesen egy felforgatott lakás, egy kiadós verés, és egy fenyegetés, mely a számára legkedvesebb lény ellen irányul, komoly meggyőző erővel bír. Ehhez viszont társakra van szüksége...

Megfelelő társakat azonban már csak ködös múltja rejt, akiket egyrészt nem könnyű maga mellé állítania, másrészt a múló évek mindenkin nyomot hagytak. Van aki a pirulái nélkül már nem üzemel, van akit a múlt traumái kötnek gúzsba, s van akit saját mániája éltet.... Ahogy Erik és társai próbálják megfejteni a rejtélyt, velük együtt mind mélyebbre merülünk a múltban, melynek apró szilánkjaiból, történeteiből lassan összeáll egy kép...

Egy kép, melyet több mesélő, több sors ölel körül, s melyről minél többet hallunk, a színes és kedves külső mögött, annál sötétebb és ismerősebb színt ölt. Hazugság, árulás, gyilkosság, hatalomvágy, képmutatás, szenvedés, függőség és fájdalom kíséri és kísérti a kis csapatot a legenda kutatása során.

Minden egyes megoldott rejtély újabb kérdéseket vet fel, míg a fogyó idő, s a körülmények egyre elkeseredettebb lépésekre ösztökélik hőseink, egyre-másra borítva ki a csontvázakat a szekrényekből. Vajon sikerül időben teljesíteni a küldetést, megállítani a kis világ olajozott fogaskerekeit, megtenni azt amiről csak suttognak?

Nem vagyok kifejezetten oda a krimikért, de Tim Davys valami egészen érdekes dolgot alkotott evvel a plüsskrimivel, ami egyszerre abszurdan bájos-kedves de emellett sötét, cinikus és kegyetlenül izgalmas. Minden fordulata, kiegészítő szála, karaktere, igazi gengszterfilmeket idéz, időnként egészen elvetemült módon, de eközben lelki szemeink előtt tompán csillogó szemű plüssállatok vetik bele magukat az akcióba, vagy ki tudja mibe...

Cím: Tim Davys: A halállista
Eredeti cím: Amberville
Oldalszám: 304
Kiadó: Agave Könyvek

Read

2011-01-15T18:54:00.000+01:00

Vizsgaidőszak van, tankönyvekről meg nem írok..:) Így most kárpótlásul nektek egy kép, nehogy azt higgyétek, hogy elvesztem örökre.

Boldog Új Évet mindenkinek!!

2010-12-31T09:01:00.001+01:00

Ajándék Molyciktól és barátnőtől

2010-12-30T21:51:00.001+01:00

E. barátnőmtől kaptam:

Zizzertől:

Andiamotól:

KÖSZÖNÖM MÉGEGYSZER MINDEGYIKŐTÖKNEK!
Nagy örömet szereztetek vele! :)

Ajándék

2010-12-26T00:01:00.001+01:00

Tesómtól kaptam Karácsonyra, jelentem, gondolatolvasó a fiú. :)

Boldog Karácsonyt!

2010-12-23T23:43:00.000+01:00

Köszönöm, hogy olvastok, kívánok nektek nagyon boldog ünnepeket sok pihenéssel és olvasással! :)

Mese 18-as karikával...

2010-12-16T00:19:00.000+01:00

Ha valaki már olvasott megközelítőleg bármit Laurell K. Hamiltontól, akkor az átugorhatja a következő bekezdést.

A többi halandónak bevezetőül annyit, hogy valamelyik korai Anita Blake könyvben, valahol van egy bekezdés, amiben a főhősök éppen összeborulnának, mikor kiszól,vagy inkább kikacsint az írónő, hogy egyes írók ezen a ponton szakítják meg a történetet, és folytatják ott, hogy a megszaggatott lepedők közt a főhősök rágyújtanak...
Hamilton könyveiben ilyen téren semmi sincs a fantáziára bízva, egy oktatófilm alaposságával részletezi a szereplők minden egyes mozdulatát, és egy pszichiáter röntgenszemével lesi lelkük legapróbb rezdülését.

Az írónő sorozataiban azonban van valami abszolút lenyűgöző, és szerintem ez a változás. Karakterei a történetek során folyamatosan fejlődnek, állandóan tovább árnyalva, mélyítve, színezve történeteit. Emellett az egyes epizódok – könyvek – pár rettentően sűrű, cselekménnyel és feszültséggel teli napra, esetleg hétre korlátozódnak, szinte sürgetik az olvasót, aki maga is átveszi ezt a sodró lendületet, és dinamikát az olvasás során.

Aki véletlenül a sorozat közepén kapcsolódik főhősei életébe, az menthetetlenül kíváncsi lesz az előzményekre, hiszen sok utalást találhatunk korábbi eseményekre. A könyvet kivégezve pedig már a folytatást várjuk, hiszen a történet nem ér véget, főhősei csupán lélegzetvételnyi időhöz jutottak, a sors kereke nem áll meg, minden fordulójával újabb kihívás elé állítja a szereplőket.

Merry Gentry magándetektív, avagy Meredith nic Essus faerie hercegnő története, mely a jelen időben játszódik, a kelta mitológia köréből táplálkozik. Főhőse csak félig tündéri lény, kevert vérével, halandóságával kirí mind az emberek, mind a rejtőző hatalmasok fényes tömegéből. Mégis az elfeledett istenek őt választják ki, hogy a lassan elhalványuló mágiát újra visszahozza egy haldokló, és elkorcsosult árnyékvilágba.
Misztrál csókja Merry történetének ötödik epizódja. Száműzött, rejtőző és magányos nőként ismertük meg őt, az események hosszú sora azonban társakkal és hatalommal vértezte fel, sorsának többé azonban már nem ura. Ősi erők irányítják lépteit, cselekedeteit, melyeknek értelmét, célját, maga nem érti vagy ismeri, és következményeit fel nem mérheti.

Ahogy azt Hamiltontól megszokhattuk, a történet most is sötét, borzongató, magával ragadó, vérrel, és kéjjel írott. Misztrál, a szél, és vihar megtestesítője keresztezi a hercegnő sorsát, egy újabb természeti elemként, ami meghatározhatja a rejtett királyságok jövőjét. Majd Sholto, a sluagh királya, az árnyak lordja sodorja veszélybe mindazokat, akik Merrynek olyan fontosak...

Cím: Laurell K. Hamilton - A misztrál csókja
Eredeti cím: Mistral's Kiss
Oldalszám: 272
Kiadó: Agave Könyvek
Az írónő hivatalos weboldala

Varázslatos logika avagy mit tenne Harry Potter a pálcája nélkül

2010-12-15T09:30:00.000+01:00

A Titokzatos Benedict társaság fiatal hőseinek gonosz elleni fegyvere nem a mágia, hanem a logika, a találékonyság és az összetartás.

Ha valakinek az emlegetett varázslótanonc történetei túlságosan mélyen jártak a fantázia birodalmában, a realitástól messze elszakadva, ezt a történetet kifejezetten élvezni fogja. Főhősei egyszerű gyermekek csupán, akiket hétköznapi társaiktól, egyedül szokatlanul magas intelligenciájuk különböztet meg. Küldetésük komolysága azonban a képzett kormányügynökök erejét is meghaladja, melynek megoldásában csak saját magukra, találékonyságukra, ügyességükre, és barátságukra számíthatnak.

Trenton Lee Stewart könyve, megfogalmazásában egyértelműen a fiatalabb korosztályt célozza, történetén azonban az idősebb korosztály is kedvelni fogja. Egyszerű szavakkal, mesterkéletlenül, egy gyermek szemén keresztül tárja elénk a történetet. Az olvasó is pont annyit lát, és érzékel a külvilágból, mint a történet által sodrott gyermekek, az események mögé is csak a logika és tapasztalat segítségével láthatunk be időnként.

A történet engem az első perctől fogva lenyűgözött, ahogy a hétköznapi események fokozatosan furcsa fordulót vesznek. Gyanútlan főhőseinek egyik napról a másikra kell valódi 007-es ügynökké válnia, meglehetősen titokzatos és veszélyes körülmények közt. A nap mint nap kiállandó próbák, és megoldandó feladatok bármely felnőttet komoly kihívás elé állítanának. Azonban a négy gyermek nem véletlenül lett kiválasztva a feladatra...

A könyv stílusának egyszerűsége időnként kicsit zavart, azonban egy gyermek számára, akár fel- akár elolvasva tökéletes, és érthető. A történet ellenben tényleg lenyűgöző, izgalmas, gondolatébresztő, és elgondolkodtató, ráadásul, mindezt nem vérben, és erőszakban tocsogva, mint manapság egy-egy horrorba hajló „mese”. Ritkán találkozik az ember olyan könyvvel, ami ennyire érdekesen, igényesen mesél és tanít egyben, azaz tartalmasan szórakoztat.
Ha volna gyermekem, ezt a könyvet kifejezett örömmel adnám a kezébe. Vigyázat, az esti mesélő szülőnek akár komoly gondot is okozhat megszakítása...

Cím: Trenton Lee Stewart: A Titokzatos Benedict Társaság
Eredeti cím: The Mysterious Benedict Society
Oldalszám: 352
Kiadó: Animus Kiadó
The Society

Megint egy játék :)

2010-12-12T21:37:00.000+01:00

Andiamo-tól kaptam a játékot a Molyon, és játszani ugye szeretünk. (Most jut eszembe, hogy Szaniknak még tartozom egy játékkal, bocsánat, majd ha lesz időm, pótolom azt is!)

Na de nézzük a mostani játékot:

01 – A múlt év legjobb könyve: Francesca Marciano: Szerelmem, Róma
02 – Több, mint 3 alkalommal olvastad: Ilyen nincs, csak tankönyveket olvasok többször. :)
03 – Kedvenc könyvsorozat: Az "Orvosok írják" nagyon jó volt, de azt hiszem már jó ideje nem született benne több könyv.. Illetve imádtam régen a Jéghegyek népét, de csak a 33. részig jutottam, egyszer majd folytatom, ha megszerzem a köteteket. :)
04 – A sorozat kedvenc része: Emily R. Transue: Ügyeletben
05 – Boldog leszel ettől a könyvtől: Nem is tudom.. inkább szeretem, ha olyat olvashatok, amibe teljesen belemerülök.
06 – Szomorúvá tesz: legutóbb ez a könyv, nagyon: Németh András: 79 nap remény.
07 – Leginkább alulértékelt könyv: Azt nem tudom, de pl. a Frank Sorel álnéven író Dr. Szigeti Zoltán szemész professzor nagyon jó könyveket írt, csak a borítói alapján tuti nem venném még, borzadály. Úgyhogy itt ajánlom nektek: Frank Sorel: Elsodort lelkek c. könyvét.
08 – Túlértékelt könyv: Hmm, most ne jut eszembe olyan..
09 – Amiről azt hitted nem fogod szeretni, de végül mégis (és még mennyire…): Harry Potter volt ilyen..de még mindig csak a 4.-nél tartok, amióta kb. 6 éve abbahagytam..:-/ Majd egyszer befejezem azt is.
10 – Kedvenc klasszikus: Csehov, Flaubert, Balzac..
11 – Ami nagyon nem tetszett: Bolgár György: Vágy
12 – Amit valaha szerettél, de most már nem: Hűű..hát ilyen talán azért nincs, mert nem olvasok újra semmit..
13 – Kedvenc író: Sok van, de nincs túl sok olyan, akitől rengeteget olvastam volna eddig. Szeretem az orvos írókat.
14 – Kedvenc könyv az írótól: Most épp nagy kedvenc: Ábrahám Erzsébet: Egy tüdőgyógyász emlékei
15 – Kedvenc férfi karakter: A Jéghegyek népében volt valaki, de nem emlékszem a nevére. :) Meg Harry Potter-ben Dumbledore volt. :))
16 – Kedvenc női karakter: Mindegyik, amelyikkel azonosulni tudok, és tetszik a könyv is..
17 – Kedvenc idézet a könyvből: " „Sosem leszünk együtt.” Az alvó Huntert nézve villant át agyamon a gondolat. Fájt bevallani – sosem leszünk együtt, még akkor sem, amikor a legközelebb vagyunk egymáshoz, még akkor sem, ha szeretkezünk. Bár meglehet, hogy épp e fájdalmas igazság felismerése csábított, és vitt a kísértésbe. Az embernek meg kell tanulnia e nélkül az illúzió nélkül élni. Soha senki nem lesz eggyé a másikkal. Nem létezik hazatérés. Nincsenek gyökerek, se fa, amibe megkapaszkodj.
Meg kell tanulnod biztonságérzet nélkül szeretni, úgy, hogy nincs rajtad biztosítókötél, hogy elfogadd, be leszel hajítva az ismeretlenbe, ahol senki sem tudja, mi vár azon a veszedelmes helyen, ahol találkoznak a szelek." (Francesca Marciano: Szerelmem, Afrika)
18 – Csalódtál benne: Most épp ebben: Oszlánczi Kata: Az orvos is ember
19 – Legjobb adaptáció: Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
20 – Kedvenc romantikus: Most épp: Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
21 – Gyerekkori kedvenc: Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő (meg a Csip-csup meséket is imádtam)
22 – Kedvenc saját könyved: Ööö mármint úgy saját, hogy megvan itthon? Mert akkor nem tudok választani, sok van.
23 – Régóta el akarod olvasni, de még mindig nem került sorra: Ebből sok van, khmm.. de akkor legyen egy, amit elég régóta: Patrick Süskind: A parfüm
24 – A könyv, amit bárcsak többen olvasnának: Szerintem Frank Sorel könyvek, és a 79 nap remény..
25 – A karakter, akivel leginkább tudsz azonosulni: Passz..
26 – A könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásodat valamiben: A lét elviselhetetlen könnyűsége elég jó volt..
27 – Legmeglepőbb befejezés vagy csavar a történetben: Melania Mazzucco: Egy tökéletes nap
28 – Kedvenc könyvcím: Hm, hát most hirtelen a "Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról" jut eszembe. :)
29 – Mindenki utálta, kivéve te: Nem tudom van-e ilyen. :)
30 – Abszolút kedvenc könyv: Robert Marion, M.D.: The Intern Blues - The Private Ordeals of Three Young Doctors

Nem adom tovább konkrét embereknek, akinek van kedve, csinálja meg!

Az orvos is ember

2010-12-07T10:30:00.001+01:00

Nagyon pici, nagyon vékony kis könyvecske, 1990-ben adták ki.
Olyan kis történetek, novellák vannak benne, amik tulajdonképpen tényleg arról szólnak, hogy az orvos is ember: az orvos is tévedhet, az orvos is félreléphet a házasságából, az orvos is gyarló olykor.
Az elején még tetszett a könyv, de a vége fele sajnos nagyon ellaposodott, számomra nem volt élvezhető sem az írói stílus, sem a történet, egyik sem tudott lekötni, sőt, már-már úgy éreztem, hogy nem is olyan vékony és kicsi ez a könyv...

Cím: Az orvos is ember
Oldalszám: 119
Kiadás helye: Pécs

Barbár állatok

2010-11-25T10:25:00.002+01:00

A könyv borítóján található egy figyelmeztetés (vagy ajánlás), mely szerint a könyv széplelkeknek nem ajánlott. Ezt tanúsíthatom. Viszont bárki, aki bírja a szókimondó, fanyar, enyhén morbid, cinikus kortárs megnyilvánulásokat, annak kötelező.

A történet, ha jobban megnézzük, tulajdonképp egy ballada, ami valahol Oliver Stone "Született gyilkosait" éleszti újjá, modern környezetben, tengernyi vérrel, szexszel, erőszakkal megpúpozva, Guy Ritchie filmjeinek vágástechnikájával, mindezt azonban átszövi egy komoly társadalomelemzés és kritika.

A történet három anti/fő/hőse eltérő családi és társadalmi háttérrel rendelkezik, életüket ennek megfelelően más módon mérgezték meg, tették vakvágányra, de végül a közös szenvedély összehozza őket. Furcsa triumvirátusukban időnként együtt, máskor egyedül keresik a kiutat zsákutcának tűnő életükből. A közös nevező, közös kiskapu itt a drog, amivel kapcsolatban elkövetik a közmondásos hibát, azaz avval az utópisztikus feltételezéssel élnek, hogy lehet ezt okosan is csinálni.

És itt kezdődik a ballada, vagy morális tanmese azokról, akik - egészségtelenül hosszú ideig - azt hiszik, hogy korpa közé keveredve nem eszik meg őket a disznók, kis halként van esélyük cápák ellen, illetve, hogy az igazság végül győzedelmeskedik...

Az író életrajza szerint kalandos életet élt és él, mely alatt meglehetősen sokat látott a világból, és annak árnyoldalaiból, ezért valószínűleg saját tapasztalatainak köszönhető a feltűnő mellékszereplők karakterének, történetének időnként megdöbbentő részletessége. Dokumentarista tömörséggel, félkézzel lógat be olykor, a különböző környezetek egyesek számára hétköznapi, mások számára elképzelhetetlen poklainak bugyrai fölé, hogy utána, az így kapott, okozott többletfeszültséggel sodorjon a történet tovább.

Meséje ugyanis elképesztő lendülettel száguld, humora, és cinizmusa egyedi stílusban, tömören, zsigerbe markolóan karcol, és nevettet. Párbeszédei, monológjai, gondolatfonalai meghökkentőek, gondolatébresztőek, és szókimondásuk ellenére is végtelenül csiszoltak. Karakterei, gondolataik, kínjaik, és örömeik többé-kevésbé fájdalmasan ismerősek, érthetőek, aktuálisak.
Végig drukkolunk antihőseinknek, hátha valahogy, mégis jól kijönnek az egészből, noha érezzük, hogy a velejéig romlott összetevőkből, hiába a jó szándék,elszántság, vakmerőség, csak nem lesz habos sütemény...

Don Winslow: Barbár állatok
Eredeti cím: Savages
Oldalszám: 248
Kiadó: Agave Könyvek
Az író oldala
Részlet a regényből

Csábítás

2010-11-24T19:38:00.001+01:00

Ki Lily Prior? Ez a kérdés támadt fel bennem hirtelen olvasás közben.
Semmit nem tudtam a regényről, amikor elkezdtem olvasni, csak a fülszöveget futottam át olvasás előtt, ami nagyon felkeltette a kíváncsiságomat. Egy albinó lány, aki bódulatban tartja a férfinépet..? Jól hangzik, ebből sok mindent ki lehet hozni, gondoltam én.
És Lily Prior nem teketóriázott sokat, néha csak pislogtam a könyv fölött hevesen.

Ramona Drottoveo nem hogy nem szép, de kifejezetten ronda lány. Albinó szegény, fehér bőre csak úgy világít, szeme mint a nyuszié, piros, és nem bírja a Napot. A La Casa szobalánya mégis különleges a férfiak szemében: illata megbabonázza a férfiakat: nem számít mennyi idősek, mivel foglalkoznak, a hatás elsöprő.

A pap, a malacsütő, a jégszobrász, a cukrász, a kenyérdagasztó és a kacsapucoló is mind be akarja szippantani bűvös elixírjét. Senki nem tud ellenállni Ramona csábító illatfelhőjének, még ha akar, akkor sem. Nincs menekvés, és aki szerencsés, Ramona ágyában köt ki. Azonban a legtöbbjük számára ő csak egy sóvárgó vágy marad, Ramona ugyanis csábító ereje egyre biztosabb tudatában már megválogatja szeretőit, akárkinek nem adja oda magát. Élvezi hatalmát a férfiak felett, akik kiskutyaként, lógó nyelvvel loholnak nyomában, bármerre is jár.

A nők gyűlölik Ramonát. Gyűlölik, mert férjeik azóta elhanyagolja őket, gyerekeiket, már semmit nem tartanak fontosnak, csak hogy Ramona után koslassanak és beszippanthassák aromáját.

Azonban történik valami, amitől minden egyszersmind megváltozik.
Ami először eszembe jutott a könyv olvasása közben, az a "groteszk" szó volt. Lily Prior hatalmas fantáziával és bájos könnyedséggel írta meg regényét, amiben az abszurd és fekete humor egyaránt felcsillan. Egy kis meseszerű érzés is átjárja az ember lelkét, ugyanakkor megmosolyogtatóak Ramona naiv törekvései, önbizalma, és a férfiak rajongása iránta.

Lily Prior Londonban él, az olasz kultúra nagy imádója, Olaszországban kapott inspirációt regényei megírásához. Itthon eddig két könyve jelent meg magyarul ha jól láttam, a másik címe La Cucina.
Még annyi, hogy az eredeti borító nekem nagyon tetszik.

Lily Prior: Nektár – A csábítás regénye
Eredeti cím: Nectar - A Novel of Temptation
Oldalszám: 272
Kiadó: Tericum Kiadó
Interjú az írónővel

Az első magyar veseátültetés története

2010-11-06T21:29:00.002+01:00

Azt hiszem ezt a regényt senki nem tudja úgy elolvasni, hogy ne érintse meg legalább egy kicsit Szántó István története. Engem nagyon mélyen megérintett. Egyes szám első személyben íródott a könyv, így még jobban átéljük, amit akkor átélt a beteg..

Magyarország, 1962. ősze. Szántó István 26 éves szegedi nyomdai szerelő, és krónikus vesebeteg. Nagyon is tisztában van a betegségével, minden vonatkozásban. Tudja, hogy nagyon komoly betegséggel áll szemben: veséi az utolsókat rúgják.

Áthelyezik az I. sz. Sebészeti Klinikára, hogy ott művesekezelést kapjon. Sajnos hamarosan kiderül, hogy Istvánon a dialízis sem segít már, mindkét veséje hamarosan le fog állni.

Dr. Németh András adjunktus ekkor felteszi neki a kérdést: vállalná-e a vesetranszplantációs műtétet.
Itthon még senki nem végzett addig élődonoros vesetranszplantációs műtétet, de Dr. Németh András ösztöndíjjal Angliában tanult, a Hammersmith Klinikán ahol alkalma nyílt részt venni egy ilyen műtéten.
Mivel István menthetetlen beteg, mindannyian úgy gondolják, hogy ez az utolsó és egyetlen reménye a gyógyulásra. A donor István egyik öccse, aki alig várja, hogy odaadhassa bátyjának az egyik veséjét, és ezzel segíthessen rajta..

A helyzet ugyan nem könnyű, az Adjunktusnak kemény harcába kerül, hogy kivívja az építésvezetőnél a steril szoba megépítését: a költségvetés arra az évre elfogyott, a steril szoba megépítése pedig nem kevés pénz, ráadásul a betegnek nincs egy percnyi vesztegetni való ideje sem. Végül az Adjunktus kitartó küzdelme árán megépül a steril szoba, 1 hét alatt.

A naplóban olvashatunk István kórházi mindennapjairól, betegségének javulásáról és rosszabbodásáról, a mosolygós nővérekről ("Istenem, csak a betegek tudják, hogy mit ér egy ilyen mosoly"), orvosokról, különböző sorsú szobatársairól, majd a műtét utáni életről a steril szobában, ahol felcsillan a remény..

„– Hogy vagy, Pistikém?

– Jó veséd van, Lacikám, már jól működik.

– Jobban érzed magad?

– Igen, már ettem is.

– Légy erős, meg fogsz gyógyulni..."

A könyvet nem lehet letenni, mert bár tudjuk, hogy mi lesz a történet vége, mégis titkon remélünk mi is, Istvánnal, a kis feleségével, családjával, a nővérekkel és az Adjunktus Úrral együtt.. És az utolsó bejegyzés...szívszorító..

Az első sikeres veseátültetést Bostonban végezték 1954-ben egypetéjű ikrek között, ahol immunszuppresszióra nem volt szükség. Az első immunsuppressio a teljes testbesugárzás volt, ennek "védelmében" 1959 és 1960 között néhány átültetés történt Párizsban és Bostonban.

Magyarországon 1973-ban indult meg újra a veseátültetés, már hivatalos programként, az Egészségügyi Minisztérium által finanszírozva. 1973-ban Szegeden, Miskolcon, majd Budapesten végeztek átültetéseket. Az első sikeres - tartósan még ma is élő - betegnél 1973. november 16-án végeztek veseátültetést a Semmelweis OTE I. sz. Sebészeti Klinikáján. Ehhez nélkülözhetetlen volt az immunológiai alapok előzetes megteremtése, megfelelő szakmai előtanulmányok végzése és számos intézet szervezett együttműködése.

Németh András: 79 nap remény
Oldalszám: 120
Kiadó: BÁBA ÉS TÁRSA KFT.
A regény elolvasható ITT (aki szeret monitoron olvasni)
Az MTV honlapján olvasható interjú, amiben többek között megszólal Szántó László is, aki testvére donorja volt akkor.

Ellentétek

2010-11-05T09:23:00.003+01:00

Iain M. Banks skót író, aki szépirodalmi műveit a közbülső M. nélkül publikálja, míg M. Banks-ként sci-fi könyveket ír.

Az Ellentétek című könyvét, a címlap szerint a sci-fi író énje tette le ugyan az asztalra, a történet azonban akár egy történelmi regény borítója mögül is ránk köszönhetne, egyedül szokatlan díszletei, és környezete árulkodik fiktív voltáról.

A szereplők, kicsiny világuk, és ellentéteik rendkívül élőek, hihetőek és ismerősek. Két történet fonódik szorosan össze egy fejlődő világban, mely földi terminológia szerint lassan kilép a középkorból.

Az egyik szálat a narrátor, egy első olvasatra egyszerű orvostanonc meséli el, - kissé esetlen szavaival, és magyarázatával - ki maga is aktív részese a történetnek. A másik részét, elmondása szerint egy kéziratban lelte, s melynek eseményeit (világában) mindenki jól ismeri, ezért azt magyarázat nélkül közli, csupán annak terjengős szóvirágait nyeste meg kissé. A két esemény közt a kapcsolatot felfedezvén, ám annak megfejtését az olvasóra bízva, a szálaikat szorosan összefűzve tárja elénk meséjét.

A történetek fókuszában egyrészt egy felvilágosult, művelt és jószándékú orvosnő, másrészt egy elhivatott, titokzatos testőr küzd az előítéletek, feleslegesnek ítélt szabályok és az ezeket megtestesítő emberek ellen. Mindketten idegenek az őket körülvevő, - elméletileg más alapokra helyezett, alapjában véve mégis hasonló - társadalomban és szokások körében, a narrátor azonban meglelni véli köztük a kapcsolatot, illetve azt az ellentétet amely különböző utakra indította őket ismeretlen hazájukból.
A két történetet - látható és láthatatlan szálaikat - követve, melyeket elletétek határoznak meg,hajtanak előre, és fonnak össze bonyolult mintává, elvesztem az eleven színekkel lefestett és végtelen sok karakterben, cselekedetben és apró mozzanatban elrejtett részletből felépített világban. A főszereplők körül örvénylő, feltartóztathatatlannak rémlő események magukkal rántják az embert, és a narrátor óvatos előszavára alig-alig emlékezve kezdi az olvasó felfedezni a látszólag különálló történetek közti kapcsolatot.

Az események hátterét lassan feltöltő mozaikdarabok, melyek árnyalják a karaktereket, és kiszínezik a történetet, időnként több kérdést vetnek fel, mint amit megválaszolnak, eképp téve az ábrázolt világot folytonossá és felfedezendővé. És ahol a történetek végül meglepő módon összeérnek, s világuk ellenőrzésünk nélkül fut tovább, az olvasónak kedve támad újból előrelapozni, hogy a kirakós hiányzó darabjait is a helyére illesze...

Iain M. Banks: Ellentétek
Eredeti cím: Inversions
Oldalszám: 374
Kiadó: Agave Könyvek
Az íróról még

The Calamities of a Trainee Midwife

2010-11-03T10:03:00.002+01:00

Ez volt az a könyv, amit a Book Depository-ról rendeltem nem olyan rég, és mivel szakmába vág a téma, alig vártam, hogy elolvassam.
A történet egy nővérről szól, aki most belevág a szülésznő képzésbe is. Végigkövethetjük az izgalmait, amikor egy új városba költözik, amikor vizsgázik, és amikor először van szülőszobán. Hamarosan belép az életébe egy kedves férfi, Adrian, akivel hamar összeköltöznek, mindketten nagyon boldogok.

Eddig még tetszett is a történet, de innentől jön a baj csőstül: Hilary (az író) rejtélyes betegséggel küzd, ezért nem tud dolgozni, pedig új munkahelyre került, fontos lenne, hogy jól teljesítsen.Végül már egy év is eltelik úgy, hogy nem tud dolgozni, később egy irodába kerül. Teherbe esik, megszületik a gyermekük, de van vele egy kis gond.. Végül minden rendbe jön, egy munka miatt elköltöznek egy másik városba. Adrian végül nem kapja meg a munkát,, ott maradnak mindketten munka és pénz nélkül, és Hilary újfent teherbe esik..

A leginkább az zavart, amit a végén már átugrottam, hogy kb. minden oldalon Istenről beszélt. Ha jó dolgok történtek, az biztosan Isten műve, de ha bármi gond volt, akkor persze azt a Sátán tette. Jó, én nem vagyok egy vallásos alkat, de eleve másra számítottam, és a végén már semmi élvezet nem volt a könyvben, csak arról szólt, hogy Isten így, a Sátán úgy, és most mi lesz..
Kicsit csalódott vagyok, sokkal viccesebbre és több szakmai témára, sztorira számítottam.

Hilary Cotterill: Midwife Crisis: The Calamities of a Trainee Midwife
Oldalszám: 224
Kiadó: Lion Hudson Plc

A Da Vinci család

2010-10-30T12:23:00.001+02:00

Ritkán olvasok történelmi regényt, pedig amit eddig olvastam, mind nagyon tetszett. Talán attól tartok mindig, hogy az író nem fog tudni magával repíteni a képzelet birodalmába, hogy nem tudom majd beleélni magam a mesébe, és unatkozni fogok közben.

De most sem így történt. Robin Maxwell félelmetesen jó képességgel rendelkezik az iránt, hogy ha kinyitod a könyvet, oda képzeld magad, ahol a szereplőik élnek. Mert ÉLNEK. Így hát valahányszor nekifogtam az olvasásnak, a reneszánsz kori Itáliában voltam, Vinci mezőin szaladgáltam, Firenze útjának porát rúgtam.

Caterina, Leonardo da Vinci édesanyja egy igen nagy tudású patikus lánya. Az itáliai Vinci községben él, fiatal korában sokat segédkezik apjának, gyógynövényeket szed, lelkesen tanulja apjától a tudományt.

Lorenzo Medici

Szerelembe esik egy jómódú család fiával, Ser Piero di Antonio da Vinci ügyvéddel, akitől teherbe esik, és mivel a család nem engedi, hogy fiuk egy parasztasszonyt vegyen feleségül, 1452-ben megszületik Caterina törvénytelen gyermeke, aki a Leonardo da Vinci nevet kapja. Apja egy jómódú család lányát veszi feleségül és Firenzébe költözik.

Leonardo kicsi korában is már tehetségesen rajzol, végül apja elviszi rajzait Firenzébe, ahol a firenzei festő-és szobrászművész, Andrea del Verocchio rajongva fogadja művét, így Leonardo elutazik Firenzébe, és tanítványaként szolgálatába lép.

Caterina nem bírja sokáig egyetlen szeretett fia nélkül, ezért úgy dönt, hogy Firenzébe megy, mégpedig férfi álruhában. Hatalmas tudásával lenyűgözi a firenzei férfiakat, köztük a Medici család fejét, Lorenzo il Magnifico Medicit, akivel különös kapcsolatba kerülnek.

Palazzo Medici

Bár a regény főhőse Caterina, megismerhetjük belőle a reneszánsz kori Itália nyüzsgő életét, élén a Medici családdal, a kor kiemelkedő alakjait, művészeit (Sandro Botticelli, Andrea del Verocchio, Marsilio Ficino, Antonio del Pollaiolo és még sokan mások), és élvezettel olvashatjuk Leonardo da Vinci életútját, ami azért sok helyen az író fantáziájából merít inkább, de mégis képet kapunk a nagy művész viszontagságairól, műveinek keletkezéséről, és a kor politikai, vallási, és kulturális szemléletéről.

A könyv elég vastag, de azt hiszem ezt a történetet nem lehetett volna rövidebben megírni, máskülönben nem lett volna ilyen élvezetes. Robin Maxwell megfogja a kezünket, és végigvezet Itálián, beleshetünk a Medici villába, és Leonardo da Vinci műhelyébe is. Kell ennél több, hogy kicsit feledjük a szürke hétköznapokat?

Robin Maxwell: Signora da Vinci
Oldalszám: 460
Kiadó: Tericum Kiadó
Leonardo da Vinci élete és munkássága
Ingyenesen letölthető e-book: The Notebooks of Leonardo Da Vinci

Élet vastüdővel - a Baba utca lakói

2010-10-24T12:11:00.000+02:00

A tanulás és a suli miatt most kicsit lassabb az olvasási tempóm, vagyis a ráfordítható időmennyiség inkább.
De pénteken a suliban szó volt egy könyvről, amit most a figyelmetekbe szeretnék ajánlani.

A Baba utca 14. szám alatt található villába 1959 augusztusában költöztek be utókezelésre a Heine-Medin kór (járványos gyermekbénulás) első légzésbénult áldozatai. Az orvosok öt évre becsülték hátralévő idejüket. A gyerekek azonban élni akartak, és meghazudtolták a tudományos állásfoglalást. Sőt, a túlélők felnőttek lettek, és sokan elköltöztek a házból.
Róluk szól ez a könyv: László Anna: Vaspólya

Idézve az írót: „Hőseim a gyermekparalízis két utolsó – az 1957-es, az 1959-es – magyarországi dúlásnak legsúlyosabb áldozatai. Nemcsak rokkanttá váltak, légzőszerveik is megbénultak. Gépek adagolják a levegőjüket. Többségük fiatal, ma húsz-huszonnégy éves. (A könyv 1979-ben íródott) Kortársaiktól eltérő a testi állapotuk, az életmódjuk, a neveltetésük. De dolgozni és szórakozni vágyók, reménykedők, szerelmesek, sokszor háborgók és jogaikat követelők. Könyvem elsősorban arról szól, hogy ugyanolyanok.”

A hét képe #5 - Könyvespolc

2010-10-10T23:03:00.000+02:00

Csak mert már rég volt ilyen..

Játékosok – jövőkép a múltból

2010-10-07T10:23:00.000+02:00

Philip K. Dick könyve, a Titán játékosai furcsa módon hódított meg. Közös kirándulásaink és felfedezőtúráink alkalmával a különböző könyvesboltokban sci-fi és fantasy rajongó barátnőmmel, annyit már sikerült leszűrnöm, hogy íróként termékeny lehetett, akárki is volt. A könyvet olvasva, furcsa érzés lett úrrá rajtam... Nem ebben a kontextusban és nem így, de találkoztam már a könyvben felmerülő világképpel, érzésekkel és problémákkal.

A szenvedélyes játékosokat, kiknek túlélése, jóléte, és talán az élete múlik a Játékon, a Blöffön - bárki ismerősként üdvözölheti, akinek baráti körét gazdagítja például online póker-függő. A könyvben megjelenő titániak és terraiak – ők lennénk mi,a földlakók – közti ellentét, melynek komplexitása lassan bontakozik ki a történet folyamán, szinte mindenhol megjelenik napjainkban, ahol különböző kultúrák és hagyományok érintkeznek és ismerkednek egymással. A gyermeknemzés és párkapcsolatok témaköre pedig – noha a történet az okokat alapjában véve rémisztőbb, de mégis elképzelhető eseményekből származtatja –, úgy érzem valahol már egy csíráiban létező problémát boncol.

A történet közepén, mikor a főszereplővel együtt elvesztem az eseményekben, és furcsa érzésekben, megnéztem mikor íródott ez a könyv. Ott ért aztán az igazi sokk, mely abból fakadt, hogy a könyvet 1963-ban adták ki.

Utánanéztem ekkor az írónak, és megdöbbenve konstatáltam, hogy munkássága milyen hullámokat vetett a sci-fi irodalom, filmek terén. Magának az írónak az élete is különlegesen alakult, egy koraszülött ikerpár túlélő tagjaként,skizofrénként (félre?) diagnosztizálva, ponyvaregény-írói státuszban megrekedve, zseniként tisztelve, különféle drogok bűvkörébe vonva, paranoiától rágva... és még sorolhatnám hosszan.

Mindezeket figyelembe véve, a műfaj kereteitől is eltekintve, történeteiben rendkívül érdekes jövőképet tár az olvasó elé, melyet érdemes ennyi év távlatából újra felfedezni.

A Titán játékosai egy nem is oly távoli, és nem is oly lehetetlen jövőben játszódik, tragikus események után, melyeknek során az emberiség saját magával, és egy idegen fajjal is megvívta utolsó háborúit. A kevés túlélő látszólag békében él az idegenekkel, különös játékszabályok által körülhatárolva, ahol a szenvedélyesen űzött játék tétje valójában a túlélés és fajfenntartás. A telepátiával, jövőbelátással, különös képességekkel, örök ifjúsággal, intelligens gépek által szolgáltatott biztonsággal és kényelemmel megáldott vagy megvert terraiak minden változás ellenére is gyarlók, esendőek és emberiek. Így eshet hát, hogy egy rossz döntés, egy átdorbézolt éjszaka, és egy gyilkosság során, a depressziós rohamoktól szenvedő főhős bepillantást nyerhet az igazi játszmába, melyben ő is bábu csupán....

Philip K. Dick: A Titán játékosai
Oldalszám: 256
Kiadó: Agave Könyvek

Asszociáció

2010-09-26T10:32:00.000+02:00

Nimától kaptam (köszi!) egy újabb játékot, ami most egy körkérdés, amikre asszociálni kell 5-5 szóban.
Na nézzük:

Olvasás: nyugalom, elmerülés, ismeretek, kikapcsolás, figyelemelterelés
Kortárs magyar irodalom: érdekes, elvont, merész, új, figyelemfelkeltő
E-könyv: modern, szemfárasztó, szagtalan:), gyors, élvezhetetlen
Könyves blogok: érdekes, szórakoztató, sokoldalú, egyszerű, közösség
Könyvtár: választék, határidő, keresgélés, csend, késedelmi díj

Azt hiszem már mindenhol körbeért, úgyhogy én már nem adom tovább, ha nem baj.

Minden év május 27-én rá emlékezünk

2010-09-19T19:49:00.000+02:00

A múltkori olvasmány annyira felkeltette az érdeklődésemet Robert Koch, illetve a TBC felfedezése iránt, hogy már-már sorsszerű volt, hogy belebotlottam egy Koch-életrajzba egy online antikváriumban. Abban a könyv elolvasása nélkül is biztos voltam, hogy Robert Koch fantasztikus, bátor ember volt, de hogy ilyen nagymérvű dolgokat vitt véghez életében, hogy a TBC-n kívül még számtalan kór ellen vette fel a harcot sikeresen, akár életét kockáztatva is, azt nem.
Nézzük csak egy kicsit az életét, kis is volt ő valójában.

A Koch Intézet bejárata

Göttingenben járt orvosi egyetemre, majd megházasodik, kislánya születik. Megnyer egy pályázatot, így Wollstein-be kerül körorvosnak. Wollstein csendes kis város, rendelése mellett marad ideje tudománnyal is foglalkozni. Magányába visszavonulva sokszor órákra bezárkózott a kis szobájába, hogy a kutatásával foglalkozhasson, a félelmetes TBC kórokozójának megtalálásával, amiről még semmit se tudtak akkoriban szinte, csak azt, hogy szinte mindig halállal végződik, és nem tudnak segíteni a megfertőződött embereken.

Felesége, Emmy asszony, születésnapján egy új Hartnack-féle mikroszkóppal lepi meg, ami után aztán még hosszabbá nyúlnak a saját kis házi laboratóriumában töltött órák, még lelkesebben beleveti magát a kutatásaiba. Felesége egyre jobban neheztel már rá, amiért elhanyagolja családját és betegeit is.

Koch azonban továbbra is kitartóan küzd a láthatatlan kórokozók ellen, csökönyösen és fáradhatatlanul, betegeire egyre kevesebb időt tud fordítani, legtöbb idejét a szobájába zárkózva tölti.
A regény végigvezet minket hosszú és gyötrelmes, és nem kevésbé veszélyes kutatásain, megismerjük irigykedő ellenfeleit csak úgy, mint hűséges tanítványait is, bosszúságait és sikerélményeit egyaránt.

Nagyon érdekes életet élt, persze kiváltképp a sok utazás és izgalom miatt, amikbe a kutatásai során keveredett. Ünnepelt és elismert emberré válik, és nem ok nélkül, nézzük életművét zanzásítva, idézek a Wikipédiából:

"Elsőként tenyésztette ki a lépfene bacilusokat, majd felfedezte a tuberkulózis és a kolera kórokozóját. Tanulmányozta a gennykeltő kórokozókat és leírta a baktériumok tenyésztésére szolgáló szilárd táptalaj elvét. Kidolgozta a baktériumok tiszta tenyészetének előállítási módszerét, a baktériumok tárgylemezen történő festését, meghatározta a bakteriológiai állatkísérletek alapelveit. Felfedezte az anthrax-bacilus spóraképzését, a tuberkulózisbaktériumot (1882) és a kolera-vibriót (1884). Elsőként figyelte meg a staphylococcust (1878) és a pneumococcust (1881).
Ő javasolta elsőként a bakteriológiában a hővel való sterilizálást, amellyel kijelölte a mai sebészeti csírátlanításra alkalmas eljárást. Mindezzel lehetőséget teremtett sok fertőző betegség elleni eredményes védekezésre. 1905-ben Nobel-díjjal tüntették ki."

1910-ben halt meg, tetemét a Koch Intézetben helyezték örök nyugalomra, ahol halálának évfordulóján (május 27-én) megszólal egy csengő, és az Intézet munkatársai néhány perces néma kegyelettel hódolnak emlékének.

Az Intézet mauzóleuma, ahol minden évben megemlékeznek Koch halálára

Petur László élvezetes olvasmányos stílusban írta meg az amúgy is cseppet sem száraz életrajzot, közben mindvégig azon agyaltam vajon miben fog meghalni Koch.. De nem árulom el, olvassátok el a könyvet! Érdemes.

Petur László: A wollsteini "fizikus"
Oldalszám: 198
Kiadó: Móra Ferenc Könyvkiadó, 1970
A Koch Intézet honlapja

Kalóznap a Molyon! ;-)

2010-09-19T13:20:00.001+02:00

Fedélzetre, emberek!!

A hét képe #4 - In Orange Mood

2010-09-14T20:17:00.000+02:00

Egy igaz történet a hitről - mindenkinek

2010-09-12T16:47:00.001+02:00

"Zuhanó repülőgépen nincsenek ateisták" - tartja a mondás.
Biztos vagyok benne, hogy így van. Akár vallásosak vagyunk, akár nem, valószínűleg mindenki életében eljön az a pillanat, amikor szüksége van egy fogódzkodóra, valami vélt felsőbb hatalomra, akihez elkeseredésében fordulhat.

Sokan ezt természetesnek érzik, a hit beleépül mindennapjaikba; templomba járnak, asztali áldást mondanak, lefekvés előtt imádkoznak, vagy csak egyszerűen hisznek. De vannak olyanok is, akik valami trauma folytán találnak rá hitükre.

A könyvben mindkét példával találkozhatunk, mégpedig Albert Lewis rabbi és Henry Covington tiszteletes személyében.

"Hajlandó vagy-e elmondani majd a búcsúztatómat?"

Ezzel az egy kérdéssel kezdődött minden. Albert Lewis rabbi a kötet szerzőjét kéri meg, hogy amikor majd meghal, mondjon felette búcsúbeszédet. A kérés talán szokatlannak tűnik, különösen egy olyan ember számára, aki nem különösebben vallásos, de Mitch Albom végül rábólint. Egyetlen kikötése van csak: jobban meg akarja ismerni a rabbit, nem csak mint prédikátor, hanem mint hétköznapi ember is.

"De ki szokta elbúcsúztatni azokat, akik a gyászbeszédeket tartják?"

Rebbével

A "Rebbe" természetesen beleegyezik, és ezzel megkezdődnek a látogatások a rabbi házában, amik az idő során egyre inkább egy kedves rutin részei lesznek az író életében. Bár már látta otthon zokniban és szandálban, az íróasztala előtt ülve, énekelve, sírva és nevetve, de mégis minden vasárnap levonatozott a Rebbéhez beszélgetni.

Henry Covington, miután 14 évesen elvesztette bálványként imádott apját, kezdett lezülleni. Nem tagadta meg magától a cigarettát, az alkoholt, autót lopott és fegyverrel rabolt ki embereket, majd 7 évre börtönbe került, de az se volt elég: drogdíler lett. Sokszor kapott újabb esélyt, de nem élt vele, míg egy éjszaka, kukák mögött bújkálva, fegyverrel a kezében Istenhez könyörögve ígéretet tesz.

Nem mondhatom el magamról, hogy hívő lennék, bár megkereszteltek és elsőáldozó is voltam. A hittanórákról mindössze annyi maradt meg, hogy mindig dolgozatot írattak velünk, ezért a végén már ellógtam inkább..Pici koromban a nagymamám magával vitt a templomba, ahol épp filmet vettek fel, én meg felkiáltottam Jézus láttán: "Mama nézd, itt a Szandokán!" (ami miatt forgathatták újra a jelenetet persze).

Henry Covington tiszteletessel

Mégis megérintett ez a könyv, mert igazából arról szól, hogy nem az a lényeg, kiben vagy miben hiszünk, hanem hogy milyen emberré válunk ezalatt.

Mitch Albom 1958-ban született New Jersey-ben, író, újságíró, forgatókönyvíró, rádió-és TV közvetítő és zenész. Négy jótékonysági szervezetet alapított, az ebből a könyvből befolyó összeg 10%-át szintén jótékony célokra fordítja.

A könyv borítója ugyanaz maradt, mint az eredeti kiadásnál, szerencsére: Albert Lewis rabbi öreg, gumigyűrűkkel összefogott imakönyve ihlette, aminél szerintem nem is lehetett volna jobbat választani.

Mitch Albom: Csak egy kis hit kell
Eredeti cím: Have a Little Faith
Oldalszám: 264
Kiadó: Animus Kiadó, 2010
Mitch Albom honlapja

Együtt Párizsban

2010-09-09T20:04:00.002+02:00

"Klikk-klak.

Senki ne mozduljon.

Felfüggesztett pillanat.

Boldogság."

Sokat hallottam már erről a könyvről, de néha pont ezért nincs kedvem elolvasni bizonyos könyveket, mert már "a csapból is ez folyik". Vagy akkor szeretném elolvasni, ha már lement a nagy láz vele kapcsolatban.
Aztán amikor a Magyar Könyvklub üzletébe betévedtem, nem lehetett otthagyni annyiért. Aztán úgy hozta a hangulatom, hogy mégis elkezdtem olvasni, és onnan már nem volt visszaút. Ugyanis ez tipikusan az a könyv amibe az ember belemerül, ha olvassa, akkor megszűnik a külvilág, és szinte a szereplőkkel együtt él, ő is részese a történetnek, még ha csak figyelőként is..

Őszintén szólva nem vártam nagyon ütőset ettől a könyvtől és Anna Gavalda-tól, bár még nem olvastam tőle semmit, de valahogy light-os női ponyvának tituláltam magamban a regényeit, persze semmire nem alapozva.

Ahogy egyre inkább belemerültem a regénybe, annál jobban magával ragadott nem csak a történet, hanem maguk a szereplők is, egytől-egyig. A morózus és sokszor bunkó Franck, az ő karakterét jól ismerem az életből, aki vastag páncélja mögé rejtőzve néha kiszól valami bántót, miközben belül le tudná harapni a saját fejét.

Camille, a vékonyka de belül megkeményedett, és már sok mindent megélt tehetséges festőnő, jószívű és elkápráztatja lényével a környezetét, Philibert, aki egy igazi lovag, ami itt szó szerint értendő: magázódik és mintha egy másik századból tévedt volna ide, végtelenül udvarias és körülményes, teljesen Franck ellentéte.
Ez a három fiatal azonban az együttélés alatt annyira összecsiszolódik, hogy már el se tudnák képzelni egymás nélkül mindennapjaikat Philibert kis kastély-szerű otthonában.

Aztán még ott van Franck nagymamája, Paulette, aki nagyon is beleillik a képbe, és aki már előre tudja, amit a fiatalok még nem, belelát a szívekbe.

Nem találtam sablonosnak, sziruposnak a könyvet, engem nagyon megérintett az egész, és szerintem teljesen életszerű is. A regény közepe fele már annyira beleéltem magam a történetbe, hogy olyan hülye érzésem volt, mintha ismerném a karaktereket, mintha én is ott lennék velük.. Azt akartam, hogy ne legyen vége, tartson még, ne kelljen letenni, becsukni, polcra rakni..
Szörnyű sorsok, életek tárulnak fel, a gyerekkori traumák felnőttkori kicsúcsosodásai, néha elképesztő, hogy mit meg nem élünk gyerekkorban, és azok milyen hatással vannak felnőttkorunkban a jellemünkre.

Anna Gavalda írónő nagyon fiatal, 1970-es születésű, egy válás után két gyermekével él Seine-et-Marne beli otthonában, ahol ír, franciát tanít, és egy állatorvosnál asszisztenskedik.
Nem tudom a többi könyve milyen, de ez elég meggyőző volt ahhoz, hogy majd elolvassam a többi művét is.
Az eredeti borító meg ezerszer jobb, kár, hogy nem hagyták meg..

Cím: Együtt lehetnénk
Eredeti cím: Ensemble, c'est tout
Oldalszám: 628
Kiadó: Magvető Könyvkiadó

A hét ajánlata #3 - Utazás az agy körül

2010-09-06T21:48:00.000+02:00

Dr. Eke Károly: Utazás az agy körül
Akciós ár: 320 Ft. az Antikvarium.hu oldalán

SUSAN A. GREENFIELD az Oxford University gyógyszertanprofesszora, az oxfordi Lincoln College orvoskutatója, valamint a londoni Gresham College fizikaprofesszora, izgalmas kérdések megválaszolására vállalkozott.

"Idegenvezetésével" megismerhetjük, mi is ez a rendkívül összetett, képlékeny anyag a fejünkben. Hogyan működik? Mi történik, amikor valamelyik részében zavar keletkezik? Hogyan találják meg célterületüket a hangulatot befolyásoló szerek, a drogok?
A szerző felvázolja az agy egyedfejlődését és az evolúció során végbement változásait is.

A hét képe #3 - Alice Csodaországban

2010-09-06T21:37:00.000+02:00

Bookstation

2010-09-06T20:09:00.001+02:00

Pár napja nyertem a Bookstation-nél egy 5000 Ft.-os könyvutalványt - csodálatos dolog ez, örültem neki, mint majom a farkának, főleg hogy már jó ideje szemezgetek a Bookstation-nel.

Most végre rendelhettem tőlük, bűntudat nélkül ráadásul. ;)

A szerzemények:

Egy könyv Archibald McIndoe plasztikai sebészről, aki nem csupán kiváló orvos volt, hanem sokak szerint nagyon jó ember is.

Egy nem mindennapi család élete, három gyerekkel, egy férjjel és egy kutyával, az anyuka szemszögéből. Letehetetlen és nagyon vicces - állítólag, majd kiderül. :)

Egy szívbemarkoló családi sors, ahol az orvos férj segíti világra felesége ikergyermekeit, akikből az egyik Down-kórral születik. A férj titokban megkér egy nővért, hogy vigye el intézetbe, a feleségének pedig azt mondja, a kislány meghalt. A nővér képtelen erre, elköltözik és felneveli a gyereket..

Jerome Groopman kutatóorvos könyve olyan páciensekről, akiknek nagyon komoly betegségekkel kellett szembenézniük. Elgondolkodtató betekintés olyan sorsokba, akik számára az Élet már nem magától értetődő dolog..

A hét ajánlata #2 - A csábítás elmélete

2010-08-29T22:44:00.000+02:00

Laura Zigman: Egy csábítás elmélete
Akciós ár: 290 Ft. a Könyvudvar oldalán

Egy kapcsolat csodálatos szórakoztató leírása, a mennyei boldogságtól a meghiúsulásig. Egy nő kutatása, hogy valóban megértse a hím szörnyeteg, a báránybőrbe bújt farkas észjárását. Miért? - Keresi a szerzőnő a választ.

Új nő Új elmélet! Hiszen minden nő tudja, hogy a férfi természeténél fogva szereti a változatosságot, szeret mindig újabb női szívet elcsábítani, majd kisétálni az életéből. Tudjuk és mégis bedőlünk nekik és szívünk darabjaira törik.
Szellemes, találó hasonlatokkal, a helyzetek kifigurázásával próbál választ adni a szerzőnő és megértetni, hogy ne feledjük, a szerencse forgandó, és mi nők is kerülhetünk ki győztesen.

A hét képe #2 - Unread and Read

2010-08-29T22:15:00.000+02:00

A cigaretta öl (vagy felszabadít)

2010-08-28T21:58:00.002+02:00

Az Alexandrás akcióban szúrtam ki ezt a könyvet, előtte semmit nem hallottam róla (pedig ha jól látom 2006-os kiadás).
Érdekes borító, érdekes fülszöveg, érdekesnek ígérkező könyv. Mivel az ára nagyon baráti volt, hazahoztam.

Tulajdonképpen nem számítottam túl könnyed olvasnivalóra, nem tévesztett meg a borító a fülszöveg ellenében, de azért azt se gondoltam volna, hogy ennyire ütős a regény.

A történet két szálon fut, az egyik főhős egy halálraítélt rab, aki utolsó kívánságaként egy szál cigarettát szeretne elszívni - a börtönökben szigorúan tilos a dohányzás, de vajon egy halálraítéltnek épeszű dolog-e az egészségét védeni?

A másik pedig egy negyvenes állampolgár, a polgármester tanácsadója, aki szereti a cigarettát és egyértelműen utálja a gyerekeket. Amikor a polgármester benépesíti az önkormányzat épületét gyerekekkel, mondván a gyerekek kis szent angyalkák, akiknek természetesen mindig igazuk van, és a dohányzást is megtiltják a teljes épületben, főhősünk már csak azért is kieszel valamit, hogy megbonthassa ezt az előírást, és a WC-be zárkózva szertartásosan elszív minden nap egy cigarettát. Míg nem egy peches napon egy kislány rányit, és meglátja.

És hűha. Amit Benoit Duteurtre elkövet itt, az nem semmi, le a kalappal. Egy ártatlan dologból hirtelen súlyos bűn lesz, és csak ülünk a könyv fölött tátott szájjal, egészen a legvégéig.

A fülszövegben Kundera ír az íróról pár sort, ami azért valljuk be, igen jó ajánlás. Benoit Duteurtre fiatal író, 1960-ban született. 22 évesen elküldte néhány irományát Samuel Beckett-nek, aki ezután ösztönözte őt, hogy jelentesse meg első novelláját a Minuit nevű folyóiratban.
Ahogy látom, magyarul még csupán ez az egy könyve jelent meg, mindenesetre érdemes megjegyezni a nevét.

Cím: A kislány és a cigaretta
Eredeti cím: La petite fille et la cigarette
Oldalszám: 176
Kiadó: Európa Kiadó

Mesterkurzus

2010-08-27T10:37:00.003+02:00

Tavasszal jártunk Csernus Imre előadásokra, ami minden hónapban egyszer volt, és szerettem volna egy könyvet dedikáltatni, viszont A nőt és A férfit már olvastam (kölcsön könyvek voltak), ezért nem akartam megvenni. Tulajdonképpen ez a könyv maradt kizárásos alapon, amit ott épp lehetett kapni, köze volt Csernus doktorhoz, és még érdekesnek ígérkezett.

Nem nagyon szokásom ehhez hasonló könyveket olvasni, de gondoltam egy próbát azért megér, hátha a sok szerző közül valamelyik írt egy-két érdekes gondolatot, és akkor már megérte.

Csernus doktorban bíztam azért, a többi szerzőt nem nagyon ismerem, maximum hallásból.
Kánya Kata egész jó kezdés volt, Dr. Lux Elvira nagyon jópofa, és érdekes dolgokat írt. A kedvenc részem az, amikor a korai magömlés visszatartási problémákat taglalja, amikor a férfi képtelen megvárni a nőt (a klasszikus 'nekem ugyanannyi időm volt rá mint neked' esete):

"Volt nekem olyan páciensem, aki azt mondta, hogy ő az életben mindig elkapkodott mindent, miért ne kapkodná el ezt is? Mondom, ja, uram, ha ez a maga filozófiája, akkor mit akar itt? Akkor menjen haza, de siessen!"

Szendi Gábor cikke meglepően érdekes volt; hűtlenség, féltékenység, evolúció. Hogy például a féltékenység összefügghet a gyerekkori dolgokkal, hogy az egykék kevésbé hajamosak a féltékenységre, mint a másodszülöttek. Elgondolkodtató felvetések.
Csernus doktorban nem csalódtam, hozta a formáját ebben a könyvben is.

A többi szerző is írt helyenként érdekesebbet, de kiemelkedően nem volt egyik se nagy hatással rám. A grafológiai összeillőség-vizsgálatról szóló cikk nagyon nem kötött le, azt már csak fél szemmel olvastam el.
Összességében egy ilyen könyvtől nem vártam sokkal többet, nyilván egy sokszerzős kötetet nem lehet úgy megírni, hogy mindenkinek tetsszen mindegyik cikk, viszont lehet szemezgetni belőle információt, érdekességeket, végülis ez a lényege, egyszer el lehet olvasni.
Azért a könyvet a dedikálás miatt megtartom. :)

Cím: A párkapcsolatok iskolája
Oldalszám: 278
Kiadó: Jaffa Kiadó
Mesterkurzus honlap
Csernus doktor blog

A hét ajánlata #1 - Egy optimista Andalúziában

2010-08-21T13:50:00.000+02:00

Chris Stewart: Egy optimista Andalúziában
Akciós ár: 700 Ft a Magyar Könyvklub oldalán

Egy kényelemhez és komforthoz szokott angol házaspár elhatározza, hogy hazáját odahagyva, új otthont teremt Dél-Spanyolországban, a vadregényes hegyek közti elhanyagolt tanyán, ahol még vezetékes víz sincs, sőt út sem vezet hozzá.

A kezdeti nehézségeket – a víz „fakasztásától”, a folyón átívelő híd építésén át, a kutyák megszelídítéséig és a ravasz kupecekkel való boldogulásig – hősies erőfeszítéssel, merész kísérletezéssel és újdonsült spanyol barátaik segítségével győzik le.
Álmaik otthonát teremtik meg a Granadától délre fekvő mesebeli tájon, citromfák árnyékában, ahol szól a spanyol gitár. Vajon hogyan boldogulnak a szárazsággal, majd a heves esőzésekkel és a gondjaikra bízott állatokkal?

A szerző finom humorral, élvezetes stílusban számol be családja nagy kalandjáról, minden olyan olvasónak élvezetet nyújtva, aki el-elvágyik a nagyvárosok forgatagából és megszokott életéből. Chris Stewart (a korai Genesis együttes első dobosa) kalandos életutat tudhat maga mögött.

Mielőtt letelepedett volna, volt cirkuszi akrobata, matróz, birkapásztor, pilóta, idegenvezető és szakács is. Majd írt egy világsikerű könyvet, de azóta sem szállt fejébe a hírnév, és a mai napig a regény helyszínéül szolgáló csodaszép farmon él feleségével, lányával, kedvenc kutyáival, macskáival, birkáival, csirkéivel, papagájaival, és még sokan másokkal.

A hét képe #1 - A könyvtárban

2010-08-21T13:08:00.002+02:00

Újítások

2010-08-21T09:13:00.001+02:00

Két új "rovatot" szeretnék indítani a blogomban, vagy inkább mondjuk úgy, hogy kategóriát.
Az egyik a heti kép, azaz könyvekkel kapcsolatos képek, amik nekem nagyon megtetszettek, és amikből kb. hetente egyszer beszúrok egyet.
A másik az ajánló: mindig egy könyvet fogok ajánlani, amit valamelyik online könyvesboltban láttam, és nagyon jó áron kapható. Természetesen nem fogok tudni mindenki érdeklődésének megfelelő könyvet betenni, de úgy gondolom, ha már 10-ből 1 felkelti az érdeklődést, már megérte az ajánlás.
Ezek mind olyan könyvek lesznek, amiket én még nem olvastam - logikusan, mert amit olvastam, arról írok itt, úgyhogy a fülszövegüket fogom bemásolni.
Remélem tetszeni fog nektek a dolog. :)

Testközelben a TBC-ről - egy orvosnő memoárja

2010-08-20T11:24:00.007+02:00

Odavagyok az orvosi önéletrajzokért, életutakért, visszaemlékezésekért. Ez is egyfajta szenvedély azt hiszem, de legalább nem káros.
Teljesen véletlenül akadtam rá a kötetre böngészés közben, és a cím alapján egyértelmű volt, hogy nekem való kötet.

Dr. Ábrahám Erzsébet az orvosi egyetemen harmadéves volt, amikor egy gyakorlat alatt kémcsöveket vizsgáltak, amelyik közül az egyik egy szerencsétlen kimenet folytán összetört. TBC bacilus volt benne.
Orvosa, a debreceni tüdőszanatórium professzora rengeteget segített neki a gyógyulásban, a szakmai részén kívül lelkileg is támogatta, erősítette a fiatal és rémült lányt.
Amikor már nem volt fertőző, a professzor felajánlotta neki, hogy ha van kedve, segítsen be egy kicsit a rendelőben, és ő megtanítja néhány dologra, amivel behozhatja az egyetemi gyakorlatokban való lemaradását.
Ő természetesen örömmel elfogadja, és még akkor meg is születik benne az elhatározás: a tüdőgyógyászat felé fog orientálódni.
Innen tehát végigkísérhetjük kalandos és izgalmakkal teli életútját, rengeteg betegének érdekes és sokszor szívszorító történetét, hiszen az ötvenes években még nemigen volt hatékony kezelés a tuberkolózis (gümőkor) gyógyításához.

Abban az időben jellemzően kétféle hatásosan alkalmazott eljárás volt: a légmellkezelés, az ún."tüdőtöltés", és a bordák részleges csonkítása (torakoplasztika), amik mostanra nem azért tűntek el, mert hatástalanok lennének, hanem mert szükségtelenek.

Az ötvenes évek elején forgalomba kerülő Isonicid (isonicotinsav-hydrazid) és az 1968-ban felfedezett Rifampicin nevű antibiotikum a leghatásosabb tbc elleni gyógyszerek lettek. A többi gyógyszer ezeknél gyengébb hatású, a sokáig egyeduralkodónak hitt Streptomycin nevű antibiotikum is háttérbe szorult.

Az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet adatai szerint 1950-ben még több mint 45.000 új megbetegedésről számoltak be a tüdőbeteg-gondozók hazánkban, ezzel szemben 2007-ben már csak 1752 új esetről. Míg akkor 490 új megbetegedés esett 100.000 lakosra, addig 2007-ben már csak 17,4.
Ismét növekszik azonban a friss megbetegedések száma és ma már 11 ezer beteget tartanak Magyarországon nyilván, akik közül évente 700-an halnak meg.

Robert Koch huszonnyolcadik születésnapjára mikroszkópot kapott feleségétől játékszer gyanánt. Nem is sejtette az asszony, hogy ezzel elindította férjét a nagy bacilusvadászatban.

Március 25–e a TBC elleni küzdelem világnapja, ugyanis 1882-ben Robert Koch ezen a napon jelentette be a TBC kórokozójának felfedezését. 1905-ben megkapta a Nobel-díjat felfedezéséért.

Az első sikeres védőoltást 1906-ban Albert és Camille Guerin alkalmazta, és nevükből jött a BCG (bacilus Calmette-Guerin) oltás neve is. Emberi használata 1921-ben kezdődött Franciaországban, de a széles körűen csak a második világháború után Amerikában, Angliában és Németországban terjedt el.

Ábrahám Erzsébet doktornő könyve nem csak a kalandos életút miatt, és végtelen törődése és a betegek iránti figyelme miatt fantasztikus. Hanem mert ezek szerint nem csak szakmailag jó, de az írásban is kiváló. Élvezetesen és olvasmányosan ír, nem hatásvadász, csak saját emlékeit meséli el nekünk, de azt úgy teszi, hogy minket is megérint a TBC-ben haldokló beteg kislány története, akit már nem lehet meggyógyítani, vagy a másik, aki csodával határos módon mégis meggyógyul.
Olyan emberi az egész, hogy időnként felpillantva a könyvből elgondolkodom, vajon régen több idő volt a betegekre? Kevesebb volt a beteg? Nem hinném, sőt. Mégis olyan megható volt olvasni, ahogy a páciensekkel törődtek az orvosok a könyvben, ahogy leültek az ágyuk mellé, megfogták a kezüket, tudtak a családi hátterükről.. Élmény volt olvasni.

És ehhez a jó érzéshez hozzájárult még az Accordia Kiadó is, akikről eddig nem hallottam ugyan, de köszönöm nekik, hogy olyan könyvet adtak ki, amiben nem volt semmi helyesírási hiba, elütés vagy bármi bosszantó dolog, ami sajnos mostanában olyan gyakori más kiadók könyveinél, és nem értem miért.

Mindenesetre szívből ajánlom mindenkinek ezt a könyvet.

Cím: Egy tüdőgyógyász emlékei
Oldalszám: 208
Kiadó: Accordia Kiadó

Angol könyvek

2010-08-17T20:03:00.002+02:00

A Molyon ajánlotta valaki a Book Depository-t, ahonnan ingyen szállítanak (angol nyelvű) könyvet, ki is néztem elég sok jót, és most láttam, hogy abból jó néhány le van akciózva, így hát elvesztem..
De úgyis szerettem volna már megint angol nyelvű könyvet olvasni.. már rég nem tettem, és hiányzik.

Ők lettek az áldozatok, még nem érkezett meg a rendelés, de bízom benne, hogy minden rendben zajlik majd:

Kreatív összeállítás díj

2010-08-17T09:49:00.000+02:00

Ildikótól kaptam, köszönöm szépen!

Mivel már nagy valószínűséggel mindenhol körbeért, nem adom tovább senkinek. :)

16 nyelven a világ körül

2010-08-16T20:57:00.001+02:00

„A nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni!”

Lomb Kató egy másik könyvét, a Nyelvekről jut eszembe címűt, olvastam már régen, és emlékszem, hogy roppant érdekesnek találtam. Mivel egész életemben szerettem, és viszonylag könnyen tanultam nyelveket (cserébe a matekkal ki lehetett űzni a világból), így érdeklődve vettem már akkor is a kezembe a könyvét, amit otthon találtam apu könyvei között. Aztán nemrég a netes áruházakat böngészve futottam bele ismét a nevébe, és kíváncsi lettem a többi művére is.
Az Egy tolmács a világ körül igen érdekesnek ígérkezett, hiszen nem csupán a nyelvekről esik benne szó, hanem Lomb Kató úti kalandjairól is beszámol nekünk, méghozzá igen élvezetesen - kicsit olyan is, mintha egy közeli ismerős mesélné nekünk egy kávé mellett.

Rengeteg országról ír, amelyekben megfordult, semmi kronológiai vagy földrajzi sorrend nincs a történetekben, útinaplójából mazsolázgat nekünk, csak ami éppen eszébe jut. Igazából miközben olvastam, kicsit csapongónak is találtam a könyvet, mert amikor épp kezdtem élvezni egy adott sztorit, a következő bekezdésben már teljesen más volt a téma. Ez eleinte picit zavart, aztán már nem, de most, hogy így leülepedett bennem a könyv, tulajdonképpen pont ez volt benne az egyik, ami jó: a spontaneitás. És amitől leginkább úgy éreztem, mintha az a bizonyos ismerős mesélné a kávé mellett..
Azt hiszem az írónőnek pontosan ez volt a célja, így hát mondhatni nagyon jól megírta ezt a kis visszaemlékezést.
Az egyik kedvenc sztorim az, amikor Japánban próbált cipőt venni, ahol köztudottan elég kislábúak a nők, és ahol a lábfej hosszát kellett lemérni, és azt bemondani cipővásárlásnál. Ő szépen lemérte, bemondta, majd az udvarias japán eladónő kedvesen felvilágosította, hogy nem nem, nem a lábszár, hanem a lábfej hosszát mérje le.

De nézzük csak, ki is volt Lomb Kató? A világ első szinkrontolmácsainak egyike, 7 éve halt meg - tavaly lett volna 100 éves. Mivel a tankönyveket ő is rettentően száraznak találta, de imádott új nyelveket elsajátítani, ezért úgy tanult, hogy megvett egy idegen nyelvű könyvet, olyan témában, ami érdekelte, olyan nyelven, amit meg szeretett volna tanulni, és olvasta, elemezte magában.
Mivel napjaink elég nagy problémája néha a nyelvtanulás/nyelvtudás, a továbbtanulás, állás, utazás vagy bármi más miatt, álljon itt
néhány praktikus tanács Lomb Katótól.

1. Bármilyen szakaszában is jársz a nyelvtanulásnak, ha éppen nem vagy társaságban (mész az utcán, buszon ülsz stb.) és mélázol magadban, akkor használd ki ezt az időt, és próbálj meg angol nyelven gondolkodni. Egy kis koncentrálást igényel, de meg lehet szokni. Az utadba került feliratokat, reklámokat is fordítsd le angolra. Ha egy szó esetleg nem jutna eszedbe, akkor válassz egy egyszerűbbet, vagy helyettesítsd magyar szóval és ne rágódj a nyelvtani helyességen sem. Ez majd a gyakorlattal és a nyelvtani szabályok fokozatos rögzülésével úgyis változni fog.
2. Olvass minél többet idegen nyelven. Az internet korában ez nem okozhat problémát, de ha könyvet olvasol, akkor először csak úgy lazán olvasd el a könyvet, amely szavakat nem érted, csak suhanj át könnyedén fölöttük, a szövegösszefüggésből úgyis ki lehet következtetni az értelmet. Ami nagyon bonyolult, nem kell törődni vele, úgyis felbukkan még egyszer és megmagyarázza magát. A könyv legyen olyan, aminek érdekel a témája, talán a legjobb a krimi, mert azt a végéig muszáj lesz kiolvasni. Ha kivégezted a könyvet, akkor lehet mélyebben tanulmányozni a meg nem értett szavakat, azokat a szóbokrokkal együtt kiszótározni és kiírni a könyvlap szélére. Amely szavakra magunktól jövünk rá, azt könnyebben megjegyezzük.
3. A szavakat a szóbokrokkal együtt tanuld meg, a szövegösszefüggésben, ne egymagukban elszigetelten. Ha el is felejtenénk a szót, akkor esetleg a hozzákapcsolt másik szó előhozza azt.
4. Tanuljunk meg minél több rövid sablonmondatot, afféle töltelék mondatokat, melyeket előránthatunk ha éppen megakadnánk a társalgásban.
5. Az új szó tanulásánál asszociálj egy már ismert szóra.
Erről egy kedves történet:
Japánban járva egy magyar küldöttség egyik tagja nagyon be akart vágódni a vendéglátóknál, ezért megtanulta azt a kifejezést, hogy nagyon szépen köszönöm, melyet japánul csak egy szóval fejeznek ki: 'arigato'. Úgy jegyezte meg, hogy az 'aligátor' szóra asszociált. Mikor eljött a döntő pillanat és bizonyíthatta volna hihetetlen memóriáját és nyelvérzékét, nagy büszkén és hangosan köszönetet mondott japánul: 'krokodil'!
Forrás: http://www.angol.totalh.com/tanacsok/lomb_kato.html

Érdemes megfogadni őket.

Cím: Egy tolmács a világ körül
Oldalszám: 307
Kiadó: Gondolat Kiadó
Beszélgetés Lomb Kató tolmáccsal
Egy nyelvzseni receptje
Százéves lenne Lomb Kató
Sipka János István: Lomb Katóról jut eszembe... (olvasható a MEK-en)
Aki Kodálynak tolmácsolt

Rómát látni és meghalni

2010-08-15T18:46:00.000+02:00

Be kell vallanom, rég nyűgözött le ennyire egy könyv. Annyira, hogy nem szívesen tettem le a kezemből, és amikor csak lehetett, olvastam, mit olvastam, faltam a lapokat. A felénél meg azt éreztem, bárcsak ne lenne vége.

Nagyon nehéz írni erről a könyvről, de valahogy úgy vettem észre, hogy amelyik könyv igazán nagy hatással van rám, arról nehezen írok. Pedig még hagytam is ülepedni, mert már legalább egy hete fejeztem be.
Mindig ámulattal tölt el, amikor valaki úgy tud írni egyetlen nap történéséről egy egész regényben, hogy a végén azt mondom, jéé, ez mind egy nap alatt történt, elképesztő..

Vatican stairs

A történetet nem írom le, azt bárki elolvashatja a fülszövegből. Legyen elég annyi, hogy több szálon futó történet, családok, szerelmek, drámák: élet, a maga kemény, fejbevágó valóságával, egyetlen napba sűrítve.

A könyv végig tele volt feloldhatatlan feszültséggel, ami miatt még inkább az volt az érzése az embernek, hogy muszáj tovább olvasni, vajon mi jön most.. ki mit fog tenni ebben a helyzetben..

"Néma csönd volt, csak egy pár szemtelen varjú szólongatta egymást az ágakon. Vattacukorhoz hasonló gyapjas felhőkben szállongott a virágpor."

Ami még különösen tetszett, hogy olyan szép leírásokkal volt tele az egész könyv, de tényleg az egész könyv, hogy eleinte még ki akartam írogatni a szép idézeteket belőle, aztán úgy voltam vele, hogy ezzel az erővel majdnem minden oldalról kiírhatnék valamit, annak meg nincs értelme, inkább olvassátok el. :)

Eredeti cím: Un giorno perfetto
Oldalszám: 496
Kiadó: Európa
A könyvről további vélemények a Molyon
Interjú az írónővel (angolul)
Beszélgetés M. Mazzucco-val az Európa Kiadó honlapján
Film is készült belőle: trailer
További magyarul megjelent könyve: Vita

Már megint egy akció

2010-08-05T23:15:00.000+02:00

Jövő kedden és szerdán az Antikvarium.hu teljes készlete 20%-os kedvezménnyel rendelhető két napon keresztül!

Disznófejű nagyúr

2010-08-05T13:31:00.000+02:00

Épp itt volt az ideje, hogy Orwelltől olvassak valamit, és már egy pár hónapja a polcról kacsingat kettő is tőle, az Állatfarm és az 1984.

Az 1984-ről olyan véleményeket olvastam, hogy elég kemény, nehéz olvasmány, úgyhogy most a könnyedebbnek ígérkező Állatfarmot választottam.

A belső borítón ez áll:"Állatfarm: Tündérmese" És bár tényleg mese, de inkább olyan, mint a báránybőrbe bújt farkas: mesébe öltöztetett szatirikus regény, a sztálini Szovjetuniót mintázva.

"Minden állat egyenlő, de vannak állatok, melyek egyenlőbbek."

A történet dióhéjban annyi, hogy Mr. Jonas állatai egy nap fellázadnak az emberek ellen, szabadok akarnak lenni, nem pedig az emberek rabszolgái, akik majd idő előtt túladnak rajtuk.

A legtöbb állatnak megvan az emberi megfelelőjük, például Napóleon (aki disznó) Sztálin, Hógolyó, aki Napóleon ellenfele lett a lázadás után, Lev Trockij allegóriája, és így tovább. Emiatt a regényt be is tiltották, és (akár csak az 1984-et) csak később adták ki.

Azt olvastam még, hogy a tanyaház a Téli Palotának a megfelelője, ahonnan II. Miklós cárt elűzték.

Szóval egy kis komoly mesét kapunk, amelyben végül sikerül az állatoknak elűzniük Mr. Jones-t, aki alkoholizmusa miatt már képtelen volt ellátni is az állatokat. Az állatok örültek, hogy végre a maguk uraik lehettek, és eljött a boldog élet. Azonban idővel Napóleon átveszi a kizárólagos hatalmat az összes többi állat felett, akik kidolgozzák a belüket is, míg a disznók már csak alkoholizálnak a házban, és ágyban alszanak.

Az utolsó mondat pedig mindent elmond: "Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó."

- Cím: Állatfarm
- Oldalszám: 134

- Eredeti cím: Animal Farm. A Fairy Story
- Letölthető a MEK-en

Tévéműsor ajánló

2010-07-31T19:52:00.000+02:00

Ma este a Duna TV-n az egyik kedvenc könyvem filmváltozata: Egy gésa emlékiratai.

Tükör és füst

2010-07-25T15:17:00.000+02:00

Nem szeretem a fantasy-t, ezért nem is olvasok ilyen műfajt. Egészen idáig rendíthetetlen is voltam, de most, hogy van még egy jó hónapom a suliig, egy kicsit belekóstolok mindenbe. Így történhetett, hogy L. barátnőm kölcsönadta nekem ezt a könyvet, hogy ő nagyon szereti, és ha ez alapján bejön nekem Gaiman, majd jöhet a többi.

Nos, Gaiman írása tényleg jó. A fantasy, mint műfaj, nem került hozzám közelebb, de el kell ismernem, hogy Gaiman tényleg jól ír. Mégpedig úgy, amit nagyon szeretek egy könyvben: teljesen bele tudom magam élni a történetbe, elveszik a külvilág, csak én vagyok és a történet.

Gaiman-nek pedig még nehezebb dolga volt eleve, mert egy olyan műfajban tette ezt meg velem, amit nem szeretek, és mégis sikerült neki.

A versekért nem voltam oda mondjuk, az elsőbe beleolvastam, de aztán inkább átugrottam őket. A vérfarkasos történet annyira nem volt szívhez szóló, de a többi novellája nagyon tetszett.

Tehát le a kalappal Gaiman előtt, legalább ez alapján a könyve alapján.
A többi nem tudom milyen lehet, továbbra se vonz a fantasy világa, úgyhogy nem tudom fogok-e még tőle olvasni valaha, de nem zárkózom el a dologtól.

Azért a magyar borító eléggé gány, meghagyhatták volna inkább az eredetit..

- Eredeti cím: Smoke and mirrors
- Neil Gaiman blogja

7 és 10+1 játék

2010-07-23T15:55:00.000+02:00

Mónikától kaptam a díjat, itt is köszönöm neki!

Szabályok:
1. Meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogomra.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.

7 dolog rólam..

Óvodás koromban volt egy gyerekkönyvtár az utcánkban, ahol őrületbe kergettem a morózus könyvtáros nyanyát azzal, hogy hangosan olvastam a könyveket. :)
Imádom a fahéjat, a vízből jövő ételekkel ki lehetne kergetni a világból.
Nagyon szeretnék egy kutyát, de azt hiszem erre majd akkor kerülhet sor, ha nem leszek egyedül.
Imádom az orvosi sorozatokat/könyveket, addict vagyok.
Kiskoromban fagyi árus akartam lenni. A gombócos fajta. :))
Rájöttem, hogy az extra érzékenységemet anyámtól örököltem, hogy érzelmileg instabil vagyok, és depresszióra hajlamos.
Imádom a színes újságokat (mostanában leginkább a lakberendezőseket).

Akiknek továbbadom (ha szeretnék): Nani és Zitus, Bridge, Könyvfalók, egy ember, joeymano, Rita, Szubjektív Kultnapló

-----------------------------------------------------------------
Hóvirágtól és Fiorellától pedig a következő játékot kaptam:

"Írjál ki tíz plusz egy könyvet, amiket te már olvastál, de ajánlanád a többieknek. Nevezz meg öt bloggert, akinek kíváncsi vagy a véleményére, linkeld be őket, és hagyj nekik üzenetet a blogjukban. Jó olvasást."

Ibusze Maszudzsi: A fekete eső
Arthur Hailey: Hotel
Kuki Gallmann: Álom Afrikáról
Frank Sorel: Elsodort lelkek
Szilágyi Gyula: Tiszántúli Emanuelle
Károly Sándor: Az 500-ik emelet
Vatanabe Junicsi: Japán szeretők
Dr. Nyiszli Miklós: Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban
Echo Heron: Állapota válságos
Giacomo Casanova: Giacomo Casanova emlékiratai I., II.
Fukadzava Hicsiró: Zarándokének

Ééés..mindenkinek kíváncsi vagyok a véleményére, akinek van kedve játszani! :)

Hőhullám

2010-07-19T19:02:00.000+02:00

Akció a Bookline-nál, mától augusztus 1-ig, egész jó könyvekkel.. (sajnos).

Fő a kötelesség?

2010-07-19T18:54:00.000+02:00

Az Ostinato után valami könnyedebbre vágytam, valami ponyvára, ami kicsit azért remélhetően jobb, mint mondjuk egy fejőséva könyv, de csak semmi komoly..
Így amikor megláttam a barátnőmnél, megtetszett a borítója, és a történet is, hát lecsaptam rá és kölcsön kértem.

A borító szerint "Itt jön a férfi Bridget Jones", és tényleg van egy kis hasonlóság, csupán a lényeges eltérés kettőjük között az, hogy Bridget Jones szingli volt, és próbált párt találni, e főhősünk pedig egy kapcsolatból, illetve kötöttségből akar menekülni - legalábbis egy darabig.
Ugyanis barátnője, akivel bár már hosszabb ideje együtt van, de nem is élnek még együtt, benyögi az obligát kérdést, miszerint feleségül venné-e őt.. Hősünk ekkor hirtelen megrémül, és (majdnem) sokkot kap..

A többit már nem mesélném el, tulajdonképpen erről szól a történet, és bár némileg ugye kiszámítható, mi lesz a vége, de azért egy könnyed nyári olvasmánynak, ami mégse túl gagyi, pont megteszi.

Nézegettem, hogy angolul elég sok könyve van az írónak, lehet, hogy tőle legközelebb majd eredetiben fogok olvasni valamit, legyen benne egy kis nyelvgyakorlás is.

Éljenek a könyvek, nézzünk kevesebb TV-t! :)

2010-07-11T12:24:00.000+02:00

Ostinato

2010-07-07T12:36:00.000+02:00

Hű, lehet, hogy túl sokat vártam ettől a könyvtől, de akkor is siralmas volt..
Persze kicsit elfogult voltam, mert a hátoldalán olvastam, hogy az írónő magyar származású, '56-ban ment ki Svédországba, ahol jelenleg egy gyermekklinika professzora. Gondoltam ez elég jó "ajánló" ez ahhoz, hogy valami érdekes könyv legyen, főleg ha önéletrajzi ihletésű.

De nem, semmilyen orvosi vonatkozása nincs a regénynek, sőt. Mindössze egy régi, elfeledett gyilkosságról szól, aminek szemtanúja volt gyermekkorában, és ez az emlék most feltör belőle, és próbálja megfejteni az akkor történteket...
Mindeközben össze-vissza ugrál időben és térben, teljesen összefüggéstelenül, mint amikor valaki szóban mesél valamit, de nem tudja hol is kezdje, és idő közben jutnak eszébe régebbi dolgok, amiket kihagyott.

Szóval nem tetszett, nagyon nem, egyáltalán nem kötött le, sőt, már idegesített is, de mivel pont előtte volt egy könyv, amit abbahagytam, nem akartam még egyet.. Pedig már többször megfogadtam, hogy nem olvasok el többé kényszerből könyvet (kivéve persze a tankönyveket), mert hát végtére is a szórakoztatásomra van.
Az utolsó pillanati azt akartam hinni, hátha mégis megváltozik a véleményem, de sajnos nem így lett.

- Eredeti cím: Första kontingenten

A tengeren várlak

2010-06-27T12:31:00.000+02:00

"Csak amikor kimondtam, akkor éreztem először, hogy milyen szégyenletes szöveg is az, ami kijött a számon. De hát aminek a kimondására hosszú ideig készülünk, az mind szégyenletes."

Még a vizsgaidőszak java előtt kezdtem el a könyvet, aztán mostanában fejeztem be a hátralevő részét. Jó volt, mert nem vesztettem el a fonalat, ugyanis a könyv 5 novellából áll.

Jó régen olvastam már japán irodalmat, most nézem, hogy kb. pont 1 éve. Nem semmi, már ideje volt akkor. Tényleg van valami varázsuk a japán könyveknek, amire néha szükségem van, hogy belemerüljek. Kicsit elröppenni ebből a világból egy teljesen másikba.

Itoyama Akiko-hoz még nem volt szerencsém, ezért is vettem a kezembe ezt a novelláskötetet kíváncsian. De tetszik a stílusa, úgyhogy szerintem majd a Balfék! is sorra fog kerülni előbb vagy utóbb.

A novellákról nem szeretnék írni, mindenki inkább olvassa el. :) De tényleg. Mindegyiknek megvan a maga bája és érdekessége, olyan igazi japán. És a fordítás is jó szerintem: Nagy Anita fordította, és tetszett, amikor felfedeztem benne az olyan mondatokat, amik utaltak az eredeti japán mondatszerkezetre, amikben ott van az a kis japán íz, ami nem túl magyaros, de azért persze az.

- Eredeti cím: 沖で待つ
- Interjú a fordítóval, Nagy Anitával
- A címadó elbeszélés itt elolvasható, angolul
- Itoyama Akiko oldala, könyvlistával

Könyves kincsek

2010-06-14T23:37:00.000+02:00

Ma hazafele vizsgáról belebotlottam egy Magyar Könyvklub boltba, mert a kirakatban felfigyeltem valami 500 Ft.-os akcióra, bementem, és... húú, dúskáltam a könyvekben, főleg mert csomó orvosos regény, önéletrajz, tankönyv volt ott, a tankönyvek leginkább angol vagy német nyelven, 500-1000 Ft.-os áron, mindenféle.. Alig tudtam kijönni onnan. Mindenkinek ajánlom, akit érdekel: az Astoria és a Blaha között, a Bookline mellett van (Rákóczi út 18.)

A szerzeményeim pedig:

Díjacska

2010-06-11T16:59:00.000+02:00

Fiorellától kaptam a díjat, amit köszönök szépen, nagyon jólesett. :)*

Minden listában található bloggernek tovább adnám, mert őket mind szeretem olvasni. :)

És ha valaki nagyon hiányolna :))), elvileg jövő pénteken lesz az utolsó vizsgám, utána kezdődhet vagy inkább folytatódhat a nagy olvasgatás..alig várom.

Vizsgaidőszak...:(

2010-05-29T12:05:00.000+02:00

Akcióóó

2010-05-03T09:21:00.000+02:00

Annyi jó kis akció van pont most, amikor még annyi olvasatlan könyvem van, és még csak most kezdődik a vizsgaidőszak.. Ez szörnyűűű!

A Bookline-on a Tudomány Hete akcióban most május 3. és 9. között 10-50 % kedvezmény van bizonyos könyvekre. Naná, hogy megtaláltam azt a könyvet, amire már régóta ácsingózok: Bryson Bill: Majdnem minden rövid története, bár csak 25%, lehetne több is..

A Lonely Planet útikönyvek most 40%-al le vannak akciózva, ami elég jó.

A Libriben meg 2+1 és 1+1 akciók, persze mindegyikben találtam ennyit, áááá, ez nem ér.

Érett asszonyok dicsérete

2010-05-02T19:13:00.000+02:00

"Borzadt attól, hogy „elengedje magát” – vagy inkább attól, hogy elfelejti: nem szabad, mert nem lesz belőle semmi."

Egy ismerősöm kutakodott könyvespolcán, hogy mit adjon nekem kölcsön olvasni - nem mintha nem lenne jó pár könyvem, ami olvasatlanul áll a saját polcomon, ehh -, végül többedmagával ez a könyv került hozzám.

Vizinczey István Kálozon született, majd 1956-ban nyugatra menekült, 1966. óta pedig Londonban él. Regénye egy fiatal fiú története, akinek végigkövethetjük gyerekkorától tartó vonzódását a nőkhöz, különösen az érettebb nők iránt, és felnőtt férfivé válását mellettük.

A lopott simogatások, paskolások az anya barátnőivel, majd a gyerekkori vágyak, szerelmek, tapasztalatkeresések, tanulságok, élmények. Aztán az önálló, szabad, fiatal férfiúi élet, amiben nincs helye az érzelmeknek, csak a vágy beteljesülésének, és a minél több nővel való érintkezésnek. A titkos órák férjes asszonyokkal, megcsalt szeretők és házasságtörő, boldogtalan asszonyok.. az élet maga.

Igazából nekem nagyon tetszett a stílusa, olvasmányos volt és mindig volt valami benne, ami miatt alig vártam, hogy tovább olvashassam.

Vizinczey könyvéből 1978-ban film is készült, Érett nők dícsérete címmel.
És most olvasom, hogy könyvét 20 év után újra kiadták a Penguin Press Modern Klasszikusok sorozatában

"Túlságosan megértők vagyunk ahhoz, hogy megbélyegezzük cselekedeteinket: inkább indokainkat ítéljük el. Miután sikerült megszabadulnunk a viselkedést szabályozó parancsoktól„ megteremtjük a lelki élet motívumainak szabályrendszerét, hogy azért csak legyen valamiért szégyenkeznünk és szoronganunk. Elvetettük a valláserkölcsi tanokat, mivel azok az ember saját ösztönei ellen fordítják, és bűntudatra kárhoztatják azért is, amiért nem felelős: a természet törvényeiért. De nem olyan könnyű megszabadulni a szorongástól, bűntudattól! Ha másért nem, hát azért gyötörjük magunkat, mert nem vagyunk képesek az örök szerelemre. Ime az új bűnök: „csapodár vagyok”, „rosszul választottam”, „nem volt az igazi”, „nem lehet engem szeretni”. Manapság ilyesmi miatt háborgat minket a lelkiismeret. Szorongunk, de azt el nem ismerjük, hogy a szerelem múló szenvedély, amely nemigen függ akaratunktól vagy jellemünktől."

- Eredeti cím: In Praise of Older Women

Nők, akik szeretik a szexet - félbehagyva

2010-04-08T20:43:00.000+02:00

Kölcsönbe kaptam ezt a könyvet, a fülszövege érdekesnek ígérkezett, és maga a téma is.

" A Nők, akik szeretik a szexet c. különleges könyvben magukat erősen szexuális beállítottságúnak tartó nők beszélnek intim részletekbe menően arról, hogy mi nyújtja számukra a legnagyobb örömöt. Tapasztalataik szerint az igazi szex sokkal többet jelent két test egybeolvadásánál: erőt, energiát és mély megelégedettséget hoz életük szinte minden területén. Nemiségük korántsem csak a közösülésről és az orgazmusról szól; az egész testre kiterjedő érzékiség, a bizalom, a megosztás, a szeretet és a spiritualitás legalább ilyen fontos alkotóelemek lehetnek. Gina Ogden több évtizedes szexológiai kutatás eredményeire alapozott, beszélgetésekre épülő, közérthető stílusban, de mégis tudományos igénnyel megírt műve lehetővé teszi a nők számára, hogy saját szemszögükből értsék meg szexualitásukat."

Jó, nem mondanám, hogy eljutottam a feléig, de annyira nem keltette fel az érdeklődésem az első 50 oldal, hogy úgy voltam vele, hogy nem vagyok hajlandó vele tovább szenvedni.

Tulajdonképpen a lényege addig az volt, hogy az AIDS elterjedtével veszélyes lett a szexuális élet, hogy a nők sokszor mennyire el vannak nyomva a férfiak által a szex terén,és egyébként is olyan túl hivatalos stílusban ír a szerző, ami nem jön be. Úgyhogy nem adok neki több esélyt.

"A szexuális extázis öröm. Elengedés. Az életbe olyan görcsösen kapaszkodó izmaink egy pillanatra ellazulnak."

- Eredeti cím: Women Who Love Sex

Köszönöm

2010-04-05T23:48:00.000+02:00

..Zenkának a stafétabotot a körposzthoz!
Tényleg nagyon jó és hasznos, különösen, hogy sokan olyan könyveket ajánlanak, amiről még nem írtak a blogban. Megpróbálok én is ilyeneket összegyűjteni.

A szabályok:
1. Írd le, hogy ki adta tovább a logót, és linkeld őt.
2. Ajánlj röviden (max. 3 mondatban) 3 számodra kedves könyvet.
3. Add tovább minimum 1, legfeljebb 3 embernek, és figyeld, ki mit ajánl – talán így találsz magadnak újabb kedvenceket.

Továbbadom: Cs.P.-nek, Betűvetőnek és Juharfának, ha még nem kapták meg.

És akkor a 3 könyv:

Szilágyi Gyula: Tiszántúli Emanuelle
Ez a könyv.. nem mondom rá, hogy letehetetlen, mert sokszor kénytelen voltam letenni - ugyanis annyira ledöbbentett A Valóság, hogy muszáj volt levegőért kapkodnom időnként. Ez nem sztori, nem kitaláció, nem akcióhajhászás, hanem a nagy magyar valóság, csöppet sem száraz szociográfia a tiszántúli falvak szexuális életéről, ami olyan, hogy azt sokan el sem tudjuk képzelni, hogy a XX. században ilyen is van. Szilágyi Gyula pedig istenien ír, és kommentál.
(Innen letölthető az egész könyv)
Junichi Vatanabe: Japán szeretők
Nem, ez nem a sokezer gésás könyvek egyike, nem egy a sok közül, hanem egy gyönyörű japán regény. Rám nagyon nagy hatással volt, csodálatos történet, a japán irodalom egyik igazi gyöngyszeme. Érdemes elolvasni..
Robert Marion MD.: The Intern Blues - The Private Ordeals of Three Young Doctors
Orvostudománnyal kapcsolatos könyvekért egyébként is rajongok, de ez a könyv tényleg fantasztikus volt. Három frissen végzett medikus/medika életéről szól naplószerűen a regény, akik Dr. Robert Marion mellett rezidenskednek, annak minden fáradságával, félelmével, sikereivel és kudarcaival együtt. Sajnos még nincs belőle saját példányom, de dolgozom az ügyön.
Ui.: Pupillának szívesen ajánlom!

Szép Húsvétot mindenkinek, sok olvasással! :)

2010-04-04T22:12:00.000+02:00

Technikai segítségkérés

2010-04-04T11:46:00.000+02:00

Kedves Molyos Blogspotosok, Blogspotos Molyosok!
Segítséget szeretnék kérni tőletek, hogy nálatok hogy jelenik meg oldalt a sidebaron a kirakott Molyos widget borítókkal (éppen olvasott könyvek). Az elrendezésnél a HTML hozzáadásába illesztettem bele a widgetet, és a Molyon a borítóval rendelkezőt illesztettem be, mégse akarja az igazságot...
Köszönöm, aki eseteleg tudna segíteni!

UPDATE: Jé, megjavult. De nem tudom miért.

Állati elmék

2010-04-03T23:22:00.000+02:00

Merle valahogy mindezidáig kimaradt olvasmányélményeimből, de most pótolhattam végre.

Otthon anyuéknál böngésztem a könyvespolcot, amikor rátaláltam, és nagy hévvel nekikezdtem.
Őszintén szólva le vagyok nyűgözve. Fantasztikus volt a könyv.

A regény műfaja politikai utópia az író szerint, és bár volt helyenként számomra kissé unalmas és vontatott politikai rész benne, de elenyésző oldalszámban, és a többi rész teljesen ellensúlyozta azokat.
A legvégén, az utolsó kb. 20 oldalon pedig már le se tudtam tenni a könyvet, és annyira megérintett a történet, hogy a könnyem is kicsordult. Imádom az ilyen könyveket, amik ilyen hatással vannak rám.

A történet a 70-es években játszódik, Henry Sevilla professzor kutatólabratóriumában a két delfin, Fa és Bi tanításán fáradozik. Eltökélt vágya, hogy megtanítsa őket beszélni, ezzel létrehozva a delfinek és az emberek közötti kommunikációt. Azonban a katonai hírszerzés célja, hogy bevesse ezeket az intelligens állatokat hadászati célokra. Sevilla professzor elveszíti a támogatást a kutatásához, és elveszik tőle a gyermekeiként szeretett delfineket is, legalábbis egy időre, amíg nem válik szükségessé a segítsége..

"...az emberélet milyen rövid, olyanok vagyunk, mint a rovarok, jövünk, megyünk, dolgozunk, szeretkezünk, múlik az idő, egymásután hullanak a másodpercek, a percek, könyörtelen lassússággal közeledik az a perc, amikor majd a haláltusámat vívom a verejtékes ágyban, iszonyatos félelem markol belém, ha csak rágondolok, borzasztó, hihetetlen, és az benne a leghihetetlenebb, hogy úgy teszünk, mintha megfeledkeztünk volna róla, úgy élünk, mintha nem volna semmi baj, pedig üvöltenünk kellene a félelemtől, de nem, szépen éldegélünk, okosan, magabiztosan, tevékenyen, optimistán, terveket csinálunk, miénk az élet, különbenis be van bizonyítva, hogy mindig csak mások halnak meg..."

- Eredeti cím: Un animal doué de raison

Nyolc perc

2010-03-13T09:40:00.000+01:00

"Az öregember biztos lehetett benne, hogy most már a megszokottnál is hosszabban időzhet zavartalanul a másik szobában, akkor viszont már nem volt kedve visszatérni az asztalhoz, így hát ott maradt a hortyogó öregasszony mellett, kezét a kezén tartva, mintha csak ott felejtette volna."

Még nem hogy semmit nem olvastam soha Farkas Pétertől, de az az igazság, hogy nem is hallottam még róla.

Farkas Péter a nyolcvanas években, Németországba emigrált, és Kölnben telepedett le.
Ez a harmadik könyve, az első kettőről se hallottam eddig, erre is csak úgy figyeltem fel, hogy egy oldalon olvastam róla valamit, és a téma alapján érdekesnek gondoltam.

Ugyanis a könyv témája az öregedés, a felejtés, a halál szele, az idő múlása, és a szeretet. E fő motívumokra épül maga a történet, aminek főszereplői az "öregember" és az "öregasszony". Nevük nincs is, ezzel is valahogy kihangsúlyozódik számomra, hogy ez egy általános folyamat, amit a legtöbb idős kort megélő ember átél, megtapasztal. Hogy már sokszor kihagy az agy, cserben hagy és megtéveszt. Hogy a test már nem mindig engedelmeskedik a felső erőknek, vagy csak nehezen.

A cím - Nyolc perc - arra utal fülszöveg szerint, hogy ha hirtelen meghalna a Nap, nyolc percig nem vennénk észre semmit, "mert nyolc percig tart, amíg a sugárzás eléri a Földet."

Elég vegyes érzelmeim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt tetszett, mert bár konkrét története nincs a könyvnek, csupán két öreg ember napi rutinját kísérhetjük végig, megismerve minden rigolyájukat, gondolataikat (bár leginkább csak az öregemberét), nehézségeiket, egymáshoz fúződő hihetetlen szeretetüket, ami kitartott eddig a korig is - és ez azért szívmelengető, kicsit az ember erre vágyik titokban talán, hogy így megöregedni, de jó lenne. Együtt, szeretetben, törődésben. A történet lassú, vontatott, de mégis érdekes, fenntartja a figyelmet.
Azonban be-becsúsznak olyan részek, amik már annyira nem passzolnak a képbe (pl. az ápolási árjegyzék), és amik nem lett volna baj, ha kimaradnak, mert egy ilyen történetet amúgy sem lehet túl hosszúra nyújtani.

Azt gondolom meg lehetett volna írni ennél tömörebben is, néhány részt kihagyva, de nem bánom, hogy elolvastam, a maga módján szép regény az elmúlásról, a szeretetről, az agyunkról, rólunk.

- A könyvről még
- Élet és Irodalom cikk

Kreatív (Könyves-) Blogger Díj

2010-03-06T20:37:00.000+01:00

Pótolom az elmaradásomat, ugyanis múltkor kaptam a díjat Almost Zedtől, köszönöm neki mégegyszer!

A szabályok pedig:

1. Meg kell köszönni a díjat annak, aki küldte.
2. A logót ki kell tenni a blogba.
3. Be kell linkelni azt, akitől kaptuk.
4. Írni kell magunkról 7 dolgot.
5. Tovább kell adni a díjat 7 blogtársnak.
6. A kiválasztottaknak üzenetet hagyni

Mivel a személyes blogomban is nemrég kaptam a díjat, ezért úgy gondolom a 7 dolgot magamról most könyves téren próbálom kifejteni. Lássuk csak..

Különösen kedvelem a (valamilyen formában) realitáshoz kötődő könyveket, pl. életrajzok, megtörtént eseményeket feldolgozó művek, stb.
Imádom a levélregényeket.
Szeretek közlekedési eszközön olvasni, persze leginkább akkor, ha le tudok ülni, és min. negyed órát utazom.
Ragaszkodom a könyveimhez.
A hangoskönyvekre képtelen vagyok figyelni, csak a saját tempómban szeretek olvasni.
Klasszikusokon át a ponyváig mindenevő vagyok, kivéve a vámpírregényeket, és horrorsztorikat, sci-fit, illetve a nagyon ponyva limonádé női regényeket, na meg a hatszázezredik gésás könyvet.
El tudnám viselni az életemet TV nélkül, viszont könyv nélkül nem.

Ellenben nem adom tovább, mert szerintem már szinte mindenki megkapta.. Akik nálam ki vannak linkelve, azokat meg mind nagyon szívesen olvasom, szóval hajrá, mindenki, olvassatok! :)

Szeretők - A titkos viszonyok lélektana

2010-02-24T23:09:00.001+01:00

Nem is gondoltam, hogy ilyen pici, vékony könyv, de tulajdonképpen nem éreztem a végén, hogy lehetett vagy kellett volna tovább ragozni a témát. Rövid, tömör, tartalomtükröző. :)

A könyvet négy szerző írta, a Mesterkurzus kötetek egyik - viszonylag - új kiadása.
Mivel engem különösen érdekel ez a téma, ezért amikor megláttam valahol ezt a könyvet, elég hamar be is szereztem, rettentően kíváncsi voltam, hogy mit tudnak összehozni ők négyen: Bácskai Júlis, C. Molnár Emma, Mester Dóra és Popper Péter.

Tulajdonképpen nem voltak nagy elvárásaim, mert úgy gondoltam maga a téma kicsit elcsépelt, csak akit közelebbről érint a dolog, szívesen olvas róla gondolatokat, külső véleményeket, mint ahogy én is. Nem vártam semmi világmegváltást, csak kíváncsi voltam, milyen szempontból közelítik meg a dolgot. És voltak nagyon érdekes gondolatok, főleg Popper Pétertől.

Azt például nagyon igaznak éreztem, hogy egy kapcsolatban kell, hogy legyenek bizonyos "titkok", amik nem feltétlenül olyan titkok, amikre az ember először gondol, hanem hogy amikor két ember együtt él, nem kell mindent közösen csinálni, átélni. Például ha a nő este elmegy zuhanyozni, csukja be maga mögött az ajtót - nem kell a férfinek látnia, ahogy pisil, ahogy fogat most, ahogy zuhanyozik. Majd amikor rendbe tette magát, kijön.
És erről eszembe jutott a sminkelés. Múltkor valaki - egy férfi - épp ott volt, amikor a szokásos reggeli rutinban sminkeltem magam - és kimondottan zavart. Pedig nem volt idegen, sőt. De úgy éreztem, ez olyan része a dolgaimnak, aminek csak az eredményét szeretném megosztani egy férfivel, egyszerűen zavar, ha látja, hogyan készülődöm. Szóval ebben igenis lehet valami. Hogy maradjon meg a varázs, ne tárjunk mindent fel.

És hogy persze, mindig az a szemét harmadik, de ha Pistike és Mancika olyan boldog, hogy semmi gond nincs, hiába jön a galád csábító Petike, Mancika nem fog félrelépni. Ha viszont nem boldog, akkor igenis megtörténhet.
Persze vannak a macsósabb típusú férfiak is, akik a mennyiségre utaznak, de az már egy másik kategória.

Szóval összességében érdekes gondolatok vannak benne, nem csalódtam.

"Miről szól a vágy? Szólhat csupán rólunk. Van olyan, amikor a szerető és a hitves is csupán statiszta abban a filmben amit önismereti kalandozásnak is hívhatunk. Játéknak magunkkal, ismeretlen helyzetekkel, határátlépésekkel, a tiltott és az engedett világával. Lehet, hogy még a múlttal van dolgom, lehet, hogy a szüleim múltjával. Otthonról vagy valahonnan hozott élménnyel, traumával. Nagyon sok kalandunk van önmagunkkal, de ebben sokszor szükségünk van az emberi interakciókra, a másik tükrére, a helyzet kínálta kiszámíthatatlanságra."

A férfi

2010-02-22T22:02:00.000+01:00

A nő után ennek kellett jönnie, és nem csak azért, mert Bt. elhozta nekem kölcsönbe, hanem mert annyira tetszett A nő, hogy úgyis megszereztem volna, mert úgy érzem egy ilyen must have. :) Legalábbis számomra.

Szintén nem csak férfiaknak szól a könyv, egyaránt mindkét nemhez szól. Néha elgodolkodtam azon, amikor olvastam, hogy Csernus doktor hogy viselkedik a párjával, hogy ilyen férfi létezik még? Vagy csak a mesében? És tényleg, a férfiak (tisztelet a kivételnek, mindig) miért nem képesek kimondani az érzéseiket, beszélni róluk? Miért olyan nehéz lekommunikálni a dolgokat? Talán túl könnyű lenne, ha mindent meg lehetne beszélni..

Ez a könyv kicsit lightosabban van megírva, mint A nő, ez tény. Persze azért itt is megkapják a férfiaknak nem nevezhető hímneműek: pp-k, azaz puhapöcsök. És egyetértek, sajnos sokukra leginkább ezt a jelzőt aggatnám a "férfi" helyett, úgy érzem jogosan.

Most kicsit úgy hangzik, mintha valami megkeseredett férfigyűlölő lennék :)) pedig nem, nagyon nem. És úgy szeretnék hinni abban, hogy a sok rossz tapasztalat után kellemesen csalódok majd.

"A szavak mellett fontosak a tapintások, simogatások, ölelések, cirógatások."
Ez így van. De még mennyire.. De fordítva is igaz.

A Nő

2010-02-14T20:53:00.000+01:00

Már olyan kíváncsi voltam Csernus doktor könyvére, de valahogy nem került a kezembe, most viszont a csoporttársam kölcsönadta, így a vizsgaidőszak legvégén, szóval kiérdemeltem. :)

Hát őszintén meg kell mondanom, nem csalódtam. Sőt. Még inkább felnézek most rá, mert amit, és ahogy ír ebben a könyvben, az szenzációs.

Szenzációs, mert teljesen logikusan építi fel a dolgokat, az előzményekkel és a következményekkel együtt. Mert magamra ismertem néhány esetben, és megdöbbentő élmény volt, pedig így a "terápia" nem is személyreszabott volt, de mégis olyan "aha-élményem" volt helyenként..

Elképesztően jó könyv, és engem nem zavart a vulgáris stílus se, amit néhol használt, szerintem az inkább hangsúlyossá tesz dolgokat, kijelentéseket, amikre az emberek amúgy nem figyelnének fel, így viszont muszáj észrevenniük, mi van odaírva, beléjük ég..

Tényleg félelmetes, hogy az emberek néha mennyire vakok. Vagy hülyék. Én is sokszor voltam már abban a helyzetben, ó de még mennyiszer, hogy tudom, nagyon jól tudom, hogy hülyeség, amit csinálok, de mégis csinálom. Erre vajon mi a franc a magyarázat? Az emberek néha idióták, nagyon idióták.

Most kedvet kaptam Csernus doktorhoz, így A férfi már a kezemben is van, és már az előadásai között is böngészgetek. Azt hiszem eljött az idő, szembenézni önmagammal, a félelmeimmel, gyengeségeimmel, megrázni magam és Nőként élni. Mert máshogy nem éri meg.

Doktorok könyve

2010-02-02T16:43:00.000+01:00

Nagyon izgatott már ez a könyv. Egyrészt ugye a beteges vonzódásom az egészségügyhöz, másrészt kíváncsi voltam az interjúkra bizonyos orvosokkal, Csernus, Csókay, Czeizel, és azokra is, akikről még nem hallottam.

Minden személy, minden interjú előtt egy röpke ráhangoló bevezető szöveget olvashatunk Sziebig Tímeától, vannak hangsúlyosabb témák, de mindegyik beszélgetés a maga módján irtó érdekes, legalábbis nekem nagyon tetszett.

Ranschburg doktor gyerekkori történeteit izgalommal olvastam, Csernus szórakoztatóan érdekes, mint mindig, Pernerről szégyenszemre nem hallottam még, pedig apu is bent feküdt a Transzplanton, és ugye van nekem egy Gabom, Csókay módszerét felháborító, hogy nincs pénz használni (nincs pénz erre, egyszerűen nonszensz), és a többiek is érdekesek.

A hit furcsa módon elég nagy hangsúlyt kap a kötetben, de azért nem zavaróan. Talán csak az ilyen sok mindent megélő emberek ennyire vallásosak, nem tudom.

Mindenesetre tetszett, nagyon, de el tudnék képzelni egy hosszabb kötetet, még több doktorral.

- Kedvcsináló ízelítő

New York nosztalgia

2010-01-29T09:24:00.000+01:00

"New Yorknak sós víz, pörkölt mogyoró és dezodorkeverék illata van,kevés benzin mellékízzel keveredve."

Már nem emlékszem milyen apropóból jutottam el Heller Ágnes e könyvéhez, talán Az érzelmek elméletét néztem ki egyszer valamelyik netes könyváruházban, és mivel az éppen nem volt rendelhető, erre esett a választásom.

Talán azért is, mert valami miatt már nagyon kíváncsi voltam Heller Ágnes írására, és ezt egy újságban olvasott interjú megerősítette annyira, hogy levegyem a polcról a könyvet, illetve talán az is közrejátszott, hogy voltam New Yorkban, persze csak látogatóban, de azért más úgy olvasni, hogy az ember jobban el tudja képzelni a dolgokat.

Összességében tetszett a könyv, olyan filozofálgatós, nosztalgiázós, érdekes leírás volt. Nagyon tetszett, ahogy az elhunyt barátairól nosztalgiázott, régi lakásokról, emlékekről, érzésekről.

Egyedül a közepe volt az, ami kicsit untatott. A különböző régi naplórészletek idézése régi operák leírásáról, hát az annyira nem tud szórakoztató lenni, legalábbis a pár mondatos tömör értékelésekből nem tudtam átérezni az élményt sem, amit átélhetett, szóval szerintem ez inkább neki emlék csak, így könyvben annyira nem szórakoztató, sőt. Mondjuk a fülszövegben le is írja, hogy miért ír ennyi privát bejegyzést, de úgy gondolom ami privát, azt nem kell könyvben megjelentetni, vagy ha igen, az legyen a nyilvánosság számára is szórakoztató, vagy legalábbis érthető.

Persze lehet, hogy valaki számára az, de a néhány kritika, amit olvastam a könyvről, mind megemlíti ezt a "bakit", ha nevezhetem annak.

Viszont a vége is jó volt, tetszett, ahogy a barátságról filozofál, az nagyon megérintett, sok igazság van benne.
És egyik kedvenc részem:

"Tárgyakhoz amúgy sem nagyon ragaszkodom. Azért nem vagyok következetes gyűjtő sem. Csak az emberekhez ragaszkodom. Talán túlságosan is. Néha azt hiszem, hogy fordítva szerencsésebb lett volna. Nincsenek hűtlen tárgyak."

BÚÉK!!!!

2009-12-31T18:44:00.000+01:00

A női agy

2009-12-26T22:53:00.000+01:00

Végre nem csak tankönyvet vehetek a kezembe! Kihasználom a karácsonyi pihit és semmittevést, hogy a felhalmozódott könyveimet elolvassam.

Savanyúcukortól kaptam karácsonyra A női agy c. könyvet, amit már hosszú hónapokkal ezelőtt nézegettem valamelyik netes könyváruházban, hogy majd egyszer meg kellene venni, mert biztos érdekes, de aztán valamiért elmaradt. Úgyhogy elsőként ehhez a könyvhöz nyúltam most, és nem bántam meg.

Louann Brizendine pszichiáter professzor pont kellő arányban vegyíti a tudományos és az olvasmányos stílust könyvében. Azaz a jelenségeket alátámasztja megfelelő tudományos magyarázattal, de abból nem lesz valamiféle száraz orvosi leírás, viszont nem is érezzük azt, hogy ez is egy újabb áltudományos könyv a sok közül.

Tényleg nagyon érdekes elolvasni, hogy miért és miben különbözik ennyire a női agy a férfi agytól, hogy sok esetben miért nem reagálnak úgy a férfiak, ahogy az a nők számára annyira logikus lenne, és a férfiak meg miért lepődnek meg annyira, amikor egy nő sírásig kiborul, és miért nem értik, ami olyan nyilvánvaló pedig számunkra.

Férfiaknak is hasznos lehet elolvasni, talán kicsit megértőbbé válnak a nőkkel szemben, ha megértik, hogy sok helyzetben a nők agyuk által irányítva cselekednek úgy, amit sok férfi csupán valami féle hisztinek hisz esetleg.

Elvileg most novemberben megjelent A férfi agy c. könyv, ami ennek a folytatása, de a kiadó honlapján se látom még, úgyhogy nem tudom lehet-e kapni. Gondolom azt pedig hasznos lenne a nőknek elolvasni majd..

- Eredeti cím: The Female Brain
- A szerzőnő honlapja
- Nyitott Könyvműhely

Boldog Karácsonyt és sok sok jó könyvet! :)

2009-12-24T11:11:00.000+01:00

Ingyenes házhoz szállítás az online antikváriumnál

2009-12-16T17:56:00.000+01:00

Az antikvarium.hu-n a ma éjfélig leadott rendeléseket ingyen házhoz szállítják.

Eltűnt linkek nyomában

2009-11-18T18:41:00.000+01:00

És most látom, eltűnt oldalról az összes linkem, kicsit (nagyon) vagyok csak ideges, de nem baj, majd lesz új sablon és szépen visszarakosgatok mindenkit (vizsgák után)..

És bár olvasni nincs időm, de elég sokat metrózok, és meglepődve látom, hogy Fejős kisasszony újabb regényt írt, basszus..á, nem is mondok semmit inkább.

Viszont látom, hogy Rácz Zsuzsa új Terézanyus kalandokat ígér, arra viszont kíváncsi leszek.